Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-651

651. országos ülés 1896. szeptember 10-én, csütörtökön. 101 kezese kérdésében az esetek aránytalanul túlnyomó eldöntése a királyi ügyészek hatáskörébe esett és esik, mert a járásbíróságok az ott vizsgálati fogságba helyezetteket a vizsgálat befejeztével szabályszerűen a törvényszéki fogházba szállítják és szállítani kötelesek. A királyi ügyész, bűnvádi eljárási törvény hiányában, a védő védenczével való érintkezésére nézve azon rendeleteket tartotta és tartja szem előtt, vette és veszi zsinórmértékül, melyek a fogházkezelésre vonatkoznak, mert ezen rendeletek a szóban levő kérdés eldöntését a királyi ügyészek belátására, sőt mondhatni tetszésére bízták és bízzák. Csak így történhetett meg azon eset, hogy egy gyilkossággal vádolt egyén bűnügyében, a ki több mint hat hónapig vizsgálati fogságban tartatott, s a kit a bíróság a végtárgyalás folyamán teljesen felmentett, a királyi ügyész megakadályozta vádlottnak védőjével való érintkezését, megakadályozta a vád alá helyező határozatnak — melyből a védőnek e minősége kitűnt — jogerőre emelkedése után, megakadályozta magának a vádlottnak többszöri kérelme és a védőnek a fogházfelügyelőnél való többszöri jelentkezése daczára, azon egyszerű indokolással, hogy a védőnek a királyi- ügyésztől mint a fogház főnökétől külön engedélyt kellett volna kieszközölnie a fogházba való belépésre, a mi annyit jelent, hogy e szerint a védő alá van rendelve a királyi ügyésznek,, mert a ki az engedélyt megadhatja, az azt meg »s tagadhatja (Igás! Úgy van! balfelöl.) és a királyi ügyész ezt egyszerűn azon indokolással meg is tagadta. A védői jog és a védelem szabadságának ilyen magyarázata mellett nem csodálhatni, hogy az általános korkövetelményként követelt védelemszabadság a gyakorlati életben törpévé zsugorodik a királyi ügyészek belátásának gyakran bizony szűkös korlátai között. És történik ez azért, mert a királyi ügyész egyúttal a fogháznak kezelési főnöke. Nem tagadhatni, t. ház, hogy a vizsgálati fogoly a bíínperben tulajdonképen az alperes fél, a kinek ellenfele, felperese a királyi ügyész ; és így történik, hogy a királyi ügyész ezen kettős minőségében önmagának nyújthat előnyöket, önmagának adhat kedvezményt az alperes félnek hátrányára. Kérdem, mit mondanánk hozzá, ha valamely polgári peres eljárásban valamely intézkedés úgy hangzanék, hogy a felperes, a ki zálogoltat, maga lehet a zárgondnok ; nemde, az ilyen ítélet felett pálczát törnénk ? Ezt pedig a bűnvádi eljárásban így tűrjük, így tűrtük, és ezen javaslat törvényre emelkedése után is így fogjuk tűrni, mert a királyi ügyész, a bűnvádi per tulajdonképeni felperese, egyúttal a bűnper alanyának, a bűncselekménynyel vádolt egyén személyének zárgondnoka. Ez a hatáskörök olyan visszás összesítése, a mely sem a bűntető jogszolgáltatás érdekében, sem az állam, sem a védelem érdekében nem áll. Ezért a t. igazságügyi kormánynak azt az eszmét vetem fel tiszteletteljesen, mety Szerint a fogház kezelése a királyi ügyészség hatásköréből ki lenne vonandó (Helyeslés a szélső haloldalon.) és épúgy mint a fegyházaknál, önálló fogházigazgatókra bízandó. Hisz a királyi ügyészek szellemi munkával úgyis eléggé el vannak látva, sőt sok helyütt túl is vannak halmozva. Már most milyen állapot az, ha akkor, mikor az ügyész valamely főbenjáró pert tanulmányoz, összeállítja adatait, hogy megtudja, vádindítványt vagy perbeszüntető indítványt tegyen-e, és ilyenkor a fogház kezelésének kérdéseivel zaklatják, a kabátok, szalmazsákok elhelyezésével, számadásokkal stb. s ilyesmivel rabolják idejét?! Az önálló fogházigazgatóságok felállításával a kezelés önállósága és az ellenőrzés folytonossága következtében e kérdéseket sokkal helyesebben lehetne megoldani, s a királyi ügyészek szellemi foglalatossága sem vonatnék el tulajdonképeni feladatuktól, e mellett pedig a Í54. §-nak azon intézkedésére vonatkozólag, mely a védőnek a védenczczel való érintkezésről szól, semmiféle sérelem elő nem fordulhatna. Én itt a hatáskörök elkülönítését azért pendítettem meg, mert szerintem a jövő ezt úgyis magával fogja hozni és kár azt holnapra halasztani, a mit az igazságügy érdekében ma megtehetünk. Különben a 154. §-t és a vele összeköttetésben lévő intézkedéseket szabadelvűeknek, a mostani helyzettel szemben haladóknak ismerem el s azért a szakaszt elfogadom. Elnök: Kiván-e még valaki szólani ? Ha senki, a vitát bezárom. Maga a szakasz ellen nem lévén észrevétel, az elfogadtatik. Schóber Ernő jegyző: (olvassa a 155— 156. §-okat, a IV. czímet, a 157—168. §-okat, a XII. fejezet, czimét és I. alczimét, a 169—172. §-okat, a II. alcsímet s a 173 —176. §-t, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 177. §4). Chorin Ferencz előadó! Chorin Ferencz előadó: T. ház! Van szerencsém a háznak jelenteni, hogy az igazságügyi bizottság pótjelentése e szakasznak új szöveget ajánl elfogadásra. Ezen új szöveg értelmében a 177. §. második és harmadik bekezdéséből ezen szavak: »a királyi ügyészség* kihagyandók lesznek. Kérem a t. házat, méltóztassék a 177. §-t az igazságügyi bizottság pótszövegezése szerint elfogadni. Elnök: Kivan valaki szólani? Senkisem kivan; felteszem a kérdést. Ha el nem fogadtatik az eredeti szöveg, az indítványba hozott szöveg lesz elfogadva. A kik elfogadják 177. §.