Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-621

621. országos ülés 1896. május 13-án, szerdán. 2; ezzel a kifejezéssel illetett és másnap maga a főispán kijelentette, hogy . . . (Zaj.) . . . Azért itten calumnie audacter; rámondja, hogy a mit hivatalosan jelentenek, az hazugság, s ez mindig úgy van, hogy a mikor 'a dolog úgy állíttatik oda., hogy nem kedvező a képviselő urakra nézve, mindjárt azt mondják: nem igaz, hazugság; (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondás balfelől.) az igazságot pedig meg hallani sem akarják, mert a mikor látják, hogy az igazság meggyőző ereje nagyobb, akkor lármáznak és közbekiáltanak; azt hiszik, hogy ezzel az igazságot el lehet némítani. (Úgy van! Tetszés jobbfelöl.) A mi pedig azt az új theoriát illeti, hogy a bejelentőnek, a rendezőnek, a mikor azt mondta az elnök, hogy az ülést bezárom, vége minden rendezői feladatának, erre nézve megjegyzem, hogy az az elnökre nézve igen is áll. de a bejelentőre, a rendezőre nézve nem áll, és azt hiszem, jó lesz, ha ezt a kijelentését a képviselő úrnak tudomásul veszik azok, a kikre a képviselő úr a jövőben is számít, hogy oda kapja őket. (Élénk helyeslés jóbbfelöl, Nagy saj és nyugtalanság a szélső baloldalon.) Én úgy tudom, hogy az illető rendezőnek a tisztje nem akkor kezdődik, mikor az elnök megnyitja az ülést és nem ér véget azzal, mikor azt mondja, hogy: az ülést bezárom, (Nagy saj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) hanem kezdetét veszi akkor, mikor a felvonulás kezdődik és véget ér, akkor, mikor a feloszlás tényleg megtörtént; mert akkor otthagyni őket én sem a joggal, sem egyéni érzésemmel megegyeztethetőnek nem találom. Ezt tartottam szükségesnek elmondani. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl. Nagy zaj.) Molnár Antal jegyző: Veres József! Veres József: T. ház! (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, méltóztassanak helyüket elfoglalni. Veres József: T. ház! (Halljuk! Ralijuk!) Köztudomású dolog, hogy a t. kormány azoknak, különösen államhivatalnokoknak, a kik a kiállítás megtekintésére fel akarnak utazni, különféle kedvezményeket nyújtott, de még az államhivatalnokokon kívül is olyanoknak, a kik a közügyet szolgálják, ezen kedvezményeket megadta. Azt hiszem, hogy ennek igen természetes és méltányolni való oka az, hogy az országnak mennél több hivatalnoka legyen abban a helyzetben, hogy személyes tapasztalat alapján győződjék meg arról, hogy milyen jelét mutatja munkaképességének a magyar nemzet és nemzeti önérzetében gyarapodva, térhessen vissza rendes lakóhelyére. A tanítók, megyei s állami hivatalnokok mind KÉPVH. NAPLÓ. 189 2-—97. XXXIII. KÖTET. kapnak ily kedvezményeket, sőt még azon kívül is. Én azonban a kereskedelmi miniszter úr figyelmét rá akarom irányítani arra, hogy a lelkészek számára kérnék szintén a felutazásoknál kedvezményt, (Helyeslés.) mert azok ugyan nem állami hivatalnokok, s mint ilyenek nem igényelhetik azt, hanem épen azért mert nem állami hivatalnok, tehát az államtól fizetést nem húznak, mégis az állam szolgálatában az anyakönyvek vezetése körül még igen sok munkát végeznek ingyen, végezték eddig és végeznek ezután is, például a hadkötelesek, a tankötelesek összeírásánál, a beoltandó gyermekeknél és valami 45 czímen adnak anyakönyvi kivonatot. Kérem tehát azokat is, hogy méltóztassék kedvezményben részesíteni a felutazásnál. Az összeg. a melytől a vasút ezáltal elesik, oly csekély, hogy az állampénztár meg sem érzi, sőt magam is bevallom, hogy az illető leikészre nézve nem jelentékeny azon összeg, nem is a pénz szem pontjából, hanem az erkölcsi elismerés szempontjából kérem. (Helyeslés.) Meg vagyok róla győződve, hogy a t. miniszter úr ezen emlékeztetést, minden bővebb magyarázat nélkül méltányolni fogja, ezért csak röviden vagyok bátor a következő interpellácziót beterjeszteni (olvassa) : >Hajlandó-e a t. miniszter úr a kiállítás megtekintésére utazó lelkészeket kedvezményben részesíteni ?« (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a kereskedelemügyi miniszter úrral. Most pedig méltóztassanak meghallgatni a választás eredményét, Molnár Antal jegyző: Beadatott összesen 134 szavazat; ama bízottságok tagjaira, a kikre a horvát képviselők nem szavaztak, beadatott összesen 108 szavazólap, ebből két szavazólap üres volt. Ebből nyert a gazdasági bizottságba: B. Andreánszky Gábor, Bornemissza Ádám, Bölöni Ödön, Fáy Gyula, I'saák Dezső, Kobek István, László Mihály, b. Nyáry Béla, Perczel Béni, b. Salmen Jenő, gr. Vass Béla 132 szavazatot ; az igazságügyi bizottságba: Barabás Béla 118, Bernáth Béla 117, Bölöni Ödön 118, Chorin Ferencz 117, Fabiny Teofil, Fluger Károly, Haviár Dániel, Hódossy Imre, Issekutz Győző 118, Jeílinek Arthur, Jovanovits István 117, Kajuch József 118, Komjáthy Béla 117, Krajtsik Ferencz, Lehoczky Vilmos, Mandel Pál. Matuska Péter, Mohay Sándor, Nedeczey János, Neumann Ármin 117, Polónyi Géza, Popovics Vazul, Szivák Imre, Teleszky István, Vésztőimre 118, Visontai Soma 117 szavazatot: a kérvényi bizottságba: Antal Gyula, 4