Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-648

34 648. országos fiics 1896. szeptcmlier 4-én, pénteken. Magyarország néprétegeinek műveltsége, értei messége sokkal magasabb, mint több olyan más államban, melyben az esküdtbírói intézmény rég megvan és feladatának teljesen megfelel. Ha Ausztriában, hol a nemzetiségi és nyelvkülönbség még kevésbbé kedvező, ez az eeküdtbírói intézmény behozatalát nem akadályozta, akkor még kevésbbé akadályozhatja azt nálunk, hol nincs az országnak egyetlen olyan része, melyben a hivatalos teendők az állam hivatalos nyelvén elintézhetők ne volnának. A szaksajtóban és általában a zsurnalisztikában és a jogügyi bizottságban is felmerült nyilatkozatokból merített közvélemény alapján az a meggyőződésem, hogy ma Magyarországon büntető perrendtartást esküdtszék nélkül alkotni nem lehet. (Általános helyeslés.) Ezt a javaslatot már két tervezet előzte meg. Egyikre sem lehet azt mondani, hogy alapelveikben, szerkezetükben megfelelők ne lettek volna. Hogy mégis oly ellenzéssel találkoztak és törvényerőre nem emelkedhettek, ennek — meggyőződésem szerint — egyik fő oka az volt, hogy azokból az esküdtbírói intézmény hiányzott. Az ország évtizedek alatt megérlelt, mélyen gyökeredző közvéleményével szemben az ellenkezőt erőszakolni elhibázott politika volna. (Élénk helyeslés.) Kijelentem tehát, hogy az esküdtszéki intézményhez feltétlenül ragaszkodom. (Élénk helyeslés.) Van e javaslatnak egy másik új intézménye : az ügyész nyomozó hatósága, mely nagyobb mérvű ellenzésre talált. És pedig pártkülönbség nélkül, többek részéről. (Halljuk! Halljuk!) Ez intézmény jósága mellett nem hivatkozom a tudománynak a gyakorlat által igazolt elveire, a külföld legtöbb államára, melyben ez az intézmény jónak bizonyult. Csak egy momentumot említek fel. (Halljuk! Halljuk !) Németországban, mielőtt az ügyészi nyomozó hatóság behozatott, a bűnügyek 70 százaléka félretétel útján lett megszüntetve. Ez sok alaptahin nyomozásnak és zaklatásnak jele. Ez intézménynek felvételére engem főleg hazánk különleges viszonyai és az élet tapasztalatai indítanak. Nálunk a nyomozást a községi elöljáróság, a városi rendőrség és a csendőrség teljesíti. És ezek a közegek, a csendőrség kivételével, egyöntetű szervezet és ellenőrzés hiánya miatt, de meg más okoknál fogva is, ezen funkezió elvégzésére nem minden esetben alkalmasak. (Úgy van! jobbfelől.) Egy felmerülő bűncselekmény kinyomó zására irányzott első lépés hiányosságának eredménye azután az, hogy itt nálunk is a bűnügyeknek több mint 50 százaléka megszüntettetik, félretétetik; de már csak akkor, midőn az állampolgárok egy nagy száma kihallgatások és zaklatásokon keresztülment (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) ég sok felesleges munka okoztatott. E miatt igen sok panasz merült fel; ennek a visszásságnak, ennek a nem helyes állapotnak megszüntetésére törekedtem én akkor, midőn ezen intézményt, úgy, a mint van, a törvényjavaslatba felvettem. Elismerem azonban, hogy ennek az intézménynek igen sok ^az ellenzője és pedig pártkülönbség nélkül. Úgy a szabadelvű pártban, mint az ellenzék pártjaiban. Ellenezték azt oly elemek, melyeknek véleményére súlyt helyezek. Én nekem ezen intézmény jósága tekintetében a meggyőződésem tiszta és meg nem ingatható; azonban azon nagy érdeknek, a mely ezen javaslatnak törvényerőre emelésében rejlik, az országnak vélek jó szolgálatot tenni, midőn meggyőződésemet, ha szükség van rá, az ország nagy érdekeinek alárendelem. (Élénk, általános helyeslés és éljenzés.) Ha és a mennyiben ez irányban indítvány tétetnék, nem fogom ellenezni azt, hogy e kérdésben a javaslat az igazságügyi bizottságnak visszaadassék, fentarfcva természetesen, hogy ettől függetlenül a javaslat tárgyalása tovább folytattassék. (Élénk, általános helyeslés.) Tehetem ezt annál könnyebben, mert meg vagyok róla győződve, hogy igen rövid idő alatt az ellenzők is meg fognak arról győződni, hogy ezen intézménynek a magyar törvénykönyvbe bele kell jönnie. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) Ezzel, t. ház, mai beszédemnek végére értem. Ne vegyék nekem rossz néven, hogy e törvény megalkotásának nemcsak igazságszolgáltatási, de politikai szempontból i<? nagy fontosságát és az én nézetem szerint halaszthatlanúl sürgős voltát beszédem fonalán ismételve hangsúlyoztam. Ez nekem meggyőződésem. (Helyeslés jobbfelől.) A jognak az egysége az állam egységének, konszolidáeziójának legbiztosabb talpköve. Ezen tétel valódisága el van ismerve általánosan. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Hivatkozom e tekintetben a német birodalom példájára. Ez a nagy, hatalmas állam, a mely egységének, önálló fejlődésének annyi nagy, korlátlan hatalmi eszközével rendelkezik, az egységes polgári törvénykönyv megalkotását, habár megelőzőleg az egész birodalomban a legeltérőbb és ellentétes nézetek fejtettek ki, a döntés perczében nemcsak egyhangú megnyugvással, de a fejedelemmel az élén, a hazfias öröm zajos kifejezésével fogadta; úgy tekintette azt, mintáz államhatalomnak, az állam nagyságának egyik megalapító eszközét, mint egy fényes, újabb győzelmet annak a nagy czclnak az elérésére. És ez így van helyesen. így kell ennek történnie nálunk is. (Igás! Úgy van ! jobbfelől.) Mert nagy, a nemzetek sorsát előbbrevivő alkotások nem