Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-623

4? 623. országos ülés 1896. május 16-áii, szombaton. nyal, mint a mostani szerb kormány, mely va­lótlanságokat foglal jegyzékébe, mely azonkívül a maga instrukczióiban rágalmazza és gyalázza a magyar kormányt, az ily kormánynyal min­den összeköttetést meg kell szakítani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Módja van határain­kat elzárni előlük, hogy az a szerb, ha nem akar eljönni a mi ünnepélyeinkre, ne jöjjön el a mi vásárainkra se. (Zajos helyeslés és tetszés. Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Különös dolgokat kell észlelnünk ezen események közepette: hogy ugyanakkor, midőn Szerbiában a mi zászlónkat elégétik, ugyanakkor Bécsben az osztrák fővárosban az árja-fajú diákság, az árja-ifjúság megint elégetéssel fenye­geti a mi nemzetünk lobogóját, úgy, hogy a helyi hatóságnak a legerősebb éberségére van szükség, ho<ry azt meg lehessen oltalmazni. Mit teszen ez, t. ház ? Az egész világ mi körülöttünk egy összeesküvés, összeesküvés a magyar nem­zet ellen, a magyar nemzet lobogója, a magyar nemzet léte és jövendője ellen. ( Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) És itt mi alárendeltség­ben, közös viszonyban vagyunk oly állammal, a mely állam maga a tervezője és szervezője mindazon gyűlöletnek, mindazon rágalmazásnak, melyet a magyar nemzet ellen a külföldön szíta­nak. {Úgy van! Úgy van! a szélső báloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Bizonyítékot kérnek önök ? Bizonyítékkal szolgálhatok. Hogyan történhe­tik, hogy ugyanakkor, mikor Romániában a magyar nemzetre minden szitkot szórnak, és Szerbiában gűnynyal és szidalmazással illetik nemzetünket és lobogóját, ugyanakkor ott az osztrákok ellen egy szó nem emeltetik, azon osztrákok ellen, a kik velünk egy állami közös­ségben élnek? Mi az oka annak, hogy a kik ugyanazon intézkedéseket tartják fenn Romániá­val és Szerbiával szemben, a kik a szerb alatt­valókkal és a román alattvalókkal a saját or­szágukban sokkal szigorúbban éreztetik az állam hatalmát és kevesebb előnyt és jogokat nyúj­tanak nekik, azok sem Romániában, sem Szer­biában szidalmazva, rágalmazva, gyíílölve nin­csenek, csak mi vagyunk a gyűlöltek? Mi az oka ennek? Mert van egy hosszú kéz, mely minden bajt okoz, minden népet körülöttünk, kívül és idebent a hazában állandóan gyűlö­letre izgat és izgalomban tart. (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbalon.) Meg kell szüntetni az osz­trák kormánynak azt a Jánusz-arczát, a melynek egyik felével míg ránk mosolyog, addig a má­sik arczával kifelé gúnyol bennünket. Meg kell szüntetnünk aa osztrák politiká­nak azt a befolyását, hogy azon nemzetiségek­nek, a melyekkel szemben mi törvényeinket akarjuk alkalmazni, mindig védelmet és oltal­mat nyújt, úgy, hogy azokra, a kikre nézve I fentartnnk törvényeket, sohasem lehet azokat teljesen alkalmazni, mert mindig oltalomra és védelemre találnak. (Úgy van! Ügy van ! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, a mi helyzetünk Magyarorszá­gon az, hogy fentartsunk két birodalmat, a mely birodalmak a mi uralkodó családunké. Képzel­jük el, hogy nincsenek itt magyarok, vagy nem jöttek volna be ide magyarok, mi indoka lehet annak, hogy Bécsben egy császárság létezhes­sék nagy, óriási hatalommal ? Minden fajnak, mely Ausztriát megalkotja, van, hogy hova tartoz­zék; nem ott van a népcsalád törzsének fája elül­tetve Ausztriában, hanem a szomszéd államban : csak mi, magyar nemzet vagyunk az egyetlen faj, a melynek itt kell élnie, halnia, a melynek ittléte jogot és okot ad arra, hogy itt nagy és hatalmas birodalom létesíttessék. Hát szűn­jenek meg az osztrákok ellenünk folytatni ott­hon és segíteni és támogatni a külföldön a lazítást, mert a mely pillanatban mi megszű­nünk itt létezni, vagy politikánkkal elfordulunk tőlük és pl. orosz táborba szegődnénk, meg­szűnik Ausztria létezni, széttörik darabjaira. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ne szidják, ne rágalmazzák, ne gyengítsék e nemzet önérzetét, erőit, a mely erő kell, hogy őket megvédel­mezze és fentartsa, a mely erő egyedül képes és alkalmas arra, hogy itt két birodalom össze­tartozásának tényezőjét képezze. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, ezt a politikai rendszert vádolom, mikor a szerb kormány által követett politikát itt birálom, és az elégtétel­adásnak azt a csekély, silány voltát, melyet a miniszterelnök úr nyújtott, nem ismerhetem el, nem fogadhatom el. Erre a politikára sütöm a bélyeget, mert nem akarják, hogy a magyar nemzet tekintélyben és tiszteletben erősödjék, (Zajos helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) nem akar­ják, hogy a magyar nemzet a népek vezére legyen itt a Keleten, a melyre tisztelettel és becsüléssel tekintsen minden nép, a mint tekin­tett a középkorban, mikor a Hunyadyak kor­mányzása alatt az egész Keleten a magyar lobogó alatt látták védelmezni az európai czivi­lizácziót és megtartani ez országot! {Élénk he­lyeslés a szélsőbalon.) Most is, a nagy fajoknak egyesülése közepette a kis nemzeteknek nincs más menekvésük, mint egyedül a magyar nem­zet körűi sorakozni és ezt tisztelve, támogatva, vele egy erős köteléket képezni és ezen erős kötelékben itt két nagy és hatalmas biro­dalmat a Lajthán túl és innen megalkotni, ki­fejleszteni és fentartani. (Élénk helyeslés a szélső balon.) A mely pillanatban a magyar nemzet tekin­télye, ereje lankadni és apadni fog, legyenek meg­győződve, hogy az életforrás kezdettel apadni, a mely az ausztriai birodalmat fentartja,amely

Next

/
Oldalképek
Tartalom