Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-659

198 «S9. országos ttlös 1896. október 3-án, szombaton. is a t. miniszterelnök úr fennen hirdette, bogy lehet, hogy Szalay képviselő ezt többszőr előhozta, de »én fogom ezeket igenis eltörölnie. És most mit látunk? Bilinski lovag, osztrák pénzügymiaiszter, expozéjában Bécsben csak tegnap mondta ki, hogy iizokat a tiroli vámokat jogtalannak, igazságtalannak tartja, de csak i903-ban akarja megszüntetni. Hát ugyan t. miniszterelnök úr, ne méltóztassék haragudni, ha •azt a közmondást használom, a mit Nagy Frigyes katonáinak a csatamezőn mondott: »Hunde, wollt ihr ewig lében ?« (Mozgás jóbbfelől.) Elnök: T. képviselő úr! Nagy Frigyes a csatamezőn mm volt a házszabályoknak alávetve. (Hosszantartó, élénk derültség és tetszés.) Méltóztassék ezekhez tartani magát. Szalay Imre: És akkor, t. képviselőház, mikor — mondom — ezt az egész ország mindenütt látja s ennek a tudatával bir, akkor hogyan juthasson az igazság érvényre, ha idefent a legmagasabb helyeken efféle tünetekkel találkozunk ? Ezt csak annak az ügynek illusztrálására mondtam el, a mely már egy esztendeje kisért; a mennyiben már egy évvel ezelőtt felkértek kerületem legnagyobb községének lakói párt-, vallás- és álláskülönbség nélkül, hogy ezen interpellácziót megtegyem, mert e községeknek oly sérelmeik vannak, a melyeknek nagyságát néhány adattal fogom támogatni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Az ottani községi jegyző ugyan el lett már mozdítva Somogymegyében egy másik jegyzői állástól, a gyékényesitől és odajött Nagybajom községbe. A község lakosai kezdték észrevenni visszaéléseinek óriási halmazát. Már most vegyük tekintetbe, t. képviselőház, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy mily nehéz bizonyítani az ily visszaéléseket. Hiszen a községben általában az a jegyző egy nagyhatalom, a mely a lakosokat üldözheti, különösen azzal a gyámkodással és azokkal a gyámkodó törvényekkel, a melyek kiterjednek arra is, hogy milyen szélesen kell egy-egy szekeret megterhelni, hogy éjjel lámpát kell vinni a kocsisnak, no meg hogy a sertés vész alkalmával elzáratik mindenfelé a közlekedés, természetesen csak azért, mert tudjuk, hogy a sertés szénát eszik, (Derültség a szélső baloldalon.) tehát ezt sem szabad egyik faluból a másikba vinni. Mikor ennyi mindenféle gyámkodás van, akkor nem csoda, hogy nagyon nehéz megszerezni a községnek a bizonyítékokat, mert az emberek általában a jegyzőtől, mint magasabb hatalomtól, félni szoktak. Ls mégis ezeknek daczára világosan konstatáltattak a következő visszaélések, melyek közül csak egynéhányat említek az alispáni ítéletből. így bogy Bunyevácz Antaltól ártatlansági bizonyítvány kiállításáért 25, rekte 125 forintot vette fel, még pedig azért, mert ennek leégvén a háza és pajtája, a biztosító társulat addig, míg ártatlansígi bizonyítványt nem kap, nem akarta neki kifizetni a biztosítási összeget. Ott van az a másik, hogy több pusztai lakostól építési engedély kiadása ezímén fejenkint 7 frt 20 krajezárt szedett. Aztán hogy a marhajáratok átíratását a kisbírókkal eszközöltette és munkálataikért a szabályrendeletben megállapított díjaknál magasabb összeget számított fel. És végűi, a mi a legerősebb, a mi már magában involválja azt, hogy a t, miniszter úr, a ki az iratokat átvizsgálta, elmozdítsa őt állásából, az, hogy a vármegyei tiszti ügyészség által hozzá intézett megkeresés szövegében önhatalmúlag változtatást tett, a mit, úgy hiszem, úgy hívják, hogy okmányharaisítás. Hát, t. képviselőház, akkor, mikor ezek konstatálva vannak, akkor, mikor maga az alispáni itélet mondja, hogy oly modortalan elbánást tanúsított az odavaló községi jegyző, a mely a közügyekre nézve káros hatású torzsalkodást okozott, gondolom, bebizonyítottam, hogy jogos volt azon kérése az egész község deputácziójának, amelyet elvezettem a miniszter úrhoz, hogy ezen jegyzőt mozdítsa el állásából, hogy a község békéje helyr állítíassék. Azzal, hogy 200 forintra Ítélték a nyugdíjalap javára, ugyan aligha törődik az a jegyző, mikor itt van előttem, még pedig a kaposvári kir. közjegyző előtt kiállítva, két odavaló lakosnak a vallomása, a mire szükség esetében meg is esküszik. Steiner Gyula kereskedőé és Krausz Gyula ifj. vendéglősé, a kiktől a községi képviselőtestület megbízásából Budapestre utazó jegyző azért, hogy a regálé ügyben eljárt, költség fejében 318 frt 83 krt, követelt és ezt legnagyobb részben megkapta, sőt ujabban még 100 frtot is. Már, most ha maga ez az egy ügylet neki 300 frtot hozott, akkor mi annak a 200 frt büntetést ? Azután, ha egyebet nem mondanék is a t. miniszter úrnak, ugyan mondja meg ő, a ki az Ítéleteket, a mint tudom, elolvasta, — vagy az államtitkár olvasta helyette, — nem találta-e helyén valónak, hogy azon összegeket, melyeket maga az ítélt és a fegyelmi bíróság helytelennek és igazságtalannak tartott, visszafizettesse? Mert ebbe még ma sem avatkozott a miniszter úr. Tekintetbe véve, hogy az olyan igazságtalanság és másodszor tekintetbe véve, hogy a község nyugalmának helyreállítása kötelessége minden belügyi kormányzatnak, következő interpellácziómat intézem a t. miniszter úrhoz a melyre, ha lehet, még ma választ kérek. »lnterpelláczió a belügyminiszter úrhoz. Te. kintettel arra, hogy a jó közigazgatás csakis akkép