Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.
Ülésnapok - 1892-636
636. országos ülés 1896. jnnius 33-án, szombaton. 299 felállani. (Megtörténik.) Kivannak ellenpróbát ? (Nem.) A ház a szakaszt elfogadja. Perczel Béni jegyző (olvassa 9. §.-t) Hévizy János jegyző: Mülek Lajos! Mülek Lajos : T. ház! Azt hiszem, nem kell hosszasan foglalkoznom e szakasz ferdesé gével, mert ha valaki ezt higgadtan és tárgyilagosan elolvassa, lehetetlen, hogy ne jöjjön azon meggyőződésre, hogy egy törvényben, melyben komoly dolgokról van szó, ilyen naiv, mondhatnám botor dolgoknak lenni nem volna szabad. (Igaz! JJgy van! a szélső baloldalon.) Én kérdem a t. igazságügyministor urat, (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) hogy meg tudja-e szabni határát a javaslatban foglalt ezen kifejezéseknek és tudja-e, hogy mit jelent az: „tekintettel a megvendégelés alkalmára*, tannak egyéb körülményeire*, »szokásos alkalmakra*, szokásos vendéglátásra* ? Hát micsoda vendéglátás és szokásos alkalom van kapcsolatban egy képviselő választással? (Ugy van! JJgy van! a szélső baloldalon.) Ezen kifejezések oly abszurdumok, oly tágítható fogalmak, hogy azoknak határát megjelölni nem lehet. (Ugy van! a bal és szélső baloldalon.) Már pedig nézetem szerint komoly törvényhozó, oly határozatokat nem vonhat törvénybe, a melyeknek maga sem tudja megvonni súlyát s határát. Épen azért, t. ház, hivatkozom az igen t. igazságügyminister úrnak azon kijelentésére, a melylyel ő hivatkozott Ugron Gábor képviselőtársam mondására, hogy ne játszszunk színjátékot, csináljuk a dolgot komolyan. Komolyan pedig csak úgy csinálhatjuk meg e törvényt, ha ezt az egész 9. §-t kihagyjuk, (Helyeslés a szélső baloldalon.) ennélfogva indítványozom a 9-ik §. kihagyását s kérem indítványom elfogadását. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök : Kiván-e valaki a szakaszhoz hozzá szólani? (Felkiáltások: SenMsem !) Minthogy senkise ai kivan, a vitát bezárom. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) A képviselő úr kihagyatni indítványozza ezt a szakaszt abból az okból, mert az abban foglalt (Halljuk! Halljuk!) rendelkezéseket komolyaknak nem tekinti Aposztrofál engem, hogy jelöljem meg, mit jelentenek azok a kifejezések, hogy »tekintettel a megvendégelés alkalmára és egyéb körülményeire < stb. Ez azt jelenti t. képviselő úr, hogy azok a vendégeskedések, megvendégeíések ne abból a czélból történjenek, hogy korteskedés vitessék véghez s hogy ezek útján bárki is vesztegessen és szavazatot szerezzen. (Egy hang a szélső baloldalon: Be naiv!) Azt hiszem, t. képviselő úr, hogy ha komolyan és higgadtan, objektíve nézi ezeket a rendelkezéseket, az ellenkező következtetésre fog jutni. Inkább ezekben van komolyság, mint a t. képviselő úr által emelt kifogásban. (Ügy van! jobbfelől.) Kérem a javaslat elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A 9. §-szal szemben Miilek Lajos képviselő úr kihagyási indítványt tett. Kérdem tehát, (Halljuk! Halljuk!) elfogadja-e a ház (Zaj. Elnök csenget.) a 9-ik §-t. Mülek képviselő úr kihagyási indítványával szemben, igen vagy nem. (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, a kik a panaszt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta. Perczel Béni jegyző (olvassa a 10. §.). Sima Ferencz! (Halljuk! Halljuk!) Sima Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Akkor, a mikor a törvényhozás (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) a mandátumok sorsa feletti döntést (Halljuk! Halljuk!) a kúriai bíráskodás keretébe kívánta utasítani, semmi más czélja nem volt, mint azon felfogásnak, azon általánosan elfogadott vélemény és ítéletnek statuálása, hogy a választások kérdésében kívánatos és szükséges, hogy egy teljesen elfogulatlan bíróság döntsön a választások sorsa felett, abszolúte ne a párt felfogása, pártérzelem, esetleg a pártszenvedély által szaturált háznak bizottsága, hanem egy teljesen elfogulatlan bíróság, a kúria döntsön. Már most, t. ház, ha tekintetbe veszem azt, hogy ennek a felfogásnak van jogosultsága az eddigi tapasztalatok után, ha veszem azt, hogy úgy a magyar parlament, mint a magyar közvélemény az eddigi tapasztalatok után jogosan kereshet egy más formát a mandátumok sorsa fölött való ítélkezésnek, mint objektív elfogulatlan forumot és nem a ház bizottságát, akkor mi sem természetesebb, mintáz, hogy a bifurkaczionális eljárás teljes kizárásával feltétlenül minden esetben maga a kúria döntsön a választások sorsa fölött. T. ház! Azok az esetek, melyek a törvény szerint a kúria hatáskörébe vannak utalva, mondhatnám a legkivételesebbek a mandátumok kérdésénél. A mandátumok megtagadása iránt beadott peticzióknál a legtöbb kifogás, mint az itteni vita folyama is bizonyítja, legfőbbként a választásnál elkövetett visszaélések azon kategóriái közé tartozik, a melyek ezen törvényjavaslat szerint jövőre is a ház bizottságának ítélkezése alá esnek. Az én véleményem tehát, t. ház, az, hogy ha a t. ház ezen kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot csak megközelítőleg is annak a czélnak megfelelően kívánja megalkotni, a mely ezél az egész parlament, az egész magyar közvélemény szeme előtt lebeg, hogy megtámadott mandátumok sorsa felett feltétlenül egy elfogulatlan bíróság döntsön, akkor minden esetet, mely a mandátum megtámadásának kérdését foglalja magában, feltétlenül a kúriához kell utasítani, és így teljesen törülni a 38*