Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.
Ülésnapok - 1892-636
294 686. országos ülés 1896. június 13-án, szombaton. meg a törvényeit és jól tudtam, hogy azon szellem, a mely az 1827-ki, vagy 1832—1836-ki országgyűlés felett megteremtette az 1848-nak tiszta, alkotmányos, haladó, szabad szellemét, jól tudtam, hogy az 1867 óta lassan-lassan, fokrólfokra, örvénybe szállt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Jól tudtam, liogy ma már kinevetik azt, a ki eszményképen Magyarország teljes, önálló, mástól nem függő állapotáért, függetlenségeért és önállóságáért, alkotmányáért kíízd. Jól tudtam, hogy megmosolyogják az ily embereket. Azért tudtam, hogy a mit a kormány és a pártja törvényjavaslatként sok intés ellenére is, úgy, a mint tette, beterjesztett, a párt kötelességének fogja tartani el is fogadni. Kzért gondoltam, miért is szóljak ellene. Majd jön egy jobb kor, mert minden bün miatt, a melyet az apák cgelekegznek, unokáik is kell, hogy szenvedjenek; jő egy jobb kor, a mely azután meg fogja a történetet írni ez apák és nemzedékek bűneiről. Önök elfogadták a 7. §-t és Gajári Ödön t. képviselőtársam, a kormánypártnak egy általam beesült tehetséges tagja azt mondotta, hogy Hermann Ottó képviselőtársam azon nyilatkozatából, mely szerint azelőtt, mikor ő itt működni kezdett, 38 kerület volt még olyan, a melyben nem voltak választási vesztegetések, ő azt következteti, hogy most 180 ellenzéki képviselő lévén, ezek választóinak is kellett magukat megvesztegetni engedni, és azt mondja: »frtsuk ki tehát azt, hogy a választások túlmagas árba kerüljenek*. Gajári Ödön : Nem mondtam ! Madarász József: ügy írtam fel: »írtsuk ki, hogy a választási költségek túlmagasak ne legyenek.« Hát nem ez a mi kötelességünk t. uraim, kötelességünk az, hogy irtsuk ki azt, hogy a választásoknál valaki bárkit is vesztegetni merjen. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a törvényjavaslat, annak 7. és többi szakaszai nemcsak a hatalom beavatkozását, de a vesztegetést is törvényesítik, és ép azért kötelességemnek tartom kijelenteni: ha elfogadtam volna is a javaslatot általánosságban, a végszavazásnál kénytelen leszek ezen, a vesztegetést törvényesítő és erkölcstelenítő javaslat ellen szavazni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mielőtt azonban elvégezném beszédemet, vau egy szóm : én, t. ház, nem szeretek magamról beszélni, nem is magamról beszélek, de kell beszélnem kerületemről. Kerületem 1848 óta sohse engedte magát, ha akartam volna is, megvesztegetni, (Éljenzés a szélső baloldalon) kerületem oly jó indulatú és hazafias, hogy zászlót is egyetlen egyszer, egyetlenegy község kért, miután 1849 után kénytelen volt elrontani és eldugni zászlóját, de sem azelőtt, sem azóta zászlót sem követelt. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Én óhajtom, hogy e törvény oly következést vonjon maga után, hogy a választókban magukban meglegyen, mint hiszem, hogy az én választókerületem választóiban meglesz, azon becsületes magyar indulat, hogy tudják, hogy jogot és kötelességet teljesítettek, és ha én megvesztegetni akarnám is őket, akár egy zászlóval, akár egy reggelivel, akár egy fuvarral, tőlem nem fogják azt elfogadni, és mindaz, a ki akár zászlót, akár etetést, akár fuvart igér a választónak, azt fogja hinni, hogy ezt azért igéri, hogy azután busásan visszaszolgáltassa magának. (Úgy van! Úgy van I a szélső baloldalon.) S mert e hitben vagyok, ezt kötelességemnek tartottam választóim iránti hálás érzetemként itt a ház színe előtt kinyilatkoztatni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gajári Ödön: T. ház! Szavaim értelmének helyreigazítása czímén kérek néhány megjegyzésre engedélyt. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr oly értelmet tulajdonított szavaimnak, a mely teljesen távol állott azoktól. Azt mondotta ugyanis, mintha én azt állítottam volna azon érveléssel kapcsolatban, a melyet Hermann Ottó t. képviselőtársamnak a 38 tiszta kerületre vonatkozó megjegyzéseket fűztem, hogy az ellenzéki kerületek mandátumai is visszaéléseknek lettek volna eredményei. Madarász József: Nem azt mondtam! Gajári Ödön: Én csak azt konstatálom, hogy abban beismerés foglaltatik arra nézve, miszerint választási költségek az ellenzéki mandátumoknál is fenforognak és egész argumentiáczóm a körűi forgott, hogy ha ilyenek fenforognak — és ez általánosan elismert — ne hárítsuk .ezeknek fenforgását csak egyetlen egy pártra, hanem igyekezzünk a választási költségeket a minimumra redukálni. Ez volt iménti felszólalásomnak értelme és teudencziája. (Mozgás a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani ? Madarász József: T. ház! Engedelmet kérek szavaim értelmének megmagyarázására. (Halljuk ! Halljuk!) Én azt állítottam, hogy a t. képviselő úrnak szándéka lett volna azt bizonyítani, hogy tehát az ellenzéki képviselők is vesztegettek, hanem hogy mivel csak 38-at mond, tehát az ellenzéki kerületek választói is megengedtek maguknak bizonyos meg nem engedett k öltségeket. És én ismét nem arra hívom fel a t. képviselő társam figyelmét, hogy ne minél kevesebb legyen, hanem hogy semmi sem legyen. A jognak kötelességgel kell párosulni. (Helyeslés a szélső baloldalon ) Hévizy János jegyző : Vajay István!