Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.
Ülésnapok - 1892-658
188 658. országos ölés 1896. október 1-én, csütörtökön. lobogó, ahol a fejedelmi lobogókkal egyenrangúlag a magyar államiságot kifejezésre juttatta. A mi végűi a t. miniszterelnök úrnak külföldi lapokból felolvasott idézéseit illeti, már bocsánatot kérek, én ezeket komolyan egyáltalában nem vehetem. Hisz nem arról van szó, nem azzal vádoljuk önöket, nem az a kifogásnak, hogy a külfölddel el akarták volna hitetni, hogy nem Magyarország hajtotta végre a munkálatokat; nem az a mi kifogásunk, a mi vádunk, hogy magát a históriai tényállást meghamisították, hogy azt a külföld előtt elrejtették, hisz ez úgyis teljes lehetetlenség volna; hanem az a vádunk, az a kifogásunk, hogy e tény nem nyer kifejezést oly módon, a mely annak közjogi és nemzetközi jelentőségét kidomborította vulna. Azok az ujságczikkek, a külföldnek ilyen elismerő nyilatkozatai méltó elégtételt szolgáltatnak annak a derék mérnöki karnak, a mely zsenijében munkájával és kitartásával ama munkákat keresztülvitte; de a magyar államnak, a magyar nemzetnek, mint olyannak seimnitsem jelentenek, ily irányban semmi súlylyal nem bimak. Ismétlem : az a kifogásunk, hogy Magyarország részvételének ez az agyonhallgatása a hivatalos fejedelmi nyilatkozatban nagyon hasonlít Magyarország nemzetközi egyéniségének letagadásához. Ez az, a miért az ügyet felhoztam, ez az, a mi ellen tiltakozni kötelességemnek tartottam. (Helyeslés a hal és szélső baloldalon). Elnök: Következik Ugron Gábor képviselő úr. Ugron Gábor: T. ház! A t. miniszterelnök úr jobb érv hiányában vádaskodni kezd, hogy hát én nem voltam jelen a vaskapui ünnepélyen. Én a kormány által rendezett egyetlen egy ünnepélyre sem mentem el, a melyre megjelenni kötelességem nem volt. Mert engedje meg a t. ház, bárhol is meg kell jelenni a kormány tagjaival, én mindig félek és reszketek, hogy mikor követtetik el oly baklövés és mikor történik olyan szégyenletes dolog, a miért nekem pirulnom kell. (Zaj a jobboldalon.) Most is örvendek, hogy a Vaskapunál nem voltam ott s csak egynéhány nappal később kellett hogy a pirulást megkezdjem, nem pedig rögtön helyben. Már magában az is különös, hogy vita tárgya lehet, hogy a magyar nemzet lobogója Magyarország — hangoztatom — M egyik millenáris ünnepségén akként van elhelyezve, hogy a felett vitatkozni kell, ott volt-e és milyen helyen volt ? Hiszen annak a lobogónak oly magasan, oly feltűnően kellett volna állania, hogy mindenki lássa, mindenki bámulja, mindenki tisztelje. (Igaz! Úgy [van! a bal- és szélső baloldalon.) A lobogó nem egyszerű díszítési tárgy, az nem egy vászon, mely csak arra jó, hogy beburkolózzanak a még hatalmon lévő miniszterelnökök, a melybe mint múmiákat a penzió hozzácsatolása mellett bekötik, ha már megbuktak. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Az a nemzeti lobogó Magyarország szuverenitásának jelvénye, a magyar nemzet fenségének, állami hatalmának kifejezése. Ezt már eléggé hangoztattok, hogy a miniszterelnök úr megtanulhatta volna, mikor az ünnepélyek rendjét elkészítette, a mint azzal dicsekszik; mert az a szégyen, mely fel fog jegyeztetni, hogy érte a nemzetet, gyalázata lesz a nemzetnek, de egyúttal örök szégyene azon államférfiaknak is, kikre bízva volt az ország hatalma, tekintélye és becsülete, a melyet kellőképen érvényre emelni nem tudtak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen azt mondja a t. miniszterelnök úr, minden jól volt, az a beszéd is megfelelt a czélnak. Azt kérdem én, ha Magyarország rendez egy millenáris ünnepet, meghívja hozzá a nemzeteket, eljön hozzá még két idegen király, lehet-e ezt az ünnepélyt úgy megtartani, hogy a legelőkelőbb beszédben, mely az ünnepélynek mintegy csúcsát képezi, magának a magyar királynak nyilatkozatában Magyarország államisága, ezredéves fennállása, a magyar nemzet ezeréves államalkotása, melynek ünneplése végett volt az az ünnepély ott a Vaskapunál megtartva, kifejezésre nem jutott, hanem a nemzet, állam és ezredéves fennállás egyértelműleg el lett hallgatva. Magyarország nem egy szemétdomb, melyet el kell takarni a külföld előtt; Magyarország egy erős nemzetnek a hazája; ez a nemzet századokon keresztül küzdött, harczolt, mindig becsülettel megállotta helyét, és a ki annak királya, ki annak kormányférfia, büszke lehet reája, nincs oka, hogy eltagadja. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha valamit el kell tagadnunk, önöket és azt a korszakot kell, a mely önöket kormányra emelte. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És a t. miniszterelnök úr leczkét akar adni. Azon kezdi, hogy én nem is tudom, hogy az ünnepély nem mindig magyar területen folyt le, hanem csak ott kezdődött. Nagyon természetes, hogy ha ezt nekem akár a szolnok-dobokai rusztikus emberek mondják, akár az orsovavidéki parasztok, el kell hogy fogadjam. De egy ország közjogának megvédeímezésére hivatott férfiútól nem fogadom el, mert arról fel kell tennem, hogy annyira járatos a közjog és a nemzetközi jog elemeiben, hogy tudja, hogy az a hajó, a mely Magyarország hajója, Magyarország területe a Fekete-tengeren Is. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A ki ezeket nem tudja, ne igyekezzék leczkéket adni, hanem menjen és tanulja meg azt, a mit tudnia kellett volna, mielőtt a miniszteri székbe ült.
