Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-649

54649. országos ülés 1896. szeptember 5-én, szombaton. járói a quóta és a vámszövetség kérdésében a miniszterelnökhöz. Elnök: Az interpellácziók az ülés végén a szokott időben fognak megtetetni. Következik a bűnvádi perrendtartásról (írom. 870, 1110) szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Hévízy János jegyző: Visontai Soma ! Szalay Imre: A napirendhez kívánok szólani. Az elnök úr azt enuneziálta, hogy az interpellácziók az ülés végén, a szokott időben fognak megtartatni. Minthogy már tegnap bejelentetett, hogy a miniszterelnök úr ma felel Szederkényi Nándor interpellácziőjára is, másrészt öt áj interpelláczió van bejelentve: ha a szokott időben, azaz fél kettőkor térnénk át az inlerpellácziókra, az ülés nagyon sokáig tartana. Indítványozom tehát: mondja ki a ház, hogy 12 órakor térjünk át az interpellácziókra. Elnök: Méltóztassék azt reám bízni. A szokott idő annyit tesz, hogy ha több interpelláczió van, hamarabb térünk át reájuk, ha kevesebb van, később. (Helyeslés. Derültség.) Visontai Soma: T. ház! (Halljuk!) Az előttem felszólalt t. képviselőtársaim már igyekeztek kidomborítani a napirenden levő törvényjavaslatnak azon előnyeit, melyek őket arra birták, hogy azt általánosságban elfogadják. Kiemelték azon intézkedéseket, melyek szerintök aggodalomra adnak okot, és melyekkel szemben bizonyos garancziákat tartanak kívánatosaknak. Habár tehát a tárgy ezeknél fogva kimerítettnek látszik, — már úgy értem, általános szempontoknál fogva, — mégis engedjék meg, hogy én is még néhány oldalról a tárgyalás alatt fekvő törvényjavaslatot megvilágítsam. (Halljuk! Halljuk!) Lehetetlen azonban, hogy mielőtt ezt tenném, elzárkózzam az összehasonlítástól azon hangulat között, a melyben Magyarország törvényhozása a polgárok személyes szabadságával szorosan összefüggő ezen törvényjavaslatot tárgyalás alá vette ezelőtt egy félszázaddal, és azon hangulat között, a melyet most, sajnos, a közvéleményben, de különösen a jogászközvéleményben tapasztalunk. Méltóztatik tudni a t. háznak, hogy 1841 ben a nagy laikus közönség oly nagy érdeklődést tanúsított, hogy midőn az 1839/40-iki országgyűlésből kiküldött országos választmány legelőször összejött Deák Ferencz lakásán, hogy a bűnvádi eljárást tárgyalja, fáklyásmenettel tisztelte meg a bizottságot, és hogy ugyanakkor Magyarország összes vármegyéi feliratokat intéztek az országgyűléshez és meghatározták álláspontjukat a megalkotandó bűnvádi eljárás körűi. Beöthy Ákos: Más világ volt az! Visontai Soma: Bizony más. .... És ugyancsak a sajtó is részt vett abban az érdeklődésben, a Kossuth Lajos által szerkesztett Pesti Hirlapnak egész programmja volt ezen a téren, és a közvélemény legnagyobb érdeklődése mellett alkottatott az 1843-iki eljárási javaslat. Mindez tehát azt bizonyítja, hogy Magyarország már akkor megérettnek látta az időpontot arra nézve, hogy azok a fontos elvek, a melyek az egyéni szabadság biztosítékaiul szolgálnak, törvénybe iktattassanak, hogy a felesleges zaklatás megszüntettessék, a faggató bűnvádi elvek átalakíttassanak lehetőleg vádelviekké, hogy a börtönrendszer humánusabb irányban és a haladó század felfogásának megfeleiőieg fejlesztessék. Látjuk tehát, hogy már egy félszázaddal előbb erre elő volt készítve a közvélemény, és ha az ember elolvassa azon magas nivójú munkálatokat, a melyek t az országos választmány, a mely hívatva volt az 1843-iki javaslat felett véleményt mondani, létrehozott, és ha az ember látja azt is, hogy a legalaposabb jogtudománynyal, a leghaladottabb elméleteknek megállapításával alakúit egy kisebbségi vélemény abban az országos választmányban, a melynek tagjai voltak hazánk legnagyobb fiai, többek közt Deák Ferencz is, és hogy már akkor az esküdtszéki intézmény körűi csoportosultak és annak létesítését tartották szükségesnek, tehát akkor, a mikor a magyar állam a magyarság szempontjából még bizonyosan nem volt oly szilárd, mint ma, midőn az intézményeknek egy egész sora van azóta hívatva a magyar állameszmét és a magyarságot szolgálni: csodálkozással kell látnunk, hogy midőn egy félszázaddal később a bűnvádi eljárás megalkotásáról szóló törvényjavaslat az esküdtszéki intézménynyel felruházva benyújtatik, Magyarországon ép egy jogászközvélemény alakúi, a mely ilyen kritikus időben is azzal áll elő, hogy e javaslat a napirendről levétessék T. ház! Nem lehet elzárkózni az elől, hogy a javaslat részleteiben — a mint a részletes vita során ki is fog derülni — lehetnek hiányok és hibák; méltóztassék megengedni, hogy én ezekre a következőket jegyezzem meg. Felhozzák ezen törvényjavaslattal szemben, hogy nincs kellőképen előkészítve. Midőn az igazságügyi kormány a törvényjavaslatot előkészítette, tényleg elmulasztotta azt a jogi testületeknek, az ügyvédi kamaráknak megküldeni. Azonban a helyzet mégis úgy áll, hogy az 1882-iki és 1889-iki javaslatok közzététettek, a szaksajtóban és a jogi testületekben élénk vita támadt ezen javaslatok körül és csak azért voltak támadásnak kitéve, mert az esküdtszéket nemcsak mint politikai, hanem mint fontos és ma már helyesnek bizonyult igazságügyi intéz-