Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-638

638, országos Illés 1896. jnnius 16-án, kedden. 341 mala fide, szóval nem úgy jutottak ezen jogvesztésre, hogy akarattal mulasztották el az adófizetést. Azért szólaltam fel, íiogy ezt a t. miniszter úr és a t. többség szives figyelmébe ajánljam. Ez abszolúte semmiféle változást nem tesz a törvényjavaslat semmiféle elvi diszpoziczióján, hogy legalább ideiglenesen enyhítsük azon szigorú intézkedést, hogy az, a ki nem fizeti meg az adóját az értesítési és felebbezési határidő közt, a második fórum őt felvenni tartozzék. Azért megy ez az indítvány oda, mert ezzel az összeírás egy napi késedelmet sem szenved, mert nem lesz semmivé! sem későbben kész a lajstrom, hisz a felebbezési határidő lejártáig nem lehet azt megállapítottnak tekinteni. Ezért ajánlom Váray Károly módosítását elfogadásra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Miután ez a kérdés nem annyira a bíráskodásra, mint inkább a vál. sztási összeírásokra vonatkozik és inkább a belügyi kormányzat hatáskörét érinti, leszek bátor a kormány álláspontját jelezni és megadni a választ egyrészt azon észrevételekre, a melyeket az előttem szólott t. képviselő urak tettek, valamint jelezni az álláspontot is azon két határozati javaslattal szemben, melyet a képviselő urak benyújtottak. (Halljuk! Halljuk!) Azon kérdés felett, vájjon az adónak befizetése megkivántatik-e: két alkalommal — nem a mostani, hanem a korábbi házakban — beható eszmecsere folyt és pedig az 1874-iki törvény megalkotásakor, valamint akkor, midőn rövid időre rá felvették azt a bizonyos enyhítő kiegészítő törvényczikket, a hol respirium adatott, hogy tudniillik nem az év elejéig, hanem április 15-ig. Nemcsak jogos, hanem méltányos is az az intézkedés, melyet a törvényhozás mindkét alkalommal elfogadott, hogy nemcsak az adóezenzust állapította meg, hanem az állam részéről megkövetelte azt is, hogy az, a ki az államban jogot akar gyakorolni, az az állam részére kötelezettséget is tartozik teljesíteni. (Helyeslés jobbfelől.) Ebből a szempontból teljesen téves az argumentuma és felfogása Sima Ferencz képviselő úrnak, a ki azt mondja, hogy az a javaslat, a mely most már a 141. §. alapjában a ház előtt fekszik, nemcsak nem jobb, hanem sokkal rosszabb az előbbinél. Hiszen ama körülmény folytán, hogy benne van, hogy 5°/o-nál nem nagyobb hátralék nem akadályozhatja meg, tehát ki van zárva az a lehetőség, hogy azáltal, hogy az illető tudtán kivtíl egy pár fillérrel vagy krajczárral hátralékban maradt, elessék választói jogának gyakorlásától. Mert hiszen ezáltal annál, a ki 100 forint adót fizet, 5 frton alóli differenczia nem számít, és hogy ha van is egy forintnyi hátraléka, azért még bevétetik a választási lajstromba, a ki pedig 20 frt adót íizet, annál egy forinton alóli hátralék nem számít. Tehát teljesen tévedésben van a képviselő úr, ha azt állítja, hogy ez a törvény nem jobb, de a bizottság midőn ezt a szöveget megállapította, a fősúlyt arra helyezte, hogy az a ház által helyeselt módosítvány, a melyet leginkább gr. Apponyi Albert képviselőtársam tett magáévá, leginkább abból áll, hogy a kúriának idő adassék, hogy abba a helyzetbe jöhessen, hogy a, hozzáintézett felszólamlási esetben necsak az előtte fekvő kérvény felett határozzon, hanem ha a törvény az illetőnek jogot ád, de nem bírta alakilag felszerelni kérvéi^ét, a kúria időt adhasson, hogy akkor ezt pótkervényben újból felszerelve bemutathassa. Ha ezt az egyet veszszük, már ez is rendkívüli vívmány és azért kellett az adót is nem az egész esztendőre venni, mert nem maradhattunk meg- az április 15-iki terminus melleit, ha azt akartuk, hogy a kúriához ne november, hanem szeptember hónapban jusson, tehát az egész eljárást következetesen két hónappal előbbre kellett tenni. Épen ezért mondatott ki 75%-a az előbbi évre megállapított adónak; 75% pedig esik október l-ig. Mert teljesen igaz az, hogy nálunk az adóösszeírás nem történhetik 'meg úgy, hogy az illető minden negyedben tisztában legyen, hanem a harmadik negyedben már mindenesetre tisztában van, mert az adóösszeírás már mindenütt megtörtént. (Zaj a szélső baloldalon.) A mi pedig Vajay István képviselő úrnak azt az észrevételét illeti, hogy ez a szakasz azért felesleges, mert hiszen voltaképen nem lehet és nem létezhetik adó látralék, utalom őt a mindennapi életre. Tessék megnézni, nem hogy mennyi adóhátralék van, hanem tessék csak azt figyelembe venni, hogy mennyi állami végrehajtó létezik, működik és húzza az állami dotácziót, és mennyi a törvényhatósági és községi végrehajtó. Nem az 1874 : XXXIII. tcz. idézte elő ezt a rohamos fejlődést ós javulást, hanem igenis előidézte a közadók kezeléséről szóló 1876 : XV. tcz., a melynek hatása folytán igen örvendetes javulás tapasztalható az adófizetési kötelezettségek pontos teljesítése tekintetében; de azért sem ez, sem az azóta történt változások, sem az a nagy felelősség, a mely a közigazgatási bizottságok által akárhány esetben a városok és községek elöljáróira kimondatott, nem volt és nem lesz képes a jövőre sem megakadályozni azt, hogy adóhátralékok legyenek; azok nem fognak megszűnni soha, mindig lesznek, a kik vagy nem tudják, vagy nem akarják megfizetni az adójukat és a kik így azzal hátralékban maradnak. Nagyon ideális