Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-651

98 6ol. országos ülés 1896. szeptember 10-én, csütörtökön. győz a t. miniszter úr által benyújtott javaslat indokolása, mely 303. lapján a következőket mondja: »Az előzetes letartóztatást elrendelő hatóságnak nem szabadna csupán azt vizsgálni, hogy a felsorolt körülmények egyike vagy másika fenforog-e vagy sem, hanem individualizálni kell az eseteket, vagyis azt kell beható, lelkiismeretes vizsgálat tárgyává tenni, hogy azok az okok, melyek a szökés veszélyének véleményezésére alkalmasak, az illető esetben a tettes vagy részes specziális viszonyainak figyelembe vétele mellett ezt a vélelmet alapossá teszik-e vagy sem?« Tudjuk, hogy épen azon közegek, melyekre az előzetes letartóztatás bízva van, abszolúte nem bírnak, de a dolog természete szerint nem is bírhatnak azon qualifikáczióval, mely szerint megítélhetnék, hogy ezen esetben az előzetes letartóztatásnak helye van-e vagy sem ? Ezeknél fogva pátolom Visontai Soma képviselőtársam módosítványát és kérem, méltóztassék azt elfogadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Egyetértek előttemszólt t. képviselőtársammal abban a tekintetben, hogy ez a 141. §. a büntetőperrendtartási javaslatnak csakugyan egyik legfontosabb szakasza, mert igen életbevágó rendelkezéseket tartalmaz, különösen abban a tekintetben, hogy az az állampolgárok személyes szabadságának korlátozását igen közelről érinti. Fontos és nehéz kérdéseket kellett ezen szakasz szövegezésénél eldönteni. Két fontos érdek állt egymással szemben és pedig először az, hogy az állampolgárok személyes szabadsága szükség nélkül korlátok alá ne vettessék; másodszor az, hogy az igazságszolgáltatás menete biztosítva legyen és meg ne béníttassék azáltal, hogy a tettesnek alkalom adassék arra, hogy szökés által magát a büntetés alól elvonja. Igen nagy gonddal és körültekintéssel lett a javaslatnak ez a szakasza szövegezve. Különösen az igazságügyi bizottságban képezte ez alapos és beható megfontolás tárgyát. Mindennek következményeként konstatálhatom, hogy a nehéz kérdésekre való tekintettel ezen szakaszban ezen kérdések lehető legszerencsésebb megoldást nyertek. Ezen véleményemet alapítom arra is, hogy annak intézkedései ellen döntő és lényeges kifogások sem a szakvéleményekben, sem a sajtó kritikájában fel nem merültek. Visontai Soma képviselő úrnak indítványa abban kulminált, hogy hagyassék ki a 141. §. végsoraiban foglalt azon rendelkezés, ha alaposan lehet attól tartani, hogy az alkalmazandó büntetésnek előre látható nagyságánál fogva a terhelt megszökik. A javaslat szakaszának ezen rendelkezése a magyar jog fejlődésén alapszik. A magyar törvénybe be volt iktatva, hogy főbenjáró büntetendő cselekmények esetében a terhelt vagy tettes feltétlenül letartóztatandó. Imperativ rendelkezés volt tehát erre nézve, és akár forogtak fenn oly körülmények, akár nem, a melyekről azt lehet következtetni, hogy a szökés által meg lesz hiúsítva a büntető igazságszolgáltatás menete, le kellett őt tartóztatni. Az itt szóban levő bűncselekmények legnagyobb része ezek közé tartozik, mert a 149. § ban érintett két esetre nézve, tudniillik midőn életfogytig tartó büntetés és midőn halálbüntetés szabatik ki, megvan a külön intézkedés, de főbenjáró büntetendő cselekmények fogalma alá és más egyéb súlyos beszámítás alá eső bűncselekmények is felsorolandók, azok tudniillik, melyekről itt szó van. A magyar törvénynek ezen szigorú intézkedését a gyakorlat a változó viszonyok szerint némileg enyhítette ugyan, de ez még ma is a különböző törvényszékek gyakorlata szerint különbözőkép, de elég szigorúan gyakoroltatik. A javaslat ezen intézkedéssel számolt és enyhítette a jelenlegi állapotot, a midőn ugyanezen bűncselekményekre nézve kimondja, hogy nem az határoz kizárólag, hogy súlyosabb beszámítása e vagy nem, hanem annak a közegnek, a bírónak meg kell bírálnia azt, hogy forognak-e fenn oly körülmények, melyek valószínűvé teszik, hogy a büntető' igazságszolgáltatás menete szökés által meg fog akadályoztatni. Csak ha ez fenforog, akkor áll be a letartóztatás. Ennek megállapítását és megbírálását máskép garantirozni nem lehetett, mint hogy a javaslat azt a független bíróra bízza. Ezt az intézkedést azonban eliminálni teljesen lehetetlen és annak fentartásához feltétlenül ragaszkodom, mert azon cselekmények, melyekről itt szó van, olyanok, melyeknek elkövetése a közönségben bizonyos szenzácziót idéz elő. Százak, ezrek szeme függ azon, hogy a cselekmény milyen megtorlásban fog részesülni. Ha már most megvan a tettes, megvan a bűncselekmény, a közönség várja annak megbüntetését, és ha nem gondoskodunk eszközökről és arról, hogy a büntetés be is következzék: akkor az igazságszolgáltatást fogjuk kompromittálni, midőn az élet kezünkbe adja a tettest és cselekményt és nem vagyunk képesek megbüntetni. Feltétlenül Szükséges tehát ezen intézkedést fentartani. Én ebben a kérdésben a független bíró kognicziójánál nagyobb garancziát nem ismerek. Visontai Soma képviselő úr másik indítványa, hogy kihagyassék ez a rész is: »végre ha megszokásétól azért, mert állandó tartózkodóhelye vagy rendes keresetforrása nines«. Ezt azzal indokolja, hogy ez az intézkedés mintegy a szegény embereket sújtaná. Ez azonban nem