Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-659

659. országos ülés 1896. október 3-án, szombaton. 193 másik Államának pénzügyminisztere a tegnapelőtti napon az osztrák birodalmi tanácsban az ottani kormánynak a qtlótára vonatkozó álláspontja érdekében pozitív és határozott nyilatkozatott tett. A osztrák kormány tehát a törvénynyel nem tartotta összeférhetlennek, sőt ellenkezőleg, egyenesen a politikai ildomból folyó kötelességének tekintette hogy a monarchia másik államának közvéleményét az osztrák kormánynak álláspontja iránt felvilágosítsa és (Űgyvan! balfelöl.) semmi kételyt fenn ne hagyjon. (Úgy van! balfelöl.) A másik a mit konstatálni akarok, az. hogy mi igenis a t. kormányhoz kérdést intéztünk arra nézve, hogy vájjon a kormány osztja-e azt az álláspontot, a melyet a quótabizottság a quóta ügyében elfoglalt. A t. miniszterelnök úr abban a bizottságban azt mondotta, hogy a quóta-bizottság eljárását helyesli, de arra nézve, hogy álláspontját helyesli-e, magáévá teszi-e vagy" nem, arra vonatkozólag nem nyilatkozott. Ha ezt nevezi a t. miniszterelnök úr őszinteségnek, akkor én ezzel őt nagyon szívesen megajándékozom. Ne méltóztassék elfelejteni hogy a legsúlyosabb politikai hibák közé tartozik ez az álláspont, mert ez egyenes felbátorítása azon jogtalan, méltánytalan és igazságtalan törekvéseknek, a melyek a monarchia másik államában, szemben Magyarorázág érdekeivel, érvényesülnek és a harczba vitetnek, (Élénk helyeslés balfelöl.) Én abban a véleményben vagyok, hogy egy Önérzetes kormánynak, mely el van határozva valaminek a megtételére, a mely valamely dolgot az ország érdekéhen levőnek tart, egy kormánynak, a mely súlyt helyez arra, hogy az országnak a közvéleménye mindenkor, különösen pedig a választások előtt, az álláspontjával tisztában legyen, egy ilyen kormánynak az az eljárása, a melyeta t. miniszterelnök úr és a kormány tanúsít, sem az ő méltóságával sem az országérdekeivel, sem azokkal a nagy érdekekkel, a melyekről itt szó van, meg nem egyeztethető. (Úgy van! balfelöl.) Mindenki tudja és látja hogy ebben a kérdésben a kormány bujkál mert szint nem mer vallani. (Jgasl Úgy van; balfelöl.) A bujkálás pedig nem őszinteség, és ezt a legkomolyabban megróni kötelességünk. (Élénk helyeslés balfelöl.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Csak néhány szóval akarok a felmerült kérdéshez hozzászólani. A t. miniszterelnök úr azt a kifejezést használta, ha jól értettem, hogy a kormány nem is jogosult állásfoglalásra, vagy talán nem ildomos, hogy állást foglaljon, mivel a regnikoláris deputáczió álláspontját ismerjük és ő ott nyilatkozatot tett. Hát t. képviselőház, nekünk nincs egyéb szándékunk, mint a jóhiszeműséget konstatálni egy országos választás előtt ezen kérdésben. Horánszky Nándor igen tisztelt képKÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXXIV. KÖTET. viselőtársam rámutatott, hogy az osztrák kormánynak a quóta kérdésében van álláspontja s azt nemcsak jogosultnak, hanem ildomosnak is tartotta az egész ország és egész világ előtt nyíltan kifejezői és képviselni. (Úgy van! balfelöl.) Mi lehet az indoka annak, hogy a magyar kormány azt mondja, hogy neki sem nem jogosult, «em nem ildomos e kérdésben nyilatkoznia. Ha az osztrák kormánynak szabad helyes, jogosult és ildomos azt mondani, hogy ő a quótát 43°/o-ra fel akarja emeltetni, kérdem, mi akadályozza Bánffy Dezső báró magyar miniszterelnököt abban, hogy az ország színe előtt ünnepélyesen megmondja, én pedig nem akarom a mostani quótát egy fél perczenttel sem felemelni. (Úgy van! balfelöl.) Már most ez a dolog minden kétséget kizárólag, hogy egyebet nemondjak, az 1867-es alapon álló pártok előtt legalább is népszerű. A miniszterelnök azt mondja, hogy: én szolidaritásban állok azzal a quóta-bizottsággal a melynek figyelemre méltó munkálatáért és hazafias magatartásáért már a múlt illésen volt szerencsém köszönetemet c helyről kijelenteni. Mi lehet az oka, t. ház, annak, hogy a kormány közvetlenül a választások küszöbén egy oly állami szempontból nagy horderejű fontos kérdésben, mint a quótakérdése nem meri megmondani, hogy ő a quóta felemelése ellen foglal állást, ahhoz tärczáját köti. De, t. ház, a mi a jogosultság kérdését illeti, egyenesen a törvénybe ütközik, a mit a miniszterelnök úr mond, mert az 1867: XII. t.-cznek világos rendelkezése szó szerint azt mondja: »Ezen alku s megállapítás oly módon történik, hogy egyrészről a magyar korona országainak országyülése, másrészről ő felsége többi országainak gyűlése, mindenik a maga részérói, egy hasonló számú küldöttséget választ. E két küldöttség, az illető felelős minisztériumok befolyásával, részetsel adatokkal támogatott javaslatot fog kidolgozni az említett arányra nézve.« Tehát nemcsak a parlamentarizmus természetéből foly, de a törvény világosan megmondja, hogy a képviseleti rendszeren nyugvó felelős kormánynak egy ilyen kérdésben álláspontjának lenni kell. Már most, t. ház, nem is szabad jóhiszeinüleg feltenni, hogy a többség bizalmával rendelkező regnikoláris deputáczió magyar része nem a kormány befolyásával gyűjtötte adatait és foglalta el álláspontját. Ennek pedig természetszerű, józan konzequencziája nem lehet más, mint az, hogy a kormány is a regnikoláris deputáczió álláspontján áll, tehát a quóta felemelése ellen foglal állást. Ennek daczára minden politikus tudja, hogy a kormány és a regnikoláris deputáczió közt ép e kérdés tekintetében ellentétek merültek fel. A mit 25