Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-649

649. országos ülés 1896. szeptember 5-én, szombaton. 57 értesíti a védőt, hogy most már ő épúgy, mint a vádlott 15 nap alatt terjeszsze elő mindazon aggályokat, melyeket fontosaknak tart a védelem érdekében, azon időponttól kezdje ő már már az akta-betekintéstől sem tiltható el, és azt feltétlenül igénybe veheti. Ezek mind oly garancziák, melyek a védelem szabadságát és a vádlott érdekeit vaunak hivatva biztosítani. Ki emelendőnek tartom azt is, hogy ezen javaslat a fentartott titkos vizsgálatot bizonyos tekintetben enyhíti azáltal, hogy a védői közreműködést már a nyomozástól kezdve megengedi, és hogy igen humánus és fontos enuncziácziókat tartalmaz a vádlott magatartását illetőleg. Haladás az, t. ház, hogy e javaslat egyenesen utasításul adja a vizsgálóbírónak, a mi a faggatásnak és igen sok zaklatásoknak elejét veheti, és a mi a jogászközönség figyelmére méltó, hogy a terhelt, ha nem akar, nem tartozik felelni a vizsgálóbiró kérdéseire. Igen sokszor felhozták nálunk, hogy Angolországban azon nagy instituczió divik, hogy ha a vádlott kijelenti, hogy nyilatkozni nem kivan, őt erre semmiféle eszközzel szorítani nem lehet. Nálunk sem szoríthatták eddig semmiféle, a törvényes gyakorlat által elfogadott eszközzel; nem szoríthatták például fizikai kínvallató eszközökkel, de bocsánatot kérek, milyen számtalanok voltak azon erkölcsi kényszerítő eszközök, melyeket a vizsgálóbiró alkalmazott azon ürügy alatt a kihallgatottal szemben, hogy neki kötelessége vallani. Például lecsukatja, vizsgálati fogságba helyezi, ha nem felel Egy példát hozok fel erre, mely nem rég egy nyilvános végtárgyaláson fordult elő. Egy nagyobb bííupörben a fővárosi közigazgatásnak egyik magasabb rangú rendőií tisztviselője kihallgatott valakit tanuként, a ki azonban fogságban volt, mert előzőleg valamely bűncselekményért őt elitélték. A fogházfelügyelő, a kit kihallgattak, azt mondotta, hogy »igenis ez a tisztviselő úr megjelent a fogházban és ott hallgatta ki; lement a fogház helyiségbe az illető czellába és ott vette fel a jegyzőkönyvet, a melyet a tekintetes törvényszék itt előttem felmutat.« Ez a jegyzőkönyv összesen csak három oldalra terjed, az idő pedig a melyet az illető tisztviselő lent a czellában a kihallgatás alkalmával eltöltött délután öttől hajnali három—négy óráig tartott. Ezt csak azért emelem ki, hogy lássuk, nem kell e mindenesetre becsülnünk és méltányolnunk egy olyan kijelentést a törvényben, a mely a mi gyakorlatunkhoz képest új, és garancziát biztosít a zaklatásokkal szemben, midőn a törvény világosan azt mondja, hogyha a vádlott kijelenti, hogy ő a vádra nézve részletesen többé nyilatkozni nem kivan, akkor KÉrvH. NAr-Lű. 1892—97. XXXIV. KÖTET. erre nem szorítható és legfölebb csak azon hátrányok emelendők ki előtte, a melyek esetleg hallgatásából reá nézve származhatnak. Fontos az az utasítás is, a mely igen kicsinek látszik a nem gyakorlati ember előtt, de a melyet a gyakorlati ember és védő bizonyára méltányolni fog, hogy a terhelt már a vizsgálat stádiumában fel van jogosítva vallomását írásbeli feljegyzéseiből megtenni. Még ki kell emelnem a főbb védői intézményt, a melyről sem a tisztelt előadó úr, sem az igen tisztelt" miniszter űr nem emlékezett meg. Eltérőleg az eddigi gyakorlattól a bűnvádi eljárásról szóló ezen javaslat meghonosítja a főbb védői intézményt is, minélfogva oly bűnperben, a mely talán a büntető-törvénykönyv ismeretétől eltérő szakismeretet igényel, vádlott több védőt vihet magával. Meghonosítja a javaslat a közvédői intézményt is. A királyi táblai tárgyalásoknál. Azt hiszem, t. ház, ezekkel sikerült kimutatni, hogy itt a védelemnek oly hatályos garancziáiról gondoskodik a törvényjavaslat, a melyeknél fogva méltán várható, hogy ezen téren fenforgó egyik vagy másik aggodalom is megszűnik. Természetes, hogy mindezen intézmények csak akkor hatályosak, hogyha kellő reprezentánsokra, képviselőkre akadnak a társadalomban és jogszolgáltatásban, (ügy van! a szélső baloldalon.) és hogy mind e felsorolt védelmi garancziák nagyon csekélyek, ha maga a védői kar nem elég erős, mert a törvény sohasem nyújthat elég garancziát, ha maga az illető ügyvédi kar nem képes saját kebléből oly védői kart kifejleszteni, a mely most már az adott nagyobb kereteken belül is nemes, magasztos és humánus hivatását a kellő erélylyel minden félelem nélkül és a kellő bátorsággal teljesíti. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Már most az a kérdés merül fel, vájjon az egyéni szabadság (Halljuk! Halljuk!) biztosítékaiként miket foglal magában ez a törvényjavaslat? E tekintetben a javaslat megállapítja mindazon eseteket, a melyekben az illető gyanúsított letartóztatható, vagy az illető terhelt vizsgálati fogságba helyezhető. Nagyon sajnálom, hogy ebben a tekintetben van egy pont, melyen azonban a részletes vitánál remélhetőleg segíteni lehet, mely a jelenlegi gyakorlathoz képest nem képez haladást, hanem visszaesést, és mely igen sokszor a személyes szabadság jogtalan korlátozására vezet. Ez az az eset, midőn a bekövetkezhető súlyos büntetés előli félelmet is, mint olyan okot hozza fel, mely elég alkalmas arra, hogy valakit vizsgálati fogságba helyezni lehessen. Erre nézve azt mondja a törvényjavaslat, hogy ha attól lehet tartani, hogy valaki azért szökik. Itt már nem mondja, hogy ha arra nézve bizonyíték van, mint a többi