Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-636

<*M5. országos ülés 1886. jnnhis 13-án, szombaton. 305 körülményre, de jellemző momentum, hogy ily f kiegyezés alkalmával mindkét, mondjuk, szabad és független állam arra törekszik, hogy egymásnak gazdasági sebeit feltárja és nem azt teszi, a mit egy szabad állam mindig tesz a külföld előtt, hogy méltóságával, tekintélyével, önérzetével szálljon bátran szembe a külföld közvéleményével, hanem azt, hogy egy nemzet, minő a magyar is, való helyzetét, minden sebét és nyomorát Lázárként tárja fel a közvélemény előtt, hogy Ausztriát méltatlan és jogtalan követeléseitől való elállásra bírja. Hisz úgy vagyunk ezen egyezkedési tárgyalások alkalmával, mint ÍI bukott kereskedő, a ki, hogy lássák, hogy csakugyan nincs pénze, felnyitja pénzszekrényét, kiforgatja zsebeit, bemutatja könyveit, hogy konstatálhassák a passzívákat és azt, hogy nincs semmije, hogy a hitelezők, a kik azt hiszik, hogy megkárosította és megcsalta őket, engedékenységgel legyenek és ne vegyék el tőle még azt is, a mit eddig talán meghagytak. (Úgy van! a baloldalon.) Az egy szabad nemzethez méltatlan eljárás, hogy tíz évről tíz évre megindul a legádázabb harcz és küzdelem, mely eo ipso oda sodorja a nemzeteket, hogy egymásnak szemére hányják azt, a mi esetleg jogosulatlan, hogy egymásnak szidalmazásában ós gyalázásában keressék a kiegyezés azon rugóit, melyek esetleg a javukra döntik el a mérleget. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Ismétlem, hogy ezt csak mellékesen jegyzem meg mert a fődolog az, hogy ily támadásokat, ha nem is kell túlságosan mérlegelnünk és túl nagyra becsülnünk, szó nélkül hagyni még sem volna helyes és a nemzethez méltó. (Úgy van! a baloldalon.) Azt azonban nem tartom szükségesnek, hogy kiálljunk azon urak politikai érettségéhez és iskolázottságához mérten nyelveskedni és hasonlóan piaczról és gyűlésekről beszélve, hasonló szidalmakat az egész osztrák nemzet fejéhez vágni. (Helyesléi balfdől.) Ezekre az éretlen nyelveskedésekre, a melyek a feketesárga zászlónak uralmát Budapestnek falain, tehát az egész magyar nemzeten, akarja inaugurálni, a mely azt mondja, hogy csak úgy lehetséges itten Bécs uralmát visszaállítani, ha Magyarországot leigázva, Ausztriának egyszerűen politikailag alávetett tartományává teszsztik, erre a hetvenkedésre 50 év előtt már megadtuk a választ, midőn ugyanezen törekvésekre a mi katonáink kardjaival írtuk fel a feleletet azok hátára, a kik ezen törekvéseket akarták nálunk megvalósítani; (Úgy van! a szélső baloldalon.) de azok hazaíiságunkon, erőnkön és hatalmunkon hajótörést szenvedtek. Az ilyen hetvenkedésekre ós kifakadásokra méltatlan volna a magyar nemzethez, ha röviddel az oly dicső küzdelem után, a melyben hazafiságát és erejét EÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXXIII. KÖTET. ' oly dicsőségesen mutatta meg, még bővebben és erősebb argumentumokkal akarna válaszolni. (Igás ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem ebben kell a választ megkeresni, hanem abban, hogy összetartva az egész társadalomban, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a mint ők megindítják a harczot a magyar nemzetnek minden érdeke ellen, a mint ők mennek iparegyestíietről iparegyesületre, tartománygyűlésről tartománygyűlésre, hogy árúink, terményeink, iparczikkeink ellen az irtóháborút megindítsák, azt az önérzetet felkeltsük, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) a mely városról-városra megyéről megyére a magyar ipar védelmét veszi kezébe s a magyar anyagi önállóságot — a mennyiben azt politikai úton ez idő szerint megvalósítani nem lehet — társadalmi úton valósítsa meg és vigye keresztül. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a méltó felelet arra a támadásra, a melyet Ausztriából napról-napra ellenünk intéznek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) S midőn ezt itt, ha esak röviden is, szóvá teszszük, akkor pártkülönbség nélkül mindannyian attól az érzelemtől legyünk áthatva, hogy egy közös támadás ellenében a magyar nemzetre nézve csak a közös védelem lehet egyesegyedűl sikeres; (Úgy van. Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy nem ismerve párt- és osztálykülönbséget, élére állva mindannyian, kicsinyek és nagyok, ennek a mozgalomnak, állítsuk szembe az osztrák támadásnak a magyar védekezést, a magyar nemzet érettségét, politikai iskolázottságát, a mely ki fogja vívni ezen úton is a magyar érdekek győzelmét és a magyar név becsülését, (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Épen azért, én csak röviden intézek interpellácziót a t. miniszterelnök úrhoz, a melynek czélja egyszerűen az, hogy felhívja az ő tudomását ezekre a támadásokra, nem épen csak Lueger támadásaira, hanem a Bécsből ellenünk intézett általános támadásokra, hogy ezek ellenében a szükséges mozgalmat, a kellő akcziót megindítani szíveskedjék. Interpellációm szövege a következő: (Halljuk ! Halljuk! Olvassa.) »Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz. 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak azokról a támadásokról, a melyeket Bécs város alpolgármestere, Lueger Károly dr. Magyarország ellen intézett ? 2. Van-e tudomása arról, hogy ezek a támadások összefüggésben látszanak lenni más irányú támadásokkal, melyeknek együttes czélja mindenféle perfid és hazug hirlelésekkel Magyarország gazdasági életét megrontani, hitelét gyengíteni, tekintélyét a külföld előtt kevesbíteni s szóval Magyarországnak anyagi és erkölcsi romlását előidézni? 3. Mit szándékozik a miniszterelnök ár 39