Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.
Ülésnapok - 1892-659
200 639. országos ülős 199P ) . október 3-án, szombaton. indokoltnak ez alkalommal a rég bevett szokástól eltérni. Kérem a házat, méltóztassék a kinyomatásátés a ház tagjai között leendő kiosztását elrendelni. (Helyeslés.) A ház javaslatomat elfogadta. Mielőtt, t. ház, az utolsó ülést berekeszteném; (Elnök és a ház tagjai felállanak.) engedjék meg, hogy a magam és tisztviselőtársaim nevében megköszönjem a háznak bizalmát, támogatását és elnézését. (Éljenzés.) Mi mindnyájan a ház bizalmát avval viszonoztuk, hogy igyekeztünk kötelességünket teljesíteni. (Éljenzés!) Mennyibensikeiült, az a ház megítélésétől függ. Nekünk kérelmünk csak az, hogy, a mint mi a ház bizalmának emlékét megőrizzük, méltóztassanak bennünket is kollegiális jó emlékezetükben megtartani. (Élénk éljenzés.) Engedje meg a t. ház, hogy köszönetünk kifejezéséhez még néhány rövid észrevételt fűzzek. A holnapi nappal megbízásunk véget ért és meg fogunk jelenni hatalmunk, alkotmányos hatalmunk kútforrása, a nemzet előtt. Nem az én feladatom, t. ház, — és az állásom által parancsolt határokat meg akarom tartani az utolsó pillanatig, — erről a helyről és ebben az időben a lefolyt országgyűlés munkásságáról, eredményeiről bírálatot mondani. Az ország meg fogja Ítélni azt, hogy az az egyetlen mérték, de azután igazi mérték, mely szeriut azt meg kell ítélni, hogy az eredményre nézve mennyiben növekedett a nemzetnek erkölcsi, gazdasági és politikád ereje, és mennyiben tartattak mindig szem előtt azok a czélok, melyek a magyar államnak, és merem mondani a magyar nemzetnek századok óta változatlan czéljai. De ha ebbe én nem bocsátkozom, annak kimondását állásom megengedi, hogy azon küzdelmes válságok és azok a nagy alkotások, melyeknek egy része a pártoknak kölcsönös közreműködésével, másrésze a parlamenti élet természetében lévő küzdelmek útján jött létre, ezt az országgj ülést a legemlékezetesebbek sorába emeli, melyek alkotmányos életünk újra megnvilta óta tartattak. Sok-e, t. ház, ha én azt kívánom most, midőn elbúcsúzom a t. háztól, hogy a harezok élességének emlékeit a kollegiális együttműködés emléke múlja felül és a küzdelemben sem feledkezzünk meg arról, hogy eddig is egy ügyet szolgáltunk és jövőben is, a kiket a választók bizalma meg fog ajándékozni, egy ügyet közreműködve lesznek hivatva szolgálni. És mindnyájan egyet fognak érteni velem abban, ha még hozzáteszem, hogy bármit vessenek is fel a politikai mozgalmak mélyéből a hullámok, mint eddig, úgy reménylem ezentúl is azok, a miket eddig minden párt sértetlenül hozott viszsza a választási küzdelmekből, a magyar állam alapjai csorbítatlanul fognak kikerülni a választásokból. (Általános, élénk helyeslés.) Ennek az országgyűlésnek utolsó évének történetébe beleszövődtek az ezredévi ünnepélyek lelkesedése és örömei. Messze kellene visszamenni történelmünkben, hogy rátaláljunk egy olyan időszakra, midőn Magyarország viszonyaira a külföld szeme annyira rá volt függesztve, és midőn összes múltunknak küzdelmei, vereségei, dicsősége és nagy tanúságai oly nyomatékkal lettek a nemzet elé állítva, mint épen a lefolyt hónapok alatt. Meggyőződésem az, és ebben a ház szétoszló tagjai is hivatva vannak közreműködni, hogy ennek igazi eredményei nemcsak azokban az emlékoszlopokban, nemcsak az ezen alkalomból létesített művekben áll, de talán sokkal inkább a nemzet erkölcsi és politikai ereje növekedésében, melyet a nemzet kincstárába el kell helyeznünk és a melyre folytonosan növekedő feladatainkkal szemben úgy nemzetközi helyzetünk, mint a belső viszonyok alakulásánál fogva oly nagy szükségünk van. Ha ünnepélyeinket úgy tekintjük, mint az új fokozott munkásságnak, és nem az elért eredményben való megnyugvásnak kezdetét ; ha tiszta tudatával czéljainknak, erőnk bölcs mérlegelésével, azon sarkcsillag után indulunk, mely felé államunk hajóját századokon át irányoztuk, önérzettel és bizalommal megyünk a jövőbe, és a múlt egyetlen tanulsága sem megy vészen dőbe. (Általános éljenzés.) Az ezredéves ünnepély alkalmat adott annak újólagos kitüntetésére, hogy a király és nemzet (Hosszantartó, általános éljenzés.) érzéseiben, törekvéseiben és czéljaiban egybe van olvadva, (Zajos éljenzés.) és hogy politikánknak ezen hagyományos és sarkalatos pontja erősebb és a nemzet öntudatába mélyebben be van vésve, mint valaha, (Igaz! ügy van!) Én sohasem fogom elfelejteni a lelkesedésnek és az érzésnek azt a melegét és fényét; a mely ezen napokat besugározta és soha fejedelem népének ragaszkodásában és tiszteletében oly rendületlenül nem állott a művelt világon, (Igaz! Úgy van!) mint az, a kinek fejét egy nyolczszázados korona, államunk önállóságának és alkotmányunk jelképe díszíti (Éljenzés.) és a kihez mi, mint szabad, alkotmányos nemzet, odaadó hódolattal ragaszkodunk. (Igaz! Úgy van!) És ezért, t. képviselőtársaim, a nemzet érzésének megfelelőleg azzal rekesztem be beszédemet, hogy : Éljen a király! (Hosszantartó, zajos éljenzés.) Éljen és virágozzék a nemzet! (Hosszantartó éljenzés és felkiáltások: Éljen az elnök!) Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azon értékes és különösen az alkotmányosság és a parlamentarizmusra vonatkozólag nagyon figyelemre méltó kijelentések után, melyek az imént a ház igen tisztelt elnökének szájából elhangzottak, méltóztassanak nekem meg engedni, hogy én is egy kijelentést tegyek.
