Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-652

134 652. országos ülés 1896. szeptember 11-én, pénteken. utolsó lakhelyén, valamint hozzátartozói lakhelyén is, ha ezek több helyen laknak, mindegyikök lakhelyén ki kell a hatóságnál függeszteni. Szem előtt tartok, t. ház, egy esetet, mely az életben többször előfordulhat. A gyilkosság miatt kivégzettnek hozzátartozói ugyanis eltávoznak onnan, a hol a halálbüntetés végrehajtatott és az ország más részében alapítanak maguknak tíízhelyet. 15 — 20 évi tisztességes élet után közbecsülést, esetleg közhivatalt is vívnak ki. Ha ilyenkor mondatik ki, hogy az, a kin a halálbüntetés végrehajtatva, felmentendő lett volna: nem minden esetben kellemes, hogy ez az ítélet a horzátartozók lakhelyén kifüggesztessék, mert bár igaz, hogy az illető az ítélet szerint felmentendő lett volna, azért mégis tény, hogy felakasztották és azt az évtizedeken át becsületes munkával tisztességét kivívott embert a rossz nyelvek azzal fogják illetni: az apádat mégis felakasztották, mégis gazember lehetett. Ha az ítélet kihirdetése a hozzátartozókat nem feszélyezi, ám történjék meg; de a hol ez reájuk lesrijtó hatással lehetne, ott ezt kényszerítőig kimondani igazságtalan és nem egyezik meg a humanizmussal, az emberszeretettel, az igazságszolgáltatás magasabb érdekeivel. Ez eseteket kikerülendő, ajánlom azon módosítványt, hogy az ily ítélet csak a hozzátartozók kérelmére függesztendő ki. Módosítványom így hangzik (olvassa): »A második bekezdés negyedik sorába az »is« szó után tétessék: »de csak az ő kérelmökre kell kifüggeszteni*. Chorin Ferencz előadó: T.ház! A javaslat XXXI. fejezetének összes intézkedései azt czélozzák, hogy a jogtalanul történt elmarasztalás esetében az illetőknek vagy jogutódaiknak a lehető anyagi és erkölcsi elégtétel adassék. Azért rendeli a törvény, hogy bizonyos esetekben a bírói tévedéseket megállapító ítéletek közzététessenek a hivatalos lapban, az elítélés helyén, az elítélt hozzátartozóinak utolsó tartózkodása helyén stb. De megengedem, hogy lehetnek esetek, a mikor a nyilvánosság ellenkezik az illetők érzületével és érdekeivel, mert az elődjük ellen hozott ítélet feledésbe menvén, nem akarják ismét a nyilvánosság elé vinni azt, a mi már eltűnt az emberek emlékéből; ilyenkor méltányos és igazságos, hogy a közzététel csak az érdekeltek hozzájárulásával történjék, mivel különben a javaslat épen azt nem éri el, a mit elérni akar, hogy az ártatlanul szenvedett jogutódjainak megnyugvást nyújtson. Ez okból elfogadom a módosítványt. (Helyeslés.) Elnök: Kivan valaki szólani? (Nem!) Akkor felteszem a kérdést. Elfogadja-e a ház Mérey képviselő úrnak beadott módoaítványát az 583. szakaszhoz, igen vagy nem? (Igen!) A ház az 583. §-t Mérey képviselő úr módosítványával fogadja el. Schóber Ernő jegyző (olvassa az 584—592. szakaszokat, melyékészrevétel nélkül elfogadtatnak. Hosszantartó, általános éljensés). Elnök : Kivan valaki szólani ? Visontai Soma: T. ház! Egész röviden kívánok egy dologról megemlékezni, mely nem tartozik ugyan e javaslathoz, de mégis összefügg a bűnvádi eljárás menetével, annak külső képével. (Halljuk! Halljuk!) Mint méltóztatik tudni, az egész czivilizált világban, nemcsak Nyugat-Európában, de a keleti államokban is, ott, hol nyilvános szóbeli tárgyalás folyik, a birák dignitása, a közreműködő ügyvédek fontos missziója, a külső ruházatban is kifejezésre jut. (Halljuk! Halljuk!) Ez ugyan — mondom — nem tartozik a javaslathoz, de tény az és számtalanszor meggyőződhetett arról e háznak is sok t. tagja, hogy a végtárgyalás alkalmával, a hol életről, becsületről van szó és nagyjelentősaégtí tények kerülnek eldöntés alá, a bírák és ügyvédek szürke utczai ruhában jelennek meg, a mi az eljárás ünnepélyességének, melynek pedig e javaslat számos esetben épen súlyt akar kölcsönözni, épen nem válik előnyére. (Halljuk! Halljuk!) Ezt tehát bővebben pertraktálni nem akarom, csak megjegyzem, hogy régen érzik már Magyarországon is az illetékes körök, hogy e tekintetben valami változásnak kellene történnie. (Halljuk! Halljuk !) Különösen akkor, mikor az az irányzat kezd uralkodóvá válni nálunk is, hogy a szóbeliséget és nyilvánosságot az egész vonalon behozzuk, mikor tehát a poros akták mögül és a bürók sötét helyeiből ki kell vonulnia a nyilvánosság terére az ügyvédeknek, bíráknak s általában az összes tényezőknek: gondoskodni kell arról, hogy a hely félreismeréséből, vagy hanyagságból, vagy czinizmusból senki részéről ne nyilvánuljon olyan külső jelenség, mely a fontos aktust profanizálhatná. (Helyeslések.) Ezért én csak azt vagyok bátor a t. igazságügyminisztcr úrnak (Halljuk! Halljuk!) figyelmébe ajánlani, hogy a mennyiben ezt a maga részéről is elfogadja, legalább az életbeléptetési törvénynél, például egy abba felveendő szakasz által — a mely rendeletileg hatalmazná fel az igen tisztelt igazságügyminiszter urat — méltóztassék talán arra is gondot fordítani, hogy ha nem is úgy mint, a hogy Ausztriában látjuk, — mert ez a mi magyar termesztőnknek nem felel meg, — a hol uniformisban jelennek meg, és ha talán nem is a talár behozatalával, a mi Nyugat Európában és egyebütt el van fogadva, de hagyományainknak szintén nem felel meg, hanem legalább nemzeti viseletünknek a tör-