Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.
Ülésnapok - 1892-652
128 (Sí»2. országos ülés 1896. széptemlber 11-én, pénteken. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Tekintettel arra, hogy azon végzések közt, a melyek ellen felfolyamodásnak van helye, egyes fontosabb, különösen letartóztatási esetek is forognak fenn, nehogy az illető fél a I felfolyamodási határidőből kiessék; tekintettel arra, hogy gyakran távollevő helyekről van szó, a t. képviselő urnak azt az indítványát, hogy a felfolynmodás határideje nyolcz napra tétessék — a három nap előbb azért történt, hogy az eljárás gyorsabban menjen, de nem hiszei), hogy abból nagyobb hátrány következnék — a módosítást elfogadom. (Helyeslés,) Elnök: Elfogadja a ház azt, hogy a 378. szakasz 6. és 7. bekezdésében a három nap nyolcz nappal belyettesíttessék? (Igen!) A ház elfogadta. Lakatos Miklós jegyző (olvassa a 37 9. §-i). Polónyi Géza: T. képviselőház! A 379. szakaszbeli módosításom együtt érinti a 382. §-t is; az esetben, ha itt módosításom nem fog elfogadtatni, a 382. §-nál sem lesz helye; ha azonban elfogadják, a 382. §. is megfelelőleg lesz szövegezendő. A mit fel akarok említeni, röviden annyi, nézetem szerint, a hivatalból figyelembe veendő megszűnési okoknál lehetetlen a 352. §. intézkedését figyelmen kívül hagyni. A 379. §. szerint a bírói hatáskör hiányai, a területenkívüliség és a mentelmi jog megsértése hivatalból figye lembe veendők, tehát tisztán alaki dolgokat, nem érdemleges előzetes kérdéseket tart hivatalból figyelembe veendőknek. Én azonban, t. ház, egy helyesen megalkotott eljárási törvénynél azt, a mit az élet elébem szab, feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a bíró által kötelezőleg figyelembe véteBsék; ki akarom zárni egyszer mindenkorra azt, hogy olyan emberek elítélhetők legyenek, a kiknek elítéltetésüket a törvény kizárja, mint az elévülés, kiskorúság, illetőleg be nem számítható kor, vagy ha valaki már előzetesen egy ítélettel el volt ítélve ugyanazon cselekményért, vagy ha valaki meghalt, szóval a 352. §-ban felsorolt esetekben. Lehetetlennek akarom tartani a bíró részéről azt, hogy ilyen esetekben, ha a bíró arról győződik meg, hogy elévülés vagy pedig azon kizárási ok forog fenn, mégis ítélet keletkezzék. Azért, t. ház, egyszer mindenkorra s általánosságban megjegyzem, hogy a magam részéről azt tartom helyesnek, ha a törvény egy általános szakaszban diszponál az iránt, hogy az ilyen megszűnési okok az eljárásnak egész vonalán mindenhol hivatalból veendők figyelembe. Ha a t. miniszter úr ezt az expedienst választaná, magam részéről ezt tartanám a leghelyesebbnek s nem bánnám, ha esetleg a törvény végén, vagy akárhol megfelelő helyen egy kellő szöveg állíttatik be, hol kimondatik, hogy ezen és ezen körülmények, melyek kizárási okokat tartalmaznak, az egész eljárás során úgy az első, mint a felsőbb fórumnál hivatalból veendők tekintetbe. Ha azonban ezen expedienst nem méltóztatik helyesnek tartani, azon esetre ott, hol konkrét diszpoziczió van a törvényben az iránt, hogy mik vétessenek hivatalból tekintetbe, fel kell ezen okokat sorolni. De ha, t. ház, enumeráljuk azt, hogy csak a hatáskör hiánya, a területenkívüliség és a mentelmi jog megsértése vétessék hivatalból tekintetbe, akkor ez rosszabb annál, mintha semmi sincs a törvényben, mert akkor a bíró olyan utasítást kap, hogy csak ezeket kell hivatalból figyelembe vennie, amazokat tehát nem is szabad hivatalból figyelembe vennie, így, t. ház, a törvény ilyen szövegezésénél helyesebb volna az, ha semmi sincs benne. Már most az alternatíváknak egész sorozata áll kodifikaczionális szempontból rendelkezésünkre; hogy melyiket választja a miniszter úr, az nekem mindegy. Fel kell tételeznem egyelőre legalább, hogy ezen Bzöveg, úgy a mint van, fenntartani szándékoltatik, s akkor enumerálni kell azon eseteket, a melyekről megemlékeztem. Azon esetben így kell a szöveget módosítani: »a bírói hatáskör hiánya, a területenkívüliség, a mentelmi jog megsértése és a 352. §-ban foglalt megszüntetési okok hivatalból veendők figyelembe.« Természetesen a 382. §-nál is ennek megfelelően kellene a szöveget megállapítani. De ismétlem, t. ház, nehogy félreértés legyen, nem az általam módosított szöveg czélja felszólalásomnak, én nekem teljesen mindegy, csak a czélt akarom elérni, a czél pedig az, hogy a büntető bíró legyen az eljárási törvényben figyelmeztetve arra, hogy a hol kizárási ok van, azt hivatalból tartozik figyelembe venni. (Helyeslés balfelől.) Ez nagyon fontos dolog. Van nekünk materiális törvényünk, mely szerint például egy nyolcz éves gyermeket nem lehet bűntény miatt elítélni; pedig ha a bíró ezt nem tartoznék figyelembe venni, mégis előfordulhatna. Vagy megtörténhetnék, hogy egy notórius elmebeteget, a ki országos tébolydábim és gondnokság alatt van, másodbírósági vagy kúriai ítélettel elítélnek. De minek szaporítsam a példákat, mikor a dolog úgy is elég világos. A miniszter úrra bízom, hogyan segítsünk e bajon: egy általános szakasz által-e vagy úgy, hogy itt ne enumeráljunk semmit, vagy úgy, hogy ezt az enumerálást pótoljuk? Én ez utóbbit javaslom módosítványomban, mely így szól: A 379. §. ötödik bekezdésében e szó után »megsértése« tétessék »és a 352. §-ban felsorolt megszüntetési okok«.
