Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-647

647. országos ülés 1896. s -e ptember 3-án, csütörtökön. 2 legélénkebb kölcsönhatásban van, az abszolutizmus által behozott oly reczipiált jogforrások szabályozzák, melyek jogfejlődésünk hagyományaitól a leggyökeresebben elütnek, melyek közjogi felfogásainkkal merőben ellentétben állanak. (Úgy van ! Úgy van!) Ezen jogszabályokat az osztrák abszolutizmus hozta létre oly czélból, hogy nálunk az alkotmányos érzelmeket kiirtsa és a birodalmi beolvasztás mű'vét létesítse, (Úgy van! Úgy van!) de a politikai tendencziáktól el is tekintve, az 1853-iki osztrák büntető perrendtartás a kor színvonalától messze elmaradt s maga Ausztria, mihelyest alkotmányos állammá vált, sietett azt kiküszöbölni és a kor szellemének megfelelőbb törvényekkel helyettesíteni. (Úgy van!) Álla műnk jelentékeny részében tehát az osztrák önkényuralom által létesített büntető eljárás és sajtótörvények vannak ma is érvényben; hogy mennyire akadályozza ez az állam politikai egységét, mennyire fejleszti a partikulárizmust ép ott, a hol annak történelmi előzményei is vannak, hol a mutatkozó nemzetiségi mozgalmak folytán a jogegységre leginkább szükségünk van, mennyire hat bénítólag az egységes judikatura keletkezésére, azt bővebben fejtegetni fölöslegesnek találom. Annyival sajnálatosabb ez, mert a bűnvádi eljárás ép a legfontosabb alkotmányos jogok biztosítását czélozza, az egyéni szabadság, a házjog, levéltitok sérthetetlenségét. A mi pedig a sajtótörvényeket illeti, fölösleges arra utalni, hogy mily különbség van a fokozatos felelősségre fektetett 1848-iki sajtótörvény és az egyetemleges felelősség elvén felépült, a sajtószabadság elvét merőben negáló 1852-iki osztrák sajtórendtartás között. Ezen állapot tarthatatlansága szembeszökő. Hiába törekszünk a magyar állam kiépítésén, ha elmulasztjuk azon intézmények létesítését, melyek a tapasztalás tanúsága szerint leginkább hivatvák arra, hogy kidomborítsák az állam politikai egységét, már pedig a közös kultúra mellett az államegységet leginkább biztosítja a nemzeti közös jog, melyre hazánk érdekei egyenesen utalnak. (Élénk helyeslés!) Más államok példáján okulva, sietnünk kell az egyes vidékeken reczipiált idegen jogok és az ingadozó és változó bírói gyakorlat helyébe, a büntető igazságszolgáltatás terén is, az ország minden részében életbeléptetni a nemzeti hagyományoknak megfelelő szabadelvű törvények világos, határozott és szabatos rendelkezéseit. (Élénk helyeslés.) A német birodalom, mihelyest kivívta egységét, sietett egységes büntető és polgári perjog alkotásával biztosítani azt, a mit a fegyverek győzelme s a nagy nemzeti fellendülés kivívott, és most készül a polgári törvénykönyv életbeléptetésével betetőzni a jogegység épületét. 1867 óta a polgári perrendtartás, a kereskedelmi és váltójog, a büatetőtörvénykönyv, legíVjabban pedig az egységes házassági jog és anyakönyvek életbeléptetése által hatalmas lépésekkel haladtunk a jogegység czélja felé, de még mindig távol állunk attól, hogy jogintézményekkel biztosítottuk volna az egységes nemzeti jogfejlődést. A bizottság tehát a jogérvektől el is tekintve, nyomatékos súlyú politikai követelmény gyanánt ismerte fel azt, hogy a büntető jogszolgáltatás terén a rég nélkülözött egység megalkottassék. A bizottság ez okból ernyedetlenííl és odaadással dolgozott a javaslat elkészítésén, mert tudta azt, hogy az állami egység egyik alapkövét teszi le vele. Tehette ezt annál inkább, mert a bűnvádi eljárás alapelveire nézve közötte és a kormány között teljes összhang uralkodott. Ha a bűnvádi eljárás alapelveinek mikénti alkalmazását illetőleg a javaslat és a bizottság között nézeteltérések merültek volt fel, azok a tárgyalás során teljesen ki lettek egyenlítve, úgy, hogy különösen a nyomozási eljárásban a vádtanáes ellenőrzése által nyújtandó garancziák tekintetében, a védelem jogkörének kiterjesztése úgy az előkészítő, mint a főtárgyalás alkalmával, az előzetes letartóztatás mint a vizsgálati fogság időtartamának és alkalmazhatásának korlátozása, a felebbezés és a semmiségi panasz kiterjesztése tekintetében proponált módosítások a miniszter és a bizottság között teljes egyetértésben történtek, sőt több módosítást a miniszter kezdeményezett. Áttérve a tárgyalásunk alapját képező törvényjavaslat ismertetésére, (Halljuk! Bálijuk!) a bizottság elsőbben is vizsgálatának tárgyává tette azt, vájjon azon alapelvek, a melyeken a javaslat nyugszik, megfelelnek-e az ország szükségletének és jogi hagyományainak, a többi európai államok által már elfogadott és helyeseknek bevált jogintézményeknek, melyeket jogalkotó tevékenységünk részben már nálunk is meghonosított? Biztosítják-e egyrészt az anyagi büntető jogszabályok szigorú, de igazságos és teljesen pártatlan alkalmazása által a jogrend éraekeit, másrészt pedig a polgárok alkotmányos jogait a hatósági közegek esetleges önkénye és túlkapásai ellen ? Ezen elvek bírálatánál azonban nem volt szabad szem elől tévesztenünk hazánk külön viszonyait és szükségleteit, azon alkotmányi, igazságügyi, közbiztonsági állapotokat, melyekre a bűnvádi eljárás jogszabályait kiterjeszteni akarjuk. Azon elvek, melyeket a javaslat bevallottan vezérszempontoknak elismer: 1. a vádrendszer; 2. a szóbeliség és nyilvánosság; 3. a terheit