Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.
Ülésnapok - 1892-652
{24 652. országos ülés 1896. szeptember 11-én, pénteken. esküdteket szabad meggyőződésükre és csupán lelkiismeretük szerinti eljárásra figyelmeztesse. Nekem feltűnik, hogy a mi igen tisztelt előadónk ezen javaslat tárgyalása folyamán nem egyszer hivatkozott szakszerű hűséggel az osztrák bűnvádi eljárásra és ime ezen törvényjavaslatnak szerkesztői, kik az esküdtszéki rendszert behozzák, épen egy ilyen szabadságjogi szempontból rendkívül fontos szakasznál a az osztrák bűnvádi eljárás, de a franczia, az angol, a német eljárásnak is ide vonatkozó intézkedését teljesen mellőzik. Ez az intézkedés pedig az, hogy mielőtt az esküdtek tanácskozása megkezdődik, az esküdtek főnöke az esküdteket szavazatuk szabadságáról és pedig, tisztelt ház, nem a saját tetszése, nem a saját véleménye szerint és nem is a saját szavaival, hanem mindenütt a törvényben előirt szavakkal. Hogy ne ismételjem ugyanazt, idézem ezen szavakat az osztrák eljárásból oly fordításban, melynek hűségéért jót állok és a melyből kitűnik, hogy minden szabadelvű nemzet a védelem jogának akarta biztosítani az utolsó szót akkor, a midőn az esküdtek főnökének ily utasítás felolvasását tette kötelességévé. Ezen utasítás, a mely egyúttal módosítványomat tartalmazza következőleg hangzik (olvassa) : »Az esküdtek főnöke, a tanácskozás megkezdése előtt, az esküdteknek a következő kitanítást köteles felolvasni: »A törvény tőlünk esküdtektől nem kéri számon meggyőződésünk indokait s nem is ir elő szabályokat, melyek szerint valamely bizonyíték teljessége elbírálandó lenne. Csupán arra hív fel bennünket a törvény, vizsgáljunk meg gondosan és lelkiismeretesen a vádlott mellett és ellen felliozott minden bizonyítékot és azután kérdezzük meg önmagunktól, milyen benyomást tettek reánk a főtárgyaláson a vádlott ellen felhozott bizonyítékok s az ő javára előadott védelem. Csakis a bizonyítékoknak ezen mérlegelése alapján nyert meggyőződésünk szerint kell nekünk a vádlott bűnössége fölött határoznunk. S ennél szem előtt kell tartanunk azt, hogy tanácskozásunk csakis a megállapított kérdésekre — és itt megjegyzem, hogy az esküdtek csakis a kérdésekre felelvén, új bűntényeket nem állapíthatnak meg — s a vád alapjául szolgáló, vagy azzal kapcsolatos tényekre szorítkozhatik. Nem mi esküdtek, hanem a bírák hivatvák azon következmények kimondására, melyek a vádlott ellen, bűnössége esetén, alkalmazandók. Ezért mi esküdtek, határozatunk törvényes következményeire való tekintet nélkül, szabadon szavazhatunk.* Az én meggyőződésem tisztelt ház, hogy a ki az esküdtszéki intézménynek a szabadságra rendkívül fontos befolyását valódi demokratikus szellemben érzi át, az ezen főnöki előterjesztés ellen szavazni nem fog. Nincs is törvényhozási szempontból semmi értelme annak, midőn az elnök az ő nagy tudását, elnöki állásában rejlő nagy hatalmát, az Ö" tájékozottságát az utolsó pillanatban arra használja fel, hogy az esküdteket akár tárgyi, akár jogi elfogultságánál fogva a vádlott ellen vagy mellett nyerje meg, az esküdtszék ezen utolsó elnöki befolyás hatása alatt lépjen a terembe, a hol szavazatát érvényesítenie kell. Ne feledjük, t. ház, hogy a főtárgyalást vezető elnökök is csak emberek, és ők sem lehetnek oly elfogulatlanok minden perben és minden perczben, hogy előttük mindig az »amicus Plató, amicus Aristoteles, sed magis amica veritas«. Ha pedig a főtárgyalás elnöke elfogult, akkor még jogot kell adnunk nemcsak a védelem, de a szabadság érdekében is, hogy az utolsó pillanatban az esküdtek ezen kitanításban szabad szavazatuk jogosultságára figyelmeztessenek. Ezért kérem módosításom elfogadását, a mely benne foglaltatik — merem állítani — majdnem szórói-szóra a franczia törvénykönyvben és a német birodalom törvénykönyvében, és én nem vagyok annyira sovinista magyar, hogy többet, jobbat, alaposabbat akarjak tudni vagy tenni, mint akár Anglia, akár Francziaország, akár a nagy német birodalom jogtudósai. (Helyeslés, éljenzés a szélső baloldalon). Ezért ajánlom módosításomat ;i t. háznak elfogadásra. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! A törvényjavaslat rendszere szerint a tárgyalás befejezése után, a tárgyalást, úgy mint a 363. §, második pontjában elő van írva, a vezető elnök röviden ismerteti, az esküdteket kötelességeikre figyelmezteti és körülbelül mindazokat, a miket a képviselő úr felolvasott, az esküdteknek elmondja, az objektív ítéletet és a szabályszerű eljárást lelkiikre köti. A t. képviselő úr téved abban, hogy ez az intézmény Németországban be lenne hozva. Makfalvay Géza: Ausztriában! Erdély Sándor igazságügyminiszter: Igen, ott megvan, de ott az elnöknek nincs megadva az a jog, hogy reasszumáliou. S ezeket az utasításokat és felvilágosításokat az esküdteknek megadja. A hol az elnöknek ez a joga megvan, mint ebben a javaslatban, ott az az utólagos, az esküdtbíróság által való figyelmeztetés nincsen meg. Én tehát azt hiszem, hogy akkor, midőn a törvényszék elnöke már megtette, a miket a képviselő úr indítványa szerint az esküdtbíróság főnöke volna hivatva megtenni, akkor ez az utólagos eljárás teljesen fölösleges és nem vezetne egyébre, mint vagy az esküdtszék zavarására vagy mindenesetre idővesztegetésre.
