Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-655

655, országos Blés 1890. szeptember 21-én, hétfőn. jgy társaságnak kiszolgáltattassék. Méltóztassék megtartani a magyar állam vasútnak az üzemet és méltóztassék ezt is, mint a többi helyi érdekű vasutat, maradandólag beékelni a magyar államvasutak rendszerébe. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert hát, t. ház, én szeretném tudni, liogy ha most átadja a miniszter úr e vasutat a sopron-ebenfurti vasútnak, mit fog jelenteni az az állítása, melyet előbb méltóztatott, még pedig Sopron érdekében tenni, hogy Czáczától lesz most a magyar államvasutak vonala Fiúméig. Hát hova méltóztatik menni Sopronból? Mert Pozsonytól lesz vasútvonal az imént elfogadott javaslat szerint, mert ez a magyar államvasutak kezelése alatt áll, de Sopronból nincs ki út, ez nem lesz a magyar államvasutaknak vonala s nem értem, hogyan méltóztatik akkor onnan Fiúméba menni a magyar államvasutakkal. A miniszter ár ezen argumentáeziója tehát azt mutatja, hogy ez egy védhetetlen álláspont, mert a t. miniszter úr itt ellenmondásokba keveredik, oly kijelentéseket tesz, a melyeknek a tényleges állapot nem felel meg. Egy rossz ügy ez, t. ház, a melyet nem is lehet jól védeni. Lehet itt beszélni egyes helyi dolgokról; kortesbeszédeket mondani haza, kijelentéseket tenni az államvasutaknak nagy voltáról és hazafhsságáról, de midőn látjuk, hogy fölhagyunk az egész rendszerrel, hogy a magyar államvasutak érdekét egy viczinális vasúti törvénynyel törüljük, akkor, t. ház, csak az következik, hogy ez nem helyi érdekű, hanem személyes érdekű vasút és épen ezért ellene vagyok és kérem a t. házat, ne fogadja el. (Helyesléi a szélső baloldalon.) Hévizy János jegyző: Reiter János! Reiter János: T. ház! Nem tartom feladatomnak, hogy a korra Ínyt védelmezzem. Mióta képviselő vagyok, mindig ellenzéki álláspontot foglaltam el és ma sem fogok arra a térre menni, hogy azon vádakkal szemben, a melyeket t. képviselőtársam a kormánynyal szemben felhozott, én lépjek fel védőül. De a tekintetben sem akarok Pázmándy Dénes t. barátommal vitatkozni, vájjon a kormány személyes igényeket vagy érdekeket istápolt-e akkor, mikor a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot beterjesztette. Nekem nincsenek erre nézve adataim; gyanúsítani senkit nem akarok. (Helyeslés.) Tudtommal két versenytárs állott egymással szemben: az egyik Silberstein Adolf; (Félkiáltások a szélső báloldalon: Eötvös!) nem tudom, ki volt a háta mögött; a másik Radó Kálmán, illetőleg a bankegyesület. (Mozgás a szélső baloldalon.) Tény ez, és annyiban helytelenítem a kormány eljárását, hogy ugyanazon irányra egyidejűleg két különböző engedélyéének ad előmunkálati engedélyt. Először megkapta Silberstein az engedélyt Kapuvárra és nem sokkal ezután megkapta Radó Kálmán Kisczelltől Fertőszentmiklóson át szintén Pándorf végállomással. Az én szempontom az, vájjon ez a törvényjavaslat kielégíti-e azon vidék érdekeit, a melyen keresztül a vonat épírtetni fog. Részemről azt látom, hogy igen, és pedig azért, mert valamint Radó Kálmánnak jogában és módjában állt a maga vonala mellett az érdekeltséget kapaczitálni és annak hozzájárulását kieszközölni, épúgy állott ez jogában és módjában versenytársának is. T. képviselőtársam azt bizonyította, hogy az érdekeltség majdnem kivétel nélkül : Vasmegyének nagy része, Sopronmegyének, de különösen Mosonmegyének majdnem összes érdekeltsége a Radó-féle vonal mellett foglalt állást. Az érdekeltséget, specziálisan Mosoninegyét illeti, őszintén megmond va, azon körülmény indította erre, hogy egyrészt inkább látta biztosítottnak a vasút kiépítését, ha azt Radó Kálmán engedélyes kapja meg, másrészt azért, mert ezen vonal kiépítése által az a vidék közvetlen összeköttetésbe jön Sopron városával, valamint más oldalon Pándorfon át Sopronnal és indirekté Bécscsel is. Elismerem azt, hogy országos szempontból főleg a központra kell figyelemmel lennünk; de azért a vidék érdekeit sem szabad egészeu szem elől téveszteni. Azok a felsővidéki megyék jóformán az Ausztriával való összeköttetésre vannak utalva és utoljára is gabna- és állatkereskedésük főleg Ausztriával van (Mozgás a szélső baloldalon.) s nem tudom, hogy Sopron- és Mosonmegye hogyan hozhatná gabnáját Budapestre. De különben is vámközösség van és nemcsak Ausztria érdekéről van szó. Tény az, hogy ennek a helyi érdekű vasútnak egyik főelőuye az, hogy mint említem, a teljesen elhanyagolt Fertő vidékét hozza a lehető legrövidebb összeköttetésbe Sopronnal és Mosonnal. A Fertő vidéke úgyis nagyon sújtva van. Volt alkalmam ismételten szóba hozni a Rábaszabályozás ügyét, hogy ott, a hol az elsőosztályú föld holdja után 42 éven át nyolez forint járulékot kell fizetni, ideje volna, hogy a kormánya vidék nyomorán segítsen ésigyezzék annak érdekeit előmozdítani. A másik vonal, a melyre Pázmándy Dénes t. barátom pár szóval czélzott, a Kapuváron át vezetendő vonal. Hiszen az sem hozta volna Sopront közvetlen összeköttetésbe a magyar államvasúttal, époly kevéssé, mint a tárgyalás alatt levő vonal. Tény az, hogy ezen helyi érdekű vasút kiépítése az összes vidéknek érdekében fekszik és jóformán életkérdését képezi. A nélkül, hogy bővebben akarnék kitérni a másik kérdésre, a melyet mint sérelmet hozott fel Pázmándy t. képviselőtársam, tudniillik a kötvények kibocsátására, e tekintetben a pénzügyi és kereskedelemügyi miniszter feladatát