Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-637

314 6B7. országos ülés 1896. június 15-én, hétfőn. sebez bizonyos szakképzettség szükséges. (Derültség a bal és sselsőbaloldálon.) A nevetés, képviselő urak, nem érv. (Zaj. Eluölc csenget) Épen a sorshúzás mellett történik meg, hogy némelyek oly szakkörije (leszignáltatnak, melylyel nem foglalkoztak. Méltóztassanak magukat bírói körökben is informáltatni és meg fognak róla győződni a t. képviselő urak, hogy ez így van. Hivatkozom most egy másik törvényre és ez a felszólamlások bírósága a kir. kúrián, mely a kii', kúria teljes tanácsülésében titkos szavazással választatik s teljesen jónak és kifogástalannak bizonyult A t. képviselő úrnak úgylátszik ez nem érv; de én feltétlenül ragaszkodom a gyakorlati élei tapasztalatai alapján ahhoz, hogy ezen bíróság tagjai épen a szakképzettség figyelembe vételével választassanak. Ki fog választani ? Épen az a kúria, melyre a t. képviselő urak az összes választási ügyeket szívesen rábíznák, de már abban, hogy a bíróságot a kúria válaszsza, megnem nyugosznak, hanem a kormány befolyásától félnek. Ebben nincs következetesség és ha az ily indítványokat nem fogadjuk el, abból ne méltóztassék érvet kovácsolni arra, hogy színjátékot játszunk. Kérem, méltóztassék a javaslatnak e részét fentartani. Habár a 15. §. azt mondja, hogy >a kúria itélő bíráinak sorából*, a mi teljesen határozott kifejezés, mert a kir. kúriának csakis rendes bírái választhatók, a mint az a gyakorlatban is megvan, mert abban a törvényben is, mely a felszólamlásokra vonatkozólag alakítja ezen bíróságot, csak ez van mondva és soha kisegítő bíráknak választása nem történt. De a kisegítő bírák nincsenek, a kir. kúriai bírák konkretuál-státüsában, tehát nem is tartoznak a kir. kúriai bírák sorába, és így félreértés e tekintetben nem lehet. Azonban ha még is világosabbnak tartják azt a módosítást, melyet Horánszky Nándor t. képviselő úr beadott, azt elfogadom ; egyebekben kérem a szöveget változatlanul fentartani. (Helyeslés jobbfelől.) Issekutz Győző: T

v ház! Nem volt szándékom ezen szakaszhoz hozzászólani, magam módosítást nem is fogok beadni, csak a mélyen t. igazságügy miniszter úr a kúriával szemben elmondott beszédének és érveinek kellő értékre leszállítása végett kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszter úr a sorshúzásra vonatkozó módosítványnyal szemben a tapasztalatokra hivatkozott, melyeket a fegyelmi törvény azon intézkedésére alapít, hogy a kúria fegyelmi tanácsa sorshúzás útján alakíttatik meg s ez a gyakorlati életben nem vált be. Ezen tapasztalatának igazolására azután érvül azt hozta fel, hogy az egyes szaktanácsokban a tanács minden tagja kell, hogy bírjon szakképzettséggel és e szerint kell a tanácsot megalakítani. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Hát ezt nem lehet kétségbe vonni, remélem Issekutz Győző; Igen, t. miniszter úr, ezt nem lehet kétségbe vonni, de ki kell jelentenem, hogy még a legprotekczionáriusabb igazságügyi kormány idejében — bármily nagy lett légyen is az elmúlt 20—30 év alatt a protekczió, melylyel az egyes bírói állásokat betöltötték — sem mentek odáig, hogy ezen magas állásba olyanok emeltettek volna, kik a józan ész, a bírói tisztesség és méltóság azon primitív fogalmával és a bírói készültség azon fokával ne bírtak volna, mely szükséges ahhoz, hogy a biró vagy bírósági személyzet fegyelmi kérdéseiben, tehát szolgálati viszonyai, hivatalos kötelességei és állása megsértésének kérdésében ítélni képesek legyenek. A mi a gyakorlati életben nem vált be, ez az lehet, hogy a sorshúzás útján alakított fegyelmi bíróságra az igazságügyi kormány talán nem bírhatott azzal az előre elkészített befolyással, mely talán tetszetős lehet az igazságügyminiszteri székben, de nem lehet tetszetős azok előtt, a kik a bírói függetlenséget a maga tisztaságában, méltóságában és teljességében fentartani akarják. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Épen azért a miniszter úr által felhozott indokból nem lehet elutasítani azo;i módosítváuyt, mely azt tartalmazza, hogy a képviselőválasztások felett ítélő kuriai tanács sorshúzás útján alakíttassák meg. Másképen áll azonban, azon módosítvány kérdése, melyet Vörös János képviselő úr nyújtott be. Én ezt el nem fogadhatom és a tisztelt képviselő urat kérem, hogy módosítványát visszavonni szíveskedjék, mert nézetem szerint az a czélt nemcsak nem közelíti meg, de attól messze eltávozik. Az ő módosítványa azt tartalmazza, hogy a rangidősebb bírákból alakíttassák meg a választások feletti bírói tanács. Hát ezzel mit akar ő indítványozni? A jelenleg érvényben levő törvény szerint tinijük azt, hogy a rangidősb bíró, a ki egyúttal életének legmagasabb éveiben van, (Mozgás jobbfelöl-) kimondja azt, hogy a 70. életévet betöltött kuriai bíró, ha nem is akar, hivatalból nyugdíjazható. Hát, t. ház, ha egyáltalán lehet szó a kuriai bíráknak az igazságügyi kormány részéről lehető befolyásolhatásáról, akkor épen a rangidősebb bírák lehetnek azok leginkább, kik épen a törvénynek azon intézkedése folytán, hogy a 70 ik életéviiket betöltötték, vagy már megközelítették, leginkább ki lehetnek téve az igazságügyi kormány befolyásának. Hát én azt hiszem, hogy ha sikerííl őt felvilágosítanom arról, hogy az ő módosítványa nem hogy a czél érdekében, melyet szolgálni kivan, de sőt a czél ellenére fog esetleg esz-