Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-647

647. országos ülés 1896, szeptember 3-á.n, csütörtökön. ű>5 győződésben van, hogy az, mit a javaslat garancziák tekintetében nyújt, kielégítheti a haladás igaz barátait (TJgy van! jőbbfelöl) a nélkű!, hogy a jogbiztonság érdekeit szem elől tévesztette volna. Szólnom kell még arról, hogy a javaslat elfogadása esetéhen mily változások válnak szükségessé a bírói szervezetben. (Halljuk! Halljuk!) A javaslat folytán a járásbíróságoknál ügyészi megbízottak lesznek alkalmazandók, hogy a vádrendszer ne csak a társas, hanem az egyes bíróság előtt is valósággá váljék és a járásbíró a váddal, mint részrehajlatlan bíró álljon szemben. (Helyeslés.) A törvényszékek kebelében a \ádtanácsok lesznek szén ezendők, melyek ellenőrzik a nyomozást és a vizsgálatot, határoznak a vád alapossága iránt, ha az kifogással meg van támadva. A nyomozó közegek és a vizsgálóbíró sérelmes intézkedései elleni jogorvoslatok a vádtanács által véglegesen döntetnek el, csak a letartóztatás és a vizsgálati fogság kérdéseiben van felfolyaroodásnak helye a királyi ítélőtábláig; mert ott, hol a személyes szabadságról van szó, a javaslat a legnagyobb biztosítékot akarta nyújtani. Sérelmes ítéletek ellen a felebbezés egyfokú lesz. A felebbezés kiterjesztetett úgy a jog, mint a ténykérdésre. A járási író ítélete ellen közbevetett felebbezést a törvényszék, a törvényszék elsőfokú ítélete ellen beadott felebbezést a királyi tábla tárgyalja, szóbelileg és nyilvánosan új bizonyítási eljárással, ha a tényállás felderítése ezt szükségessé teszi. A javaslat nemzetünk jogérzetével egyezően ragaszkodott a felebbezés biztosítékához és a most dívó felebbezési rendszer helyett, melynél a felebbviteli bíró az íratok alapján dönt, teljes szóbeli felebbezést nyújt, új bizonyítékokat enged felhozni és így a lehető bírói tévedések ellen a legnagyobb biztosítékot nyújtja. A törvényszék nek és a királyi táblának másodfokban hozott ítélete ellen semmiségi panasznak van helye a királyi kúriához a törvény alaki és anyagi intézkedéseinek megsértése miatt. Az eljárás lényeges alakiságainak megsértése esetében az eljárást a királyi kúria megsemmisítheti, a törvény anyagi intézkedéseinek alapján emelt semmiségi panasz esetében a kúria az alsóbíróságok ténybeli megállapításaira fekteti ítéletét s a törvénytelen ítélet helyett a törvénynek megfelelő ítéletet hoz. A királyi kúria előtt az eljárás szóbeli és nyilvános, a vádat a koronaügyész fogja képviselni, a védelmet szabadon választott vagy hivatalból kirendelt ügyvédek teljesítik. A javaslatnak legfontosabb intézkedéseit az képezi, hogy az esküdtszék előtti eljárást azzal a kifejezett szándékkal szabályozza, hogy az KÉPVH. NAPLÓ. 1892-97 XXXIV KÖTET. esküdtbíróság hatásköre nemcsak a nyomtatvány útján elkövetett, hanem más, súlyosabb beszámítás alá eső btíncselekedetekre is kiterjeszthető legyen. (Élénk helyeslés.) A bizottság ezen kérdést fontosságához mérten alaposan vitatta meg, és igazságügyi, valamint alkotmányjogi kutatások alapján azon meggyőződésre jutott, hogy esküdtbíróság nélkül a bűnvádi eljárás alkalmazására hivatott bírói szervezetet helyesen konstruálni nem lehet. (Élénk helyeslés.) Az esküdtbíróság behozatala hazánkban már 1844-ben, az országgyűlés alsó táblája által a bűnvádi eljárás tárgyalása alkalmával határozatba ment. A? e kérdés felett folytatott beható viták tanúságot tesznek nemcsak arról, mily eleven érzékkel bírtak az akkori kiváltságos osztály küldöttei az egyéni szabadság biztosítékai iránt, de tanúságot tesznek arról is, hogy e kérdés nemcsak politikai oldaláról, hanem mint igazságügyi intézmény is, a legnagyobb alapossággal, az idevágó tudományos irodalom teljes ismeretével lett tárgyalva, úgy, hogy az akkori tárgyalások ma olvasva, most is teljes aktualitással birnak. (Úgy van!) Mint már említettem volt, az alsó tábla többsége ragaszkodott az egködtbírósághoz, és miutáu a főrendek hozzájárulása kieszközölhető nem volt, inkább letett gz egész reformmtíröl, mintsem oly büntetőtörvénykönyvet alkosson, melynek alkalmazásából az esküdtszék egészen ki legyen zárva. Az 1848-iki törvények megalkották a sajtóbírósági esküdtszéket, a nyomtatvány útján elkövetett bűncselekményekre, a melyhez, mint a sajtószabadság biztosítékához, ragaszkodik a nemzet s annak törvényhozása. Minden bűncselekmény elbírálása, mely nyomtatvány útján követtetik el, az állam és a tulajdon elleni izgatás, a nemzeti és felekezeti izgatás, a bűncselekmény elkövetésére való felhívás, nyomtatvány útján elkövetve, az esküdtbíróság illetékességéhez tartozik. Ha most vizsgálat alá veszszük az esküdtszékek működését, azok egész kielégítően működtek, midőn az állam vagy a nemzet ellen intézett bűntény megtorlásáról volt szó, de működésük ellen sok — s hozzáteszem alapos — kifogás emeltetett a rágalmazási és becsületsértési ügyekben. Nem akarok most arra utalni, hogy az esküdtszék intézményével összeforrt nagy nyilvánosságnál fogva kivétel nélkül közhírré lesznek azon verdiktek, melyek téveseknek tűnnek fel, míg az állandó bíróság ítéletei ellenben csak igen fontos, közérdekű ügyekben kerülnek nyilvánosság elé. De a ki foglalkozott büntető ítélkezéssel, vagy a ki annak menetét figyelemmel kíséri, jól tudja azt, hányszor hozatnak alsó és felső fokban téves, a jogérzettel ellenkező ítéle4