Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-648

648. országos ülés 1896. szeptember á-én, pénteken. 5! sértené. Bocsánatot kérek, én a javaslatban ezt I a hibát nem látom, és épen ezért a javaslat ezen általa vázolt rossz következményétől nem tartok. Nem tartok azért, mert a büntetőtörvéhykönyvünk szerint magánvádra üldözendő cselekményeknek két faját lehet megkülönböztetni: az egyik az, a melyeknél a magánvád visszavonható, a másik, melyeknél vissza nem vonható. A hol a magánvád vissza nem vonható, azon büntetendő cselekményeknél, mihelyt egyszer a sértett vagy káros panaszát beadta, abban a perezben akár az ügyészt illesse meg a főmagánvádlói tiszt, akár őt illetné meg, sohasem fog módjában állani az, hogy vádját visszavonja, ellenben azoknál a bűncselekményeknél, a melyeknél a magánvádló magánvádját anyagi büntetőjogi szabályaink szerint visszavonhatja, azoknál a magánvád visszavonásának útját a bíínvádi eljárási javaslat sem állja, sőt a javaslat 264. §-ának 4. pontjában világosan Id van mondva, hogy ilyen esetekben a vádtanäcs köteles azonnal a további eljárást megszűntetni. Már most, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) az igen tisztelt igazságügyminiszter úrnak az esküdtszéki intézménynek beállítására vonatkozó nyilatkozatára kívánok egy pár megjegyzést tenni. Én, őszintén be kell, hogy valljam, hogy bárha az eskiidtszéki intézménynek híve vagyok elméletben, bárha annak beállítását a gyakorlati életben is kívánom, és bárha alkotmányos országban a közszabadságok, a polgárok közjogainak egyik legerősebb védelméül tekintem az esküdtszéket, még sem zárkózhatom el azok elől a nagy aggodalmak elől, melyek engem épen hazánk nemzetiségi és politikai helyzeténél fogva megszállottak. Épen ezért ezek elől kitérni nem szabad. Nagyon is ügyelni kell, t. ház, az esküdtszéki szervezet beállításánál, mert ettől a szervezettől függ ezután, hogy maga az esküdtszék képes legyen mindazon nehézségeket leküzdeni, melyekkel találkozni fog az esküdtszéki intézmény életbeléptetésénél azonnal hazánk különleges viszonyaiban; és ettől az első szervezettől függ, hogy vájjon az esküdtszék a közszabadságoknak védelme, avagy a végrehajtó hatalom túlkapásainak eszköze legyen-e. Épen azért én, t. ház, nagyon örültem volna, ha a tisztelt igazságügyminiszter úr legalább is e törvényjavaslat tárgyalása közben a szervezeti törvényjavaslatot már a ház elé terjesztette volna; nagyon örültem volna, ha már ez alkalommal állott volna módunkban hivatalosan, a tárgyhoz méltóan ezt a javaslatot is diszkusszió tárgyává tenni. De mert ettől el vagyunk zárva, csakis azon reményemnek és várakozásomnak adok kifejezést, hogy azok a férfiak, kik az esküdtszéki intézmény meghonosítása alkalmával a saját lelküket akar ják az eskfldtszéki intézménybe belevinni, azok a férfiak elég erősek és következetesek fognak lenni arra is, hogy az esküdtszéki szervezetről szóló törvény megalkotása alkalmával megvédjék az esküdtszéki intézményt a kompromittálástól és annak oly szervezetétől, mely ezen egész intézmény kompromittálására fog vezetni, tartózkodni fognak. Most, t. ház, nem kívánok a javaslat hibáival foglalkozni, nem kívánok foglalkozni annak nagy előnyeivel. Röviden a javaslat egy pár intézkedésére kiváuom a t. igazságügyminiszter úr becses figyelmét felhívni. Egyik az, mely az oly bűnös cselekményekre vonatkozik, hol a bünper eldöntésével kapcsolatosan magánjogi kérdések meghatározása is függ, és ezeknek meghatározása polgári hatóságok elé tartozik, hogy itt a bűnper ne legyen felfüggeszthető a terhelt beleegyezése nélkül. Mert tudjuk, a napi élet, a hasonló természetű bűnperekuek egész története és sorozata igazolja azt, hogy az ilyen pereknél a bűnvádi eljárásnak felfüggesztése mindig egyet jelent a terheltnek, gyakran az ártatlanul terheltnek évek hosszú során keresztül reá súlyosodó gyanú alatt tartásával, társadalmi és erkölcsi exisztencziájának tönkretételével. Méltóztatnának kautelát találni a tekintetben, hogy a bűnper a terhelt beleegyezése nélkül felfüggeszthető ily esetekben ne legyen, A t igazságügyminiszter úr figyelmét kívánom felhívni arra a körülményre is, hogy egy szervezeti és a mennyiben egy egéaz testület szervezetét megállapítja, alaptörvénynek mondható intézménynek, az ügyvédi rendtartásnak módosítását jelezi a törvényjavaslat 5. fejezetének azon intézkedése, a mely kimondja, hogy a törvényszékek elé tartozó Mnperekbea a terheltnek védője csak ügyvéd vagy egyetemi tanár lehet. Az ügyvédi rendtartásnak 15. §-a kimondja, hogy minden ügyben az ügyvédnek helyettessé a nála bejegyzett ügyvédjeiölt, és hogy nem én értem félre a javaslatnak ezen intézkedését, bizonyítja az, hogy a járásbíróságok elé utalt bűncselekményeknél a törvényjavaslatnak 253. §-a világosan az ügyvédjelöltet is a védők sorába utalta, a miből következik, — mert a törvényszékek elé utalt ügyekben a védők sorában az ügyvédjelölt megemlítve nincs, — az, hogy ily ügyekben ügyvédjelölt védői tisztet be nem tölthet. Már most méltóztassék elképzelni különösen a vidéken, a hol nem százával vannak az ügyvédek, de a bűnperek nagy számban vannak, a jelenlegi bűnvádi eljárás törvényerőre emelkedése esetén, mikor a védelem kötelezőnek van kimondva, mikor az ügyvéd a bűnperek legnagyobb részében köteles hivatalból is elvállalni a védelmet, hova vezet az, ha az ügyvéd saját helyettesét nem fogja a főtárgyalásra elköldhetni? Tehát méltóztassék valahogy 7*