Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-636

SÖ2 íilfci. országos Blés 1896. június l«-áu, szombaton. uem akarta megengedni, hogy Bukareszt utczá-'n a velük barátságos viszonyban levő Ausztriát és Magyarországot és annak állami és területi épségét megtámadják. Nagyon természetes, hogy midőn egy ország nem maga védelmezi meg önmagát és területi épségét s eltííri, hogy minden szomszédja valóságos kohóját tartsa fenn a politikai összeesküvéseknek s hogy azok az összeesküvések ebben az országban kivessék a maguk hálóikat a hiszékeny nép lelkére és a szédelgéssel és politikai ügynökséggel foglalkozó férfiakat zsoldban tartsák s az a kormány azután még ráadásul hízelgéssel akarja eltagadni a megtörtént tényeket s ezt teszi nyíltan egy parlamenti ellenőrzést teljesítő intézményben; ez szó nélkül nem hagyható. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Bulgáriáról azután azt mondja, hogy: Bulgária normális útra lépett, mióta a hatalmak megegyezésével fejedelmét a porta elismerte. Bulgária miért uem volt normális úton addig, míg a török szultán fejedelmét el nem ismerte? Hisz maga az expozé mondja, hogy a fejedelem megválasztását mindig törvényesnek tartották. Csak egyszerűen azért, mert Oroszország a fejedelem megválasztását nem ismerte el törvényesnek s a megerősítésbe nem egyezett bele ... Bulgária nem az utóbbi időben, hanem az azt megelőző időszakban mutatta az állami konszolidáczió igen szép példáját. Kimutatta, hogy az orosz diplomáczia egész ügynöki serege hasztalanul lepte el a maga lazításaival, forradalmi összeesküvéseivel, mert Bulgária kormányában volt annyi erő, népében annyi hazafiság, hogy ezen agitácziókkal szemben megvédelmezte a maga önállóságát. Bulgária fejedelme akkor ismertetett el, mikor Bulgária, elhagyván azon álláspontot, hogy egyetlen hatalomnak se legyen uszályhordozója és ne rendelje alája a maga külügyi politikáját és egész életét; hanem midőn megadta magát Oroszországnak, az orosz hatalmi szféra uszályhordozójának szegődött, midőn a fejedelem elhagyva ősei vallását, felvette az orthodox vallást, midőn az orosz politika megszüntetve azon állapotot, mely egyedül helyes : úgy Bulgária saját létfeltételeit — kormányzati, politikai feltételeit — önállóan, füg getlenűl szabja meg; ezen viszony megváltozása után következett be az, a mit a mi külügyi kormányunk normális útra való térésnek tekint, midőn azon politikai hatalmi szférából, melyre nekünk s a többi európai hatalmaknak befolyása volt, kilép s átadja magát az orosz befolyásnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a külügyi expozé a keleti kérdés tekintetében furcsa dolgokat mond. Először beleelegyedik Törökország belügyeibe és mindarról beszél, hogy mennyire korrumpált a török közigazgatás és mennyire képtelen a szultán a reformokat végrehajtani. Hát lehet és megengedhető az, hogy egy állammal szemben, a melylyel barátságos .viszonyban vagyunk, azt a hangot és modort használják diplomaták, a kikről azt mondják, hogy képzett diplomaták, tehát nem megfontolás, nem meggondolás és nem ezélzatosság nélkül, hanem bizonyos czélok szemmeltartásával tesznek oly nyilatkozatokat, hogy (olvassa): »Ha Törökország nem tudja az európai hatalmakat meggyőzni saját életképessége felől, különben mindinkább fog a bukáshoz közeledni, a melyből végre legjobb barátai sem lesznek többé képesek megóvni.« Azt mondja egy másik helyen (olvassa): ^Azon kérdés merült fel, hogy Európa a szultánt azon esetre, .ha tekintélyének nem volna többé képes érvényt szerezni, ne vegye-e gyámság alá, hogy így a rend helyreállításához segítsen. Ez egy pontosan közölt akczió által lett volna foganatosítva,, a melyben az összes hatalmak résztvettek volna, % mennyiben ez kölcsönös ellenőrzés mellett a párisi szerződés bizonyos pontjai felfüggesztése mellett egy meghatározott, lehetőleg rövid, idő alatt keresztülvihető lett volna.« És elmondja, hogy ezen terv Oroszország ellenzésén tört meg, mert Oroszország nem helyeselte ezen eljárást, miután nem is helyeselhetett semmi oly lépést sem, a mely bármely oldalról kezdeményezve, ellenkezhetnék a párisi szerződés diszpoziczióival. T. ház ! Ha a párisi szerződés diszpoziezióival ellenkezik valami, azt az orosz kormány nem fogadja el. Hát nem a párisi szerződés diszpoziczióival ellenkezik-e az, hogy Romániától a legutóbbi, 1877-iki háborút követő békekötés után azon besszarábiai részt, a melyet ép a párisi szerződés juttatott Romániának, az oroszok elfogadták Romániától azon támogatás fejében, melyben őket részesítették az 1877-iki háborúban ? De az ily argumentáczió csak arról győz meg minket, hogy az a nagy öröm, az a [nagy lelkesedés, melylyel a mi külügyi kormányunk felfogta azon eljárását Oroszországnak, hogy Oroszország nem akarta megengedni, hogy a szultánt gyámság alá helyezzék, még pedig az összes európai hatalmak, nem érthető. Miért kell ily hamis indokot felhozni ? Miért nem mondják meg a valóságot, azt, a mit mindnyájan tudunk: hogy Oroszország nem akarja, hogy a Keletet és a török birodalmat az európai államok oszszák fel és vegyék gondnokság alá, mert ő az egészet magának akarja. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) És Oroszország a maga politikáját akként viszi, és Európa megengedi, hogy így vigye, hogy mikor kedvezőnek látja