Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-639

372 689. országos ülés 1896. jnnlus 17-én, szerdán. mert a bérösszeget nem lesz képes fizetni. Úgy emlékszem, 750 frt. volt a bérösszeg. Ily helyzetben újabb bérbeadás iránt árverés rendeltetvén el 1896. április 21-ére, Koncsek Gábor maradt ezen az árverésen 500 frtos haszonbérrel a legtöbbet ígérő. Ez a Keményféle bérösszeggel szemben mindenesetre 250 frt. kevesebletet jelent. Már most, a mikor az iratok a fő tisztséghez beérkeztek, akkor személyesen megjelent egyidejűleg Koncsek György, a ki Kemény előtt volt ennek a birtokrésznek a bérlője, a ki különben igen megbízható egyén és 520 frtos ajánlatot tett, tehát az árverésen legtöbbet tudniillik 500 frtot ígérővel szemben ő egy 520 frtos ajánlatot tett és egyidejűleg az általa emelt épületeket 514 frt értékben ingyen átengedte, az a]ág-csövezésre fordított költségek megtérítéséről pedig — a mi különben mellékes — lemondott. Ez az ajánlat kedvezőbb lévén, ezt fogadtam el. (Helyeslés jobbfelől) Azt pedig előre is megjegyzem, hogy sohasem vagyok hajlandó arra, hogy az árverés eredményeinek felülbírálását magamnak fenn ne tartsam. (Helyeslés a jolioldalon.) Nem vagyok hajlandó, ha az árverés megtartatik, a legtöbbet ígérőnek az illető birtokot föltétlenül odaadni, mert az árverezők össze is beszélhetnek és alacsony árat ígérnek. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon,) És így, a mikor Koncsek György többet igért, mint az árverési legtöbbet igérő és mivel ő régebben is bérlő volt és nagyon megbízható egyénnek bizonyult, ennek következtében 520 frtért jelzett feltételek mellett neki adtuk ki a bérletet. Ez a tényállás. Méltóztassék megítélni, hogy helyesen jártam-e el vagy nem? (Helyeslés a jobboldalon.) Ugron Gábor: Miért 11 évre? Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az ennél akis birtokrészletnél nem bír jelentőséggel! Az pedig, hogy ennek egyáltalán valami háttere lenne, nem is állíttatott; egyáltalában az egész eljárás teljesen korrekt és helyes és azért kérem a házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Szalay Károly: T. képviselőház! Ha épen ezen alapítványi vagyonok nem volnának Magyarországnak oly speeziálitásai, a melyeket nagyon helyesen cselekedtünk, hogy ki nem állítottunk, akkor ezzel a dologgal foglalkozni talán nem is volna érdemes, mert akár a vámon, akár a réven, azt gondolom, 2000 forintnál sokkal több is elvész. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) De ezek a specziális és sporadikus esetek csak betekintést engednek nekünk némelykor arra, hogy tulajdonképen kezeltetnek-e ezen alapítványok vagy nem kezeltetnek-e? Ha a t, miniszter úr nagyon kíváncsi ezen dolgokra és megnézi az aktákat, — nem tudom, hol és kinél vannak, de mindenesetre megvannak, — akkor meg fogja találni, hogy egy alkalommal egy alapítványi vagyonért 18 ezer forint haszonbért Ígértek, olyan vagyonért, a mely körülbelül 6—7 ezer forint deíiczittel kezeltetett házilag és valami nagyon csodálatos módon a bérlő nem kapta meg, még pedig nemcsak ez a bérlő nem, hanem egy bérlő sem. Azután előfordult oly eset is, t. miniszter úr, melynek aktáit szintén megtalálhatja a minisztériumban, hogy valaki, a kormánynak nem épen ellensége, egy alapítványi birtokot, mielőtt ő saját maga kibérelte volna, mielőtt a szerződéseket megkötötte volna, másnak 90 ezer íorint nyereséggel albérletbe adta, és csak a mikor ez már megtörtént, akkor vette ki bérletbe. Itt ismét vau egy eset, t, ház. Münnich Aurél: Tessék megnevezni! (Felkiáltások jobbfelől: Konkrét esetet tessék mondani !) Szalay Károly: Azt méltóztatott elég sokszor mondani, hogy a személy nem tartozik a dologhoz. Vajay István: Ne kíváncsiskodjanak ! (Zaj.) Elnök: Kérek csendet! Szalay Károly: Ebben a dologban kisebb összegek fordulnak elő, azonban az mégis előfordul, hogy bizonyos egyének iránt megint protekczió gyakoroltatott. Mert hiszen kétségtelen dolog, hogy a nyilvános árveréskor feltételűi köttetett, hogy három és fél esztendőre adatik ki a birtok és 20 forint ráfizetéssel magánúton másnak lí évre adatott ki, Nohát. t. miniszter úr, ha ez nem protekczió és ha ez megfelel annak az igen helyes eljárásnak, a mit méltóztatott az előbb említeni, hogy mindig fentartja magának, hogy felülvizsgálja a dolgot és a legalkalmasabbnak adja, természetesen hasonló körülmények között: akkor azt gondolom, hogy ez az eljárás, a melyet bátor voltam felhozni, és a melyet a miniszter úr egyáltalán meg nem ezáfolt, sőt egyenesen megerősített, annak az eljárásnak nem felel meg. Miután egészen helytelen volt, hogy a bérleti idő olyatén meghosszabbítása mellett nem rendeltetett új árverés, hanem szabad kézről adatott ki és így kétségtelenül protekczió gyakoroltatott, a t. miniszter úr válaszát sajnálatomra tudomásul nem vehetem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Wlassics Gyula vallás- ós közoktatásügyi miniszter: T. ház! A magam részéről kénytelen vagyok a most hallott felszólalásra megjegyezni azt, hogy az ilyen kitételek, hogy az alapítványok kezeltetnek is, nem is, általános vádakat tartalmaznak, a melyek nem in csak engemet, de hivatali elődeimet is minden