Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-624

&4 624. országos ülés 1896. május 18-én, hétfőn. az esetleg ejtett sérelmek, az esetleg történő érdekcsorbítások helyrehozataláról van szó. Hanem az adminisztráezió rendes vitelének megállapítása már előre az egész ország kormányzatának helyes kezelését az egész kormányzat erélyét és hatályosságát tételezi fel és ezért t. ház, bármi nagy súlyt is tulajdonítsunk azon intézménynek, a melyet e tekintetben megalkotni akarunk, mindig kettőt kell szem előtt tartani. Mindenekelőtt, hogy ezen intézmény útját ne állja, sőt elősegítse esetleg a közkormányzat hatályosságát, másrészt azt, hogy ezen intézmény megalkotásánál folyvást nemcsak ezen intézmény tulajdonképeni hivatására legyünk szorosan tekintettel, hanem tekintettel legyünk egyszersmind mindazon vissza hatásra, a melyeket a közigazgatási bíráskodás egész keretében a közigazgatásra gyakorol, azon visszahatásra, a mely — mint mondám, — lehet nagyon veszedelmes, lehet nagyon bénító, de lehet egyszersmind olyan, hogy tulajdonképen a közigazgatási eljárást javítja és Szabályozza. Sőt ott, a hol az ennek megfelelő intézmények helyesen lettek életbeléptetve, mindenütt az a tapasztalat, hogy ezen szabályozó működés az, a melyre tulajdonképen a legnagyobb súlyt kell fektetni. Valamint az óraműben rendkívüli figyelemmel kell lenni és egyensúlyba kell hozni a hajtóerőt, azon erővel, a mely szabályoz és a mely tulajdonképen a hajtó erőt pillanatról-pillanatra megakasztja és ha akármelyik túlsúlyra vergődnék, az egész szerkezet teljesen megsemmisülne, czéljára nézve teljesen hasznavehetetlen lenne, úgy van az itt is. A súlyt az óraműben, a mely dolgozik, az erőt, a melyet a rúgó ott képvisel, képviseli itt az adminisztráezió ereje ; azon határozottság, azon akarat, a mely a közigazgatásban, a kormányzatban érvényre jut. A szabályozó mozzanatot pedig képviseli a jog, a melynek megtartására, a melynek biztosítására intézményeket kell alkotnunk, azonban úgy, hogy azok a gépezet járását soha meg ne akasszák. Ez sokkal nagyobb baj volna, mintha esetleg nem is felelnek meg teljesen mindenben azon theoretikus követelményeknek, a melyeknek a jogszolgáltatás szempontjából, azon tereken, melyeken a jog uralma a dolog természete folytán más tekinteteknek egyáltalán alá nem rendelhető, azon tereken, melyeken évezredes tapasztalat, az egyesek érdekeinek oltalmát és az állam érdekeinek föltétlenül való biztosítását múlhatatlanul megkövetelték, ba nem felelnek meg azon követelményeknek, a melyek a magán- és bűntető jog terén már múlhatatlanoknak ismertettek el. Általában a közjog és közigazgatás terén is, azon tevékenység körén, — a melyet az állam akarata végrehajtása végett eszközöl — ezen tevékenységi körön a jogi korlátok csak igen lassan növekedtek és csak lassan mentek át a közönségnek és természetesen a kormányoknak is a tudatába. Először e szabályozás, e biztosítékok felállításának szükségessége nem is a közönségben, hanem épen a kormányzó körökben emelkedtek ki. Ast tapasztaljuk, hogy már a 17. század közepétől fogva gondoskodtak a kormányok mindig arról, hogy saját közegeik részére bizonyos korlátok állapíttassanak meg, még az esetre is, ha ezek a korlátok az akkor a közigazgatás terén majdnem önkényes hatalommal felruházott kormányok tevékenységének némi gátat vetettek is. Csak hosszú idővel azután, csak a múlt század vége óta vert gyökeret az eurápai szárazföldön az a nézet, hogy nemcsak a kormányzás szempontjából szükséges az ellenőrzés, szükséges a hatáskörök kellő kitűzése, szükséges valamely intézmény, a mely a hatáskörök ilyen megóvása fölött őrködik, hanem hogy ez szükséges egyszersmind a közönségnek érdekében is. Csak a Század eleje óta fejlődött ki az a nézet, és gyökerezett meg az az elmélet, hogy az egyeseknek nemcsak itt, a hol életükről és vagyonukról, a büntetőjog és a magánjog által védett javaikról és tevékenységi körükről van szó, van igényük jogsegítségre, joghatalomra, hanem igényük van arra, még az állam azon tevékenységével szemben is, a mely a közérdek szempontjából indul ki, de a mely esetleg ezen közérdek érvényesítésében ejt sérelmet egyesek jogain, sőt nem is annyira jogain, hanem jogos várakozásain — mert hiszen joggá csak akkor válnak, mikor már konkrét védelmi alakot nyertek — s hogy úgy mondjam, szerzett reményein. Ennek a konstrukeziója azután természetesen különböző államokban, különfélekép, de mindenütt csak a legnagyobb és legbensőbb kapcsolatban történhetett az adminisztráczióra hivatott közegek organizmusával és a közigazgatási jog szabályaival, az az azon szabályokkal, a melyek az állami közegek tevékenységére vonatkozólag irányadók voltak. Lehetetlen e tekintetben elválasztani a kettőt akként, hogy az egyiket az ember egészen idegenszerű alapokra fektetné, a melyek merőben eltérnek azoktól, a melyek a közigazgatásnak szolgálnak alapjául. Ez egy merőben theoretíkus és oly eljárás volna, a mely a gyakorlatban folyton összeütközéseket szülne és a helyett, hogy a jogbiztonság érzetét megszilárdítaná, annak a legnagyobb mértékben megingatására volna alkalmas és ennek következtében kellett — tekintve azt, hogy a jelen század folyamán a közigazgatási hatóságok szervezete és tevékenysége maga is óriási, a múlttal össze nem férhető folytonos átalakuláson