Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-648

648. országos ülés 1896. szeptember 4-én, pénteken. 41 megengedi az igazságügyi kormányzatnak, hogy azt az ügyészt elhelyezhesse és berendelhesse a bírósághoz, a mi az előadó szerint semmiféle rangvesztéssel nem jár. Méltóztassék megengedni, csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy az ügyészi megbízás elvonása 800 forint fizetéspótlék elvesztésével jár és capitis deminutiót képez minden körülmények közt. Én legalább nem óhajtom magamnak az olyan előléptetést, mint a milyen oly ügyész előléptetése, kit a törvényszékhez rendelnek be. De a mire mindenek fölött súlyt akarok fektetni, az, hogy azon álláspont, melyet képviselni szerencsém van, a törvényhozás álláspontja. A magyar törvényhozás, még pedig igazán szabadelvű férfiak vezérlete alatt, Horvát Boldizsár hagyatéka volt, Perczel idejében hozott egy törvényt, talán a ház mélyen tisztelt mostani elnökének is volt abban része, nem mint miniszternek, melynek 21. §-a így szól (olvassa): »Az ügyész följelentéseket elfogadhat, azonban sem tanukat nem hallgathat ki, sem más bűnvádi cselekményt nem teljesíthet.« Hát, t. ház, ez az álláspontja a magyar törvényhozásnak ebben a kérdésben és szinte jól esik valamit konstatálni. Olvastam az életbeléptetési törvényt. Igaz, van egy általános átmeneti klauzula, mely azt mondja, hogy minden ezen törvénynyel ellentétes intézkedés hatályon kivül helyeztetik, és azután felsorolja az összes specziális törvényeket, melyek hatályon kivül lennének helyezve. Szerencsés véletlen, hogy az 1871. évi XXXIII. törvényczikk 21. §-ának hatályon kivül helyezését nem sorolja fel. Most furcsa esett állhat elő. A bűnvádi perrendtartás azt mondja, hogy az ügyész letartóztatásokat eszközölhet, bűnjeleket elkobozhat, tanukat kihallgathat; az 1871. évi XXIII. törvényczikk pedig ezzel ellenkező kogens, tiltó intézkedést tartalmaz. A lex prosterior derogat priori elve nyerne alkalmazást. Az igazi liberalizmus és az igazi alkotmányossági érzék, a mely egy nemzet jövendője számára institucziókat alkotni akar, észre fogja venni, hogy alkotmányos államban, a hol pártok mérkőzése és szenvedélyek harcza van, ott nem lehet a kormányhatalomnak alárendelt és exponensét képező közegekre, a királyi ügyészségekre oly hatalmat bízni, mely a polgároknak minden legszentebb java, becsülete, szabadsága, jövője felett dönt; hanem igenis, t. képviselőház, a királyi ügyésznek hatásköréből ezen dolgokat feltétlenül ki kell vonni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Csak akkor lesz megnyugtató ezen instituezió, t. ház, ha az ügyészi hatáskör úgy szabatik meg, hogy a vád és védelem egyenjogosítása legalább megközelíttessék. Mert ne méltóztassék azt hinni, — mint a hogy hallottuk, KÉPVH. NAPLÓ 1892—97. XXXIV. KÖTET. hogy némelyek a túlságos liberalizmus miatt kezdenek aggódni, --- hogy itt a vád és védelem egyen]ogosítása keresztül volna vezetve. Nem, t. képviselőház. A míg a közvádló minden pillanatban magához kéretheti az iratokat, magához kéretheti ezen javaslat szerint a terheltet és a vádlottat: a bűnpernek minden sorába be van avatva, a legtitkosabb bűnjelek is közöltetnek vele, addig ezek a vádlottól, a terhelttől elvonhatok, ha az eljárás czélja azt úgy kívánja ; a míg a királyi ügyész sohasem kerül interdiktum alá, hogy a felekkel, úgy magával a terhelttel is tanú nélkül szabadon érintkezhessek, addig a védőre nézve egy bizonyos interdiktum van szabva a vizsgálat befejezéséig. Azonkívül, t. ház, egy rendkívül nagyfontosságú jog van a királyi ügyész számára mindenkivel szemben biztosítva és ez az, hogy a pótmagánvádló ezen törvényjavaslat szerint a jövendőben újrafelvételt nem kérhet. Ez tisztán a királyi ügyész hatáskörébe utaltatik. Már most, t. ház, ezen pont tekintetében is korrektivumra és legalább magyarázatra van szükség. A királyi ügyésznek ezenfelül például milyen borzasztó hatáskört akar a törvényjavaslat megadni ? A királyi ügyész a nyomozat során megteheti azt, hogy ott, a hol kétség merül fel akár vegyészeti, akár orvostani szempontból, a felülvizsgálatot kérheti, a nélkül, hogy a védő csak tudna is róla; a nélkül, hogy a terheltnek bármiféle előterjesztési joga lenne. Nos, t. képviselőház, ha ennyire megyünk és ilyen tág hatáskört biztosítunk a királyi ügyész számára, az nem lesz egyéb, mint a javaslatot fő elveiben halomra dönteni. Még egyet, t. képviselőház, és ez az, hogy a sértettnek definicziójától rendkívül sok függ. A javaslatnak 13. §-a a »sértett« fogalmát akként definiálja, hogy a kinek valamely sérelem jogát érinti. Hát, t. ház, ha ez alatt a jog alatt a javakat is érti, mint élet, szabadság, testi épség stb., akkor helytelen a kifejezés, mert javakat és jogokat kellene mondani; de még mindig nincs benne foglalva ezen terminus technikusba a közérdek. Ezen felfogás mellett, ha a sértett alatt nem értetnék az is, a ki mint a közérdek egyik részese szerepelhet, megtörténhetnék az, t. ház, — hogy csak egy példát hozzak fel a választási visszalésekre vonatkozólag, — hogy a választási visszaélések csak úgy válhatnának üldözhetőkké, ha az a királyi ügyésznek tetszik, mert sértett a ki a saját javában sértve volna, nincs. Ezt tehát, t. ház, ki kell egészíteni, mert nem hiszem, hogy a többség táborában lenne csak egy is, a ki legalább a kerület választójának, a ki azon kerületben az elkövetett sérelem által érintve van, a közérdek szempontjából magát az aktorátus jogát, a pótmagán vád jogát 6