Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-635

274 685. országos ülés 1896. jnnius 12-én, pénteken. lasztőkerület és csak a legmerészebbeknek, és leggazdagabbaknak maradnak azon kerületek, melyek nagy vidékre terjednek és sok szavazóval birnak Helytelen most is a választókerületek felosztása. Teszem Békésmegyében, Gyula és Orosháza község tökéletesen egyenlő lélekszámmal bir, de míg Gyula egymaga választ Orosházához 14 nagy község járul a megye egyik szélétől a másikig, a kerület nagy részében nincs vasút, kocsin kellene a szavazót beszállítani. Már azon óriási előny, hogy valaki helyben saját községében szavazhat, nagy különbséget tesz a választásnál, mert ez egy negyed-, egy félórát áldoz ezen polgári- jog gyakorlására, de a kiket a választókerület és a megye széléről kell behozni, azoknak 3 napi fáradságuk van, 3 napi keresetmulasztás megy rá és akkor ha ezeknek veszteségét kárpótolja valaki, ez igen nagy összegre fog rúgni és így meglesz nemcsak a kerületek, hanem az egyes választók közötti különbség, a becs és rangsor, a mi a mostani világban oly nagyon divatos. Ennek természetes következése a képviselőjelöltekre nézve az lesz, hogy nem egyforma esélyek mellett versenyez a gazdag és szegény jelölt, nagyobb kilátása lesz mindig annak, ki győzi jobban pénzzel és kevesebb kilátása lesz annak, ki csak a maga jellemét, tudományát, hazaszeretetét vetheti latba, de nem egyúttal a pénzét is. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Eddig is így volt!) Mi lesz ennek a következése? Ha eddig is így volt, legalább nem volt törvényes, nem volt megengedve, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) és maga a jelölt is, a közönség is erre adtak valamit, tudták azt, hogy a tisztesség rovására megy, ha költenek, vagy költséget követelnek. De ha ezután ezen vi3szaélést törvénybe iktatják, akkor egyszerűen üzlet lesz a képviselőválasztás, (Zajos helyeslés a sséhő haloldalon.) a legrosszabb, a leggyalázatosabb értelemben, mert a képviselőjelöltnek s ennek következtében magának a képviselőháznak a tekintélyét, a nimbuszát, erkölcsi fényét teszi tönkre, mikor azt fogják látni, hogy ime, a képviselők versenyezve költenek, csakhogy képviselők lehessenek; ezt ok nélkül nem teszik, ennek valami hasznának kell lenni, a mit a közönség nem lát, nem vesz észre, de oktalan ember volna, a ki költekeznék, ha tisztán kárt akarna vele szenvedni. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassék meggondolni, hogy a közvélemény, a választóközönség, sőt tovább megyek, még azok körében is, kik most választói joggal még nem birnak, nem valami nagy tisztelettel nézik a képviselőháznak és a törvényhozásnak működését, különösen azon tünetek után, melyek nemrég lelepleztettek. Ha már most ezen gyanúnak törvényben adunk tápot és alapot, hogy mindenki azt gondolja magában, hogy az a képviselőjelölt 1000 és 1000 forintokat nem azért dob ki, hogy a neve mellett ott legyen a »képviselő« czím, hanem ő a kiadott pénzét busásan kamatokkal vissza fogja kapni; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) lehetetlen a nép érzületéből kiirtani azon felfogást, hogy a képviselőség haszon, jövedelem és jó üzlet. Veszít tehát az egyes képviselő is, veszít a képviselőház is a maga tekintélyéből, pedig nézetem szerint erre a lejtőre lépniök nem szabad. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Hiszen ha ez szabad lesz a választók érdekében, akkor az a választó természetesen az gondolja, hogy voltaképen a képviselő a maga érdekében költ. (Úgy van! a szétső baloldalon.) Hiszen, ha a képviselő kötelességét és jogát úgy veszi, a mint neki eszményileg vennie keli, akkor a képviselőházban nem a maga érdekeit szolgálja, hanem a nemzet érdekét. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha az a képviselő megtesz a maga kerületeért külön mindent, a mit a törvények és a tisztesség korlátai közt azon kerületben egyes választók külön érdekeiért megtehet, akkor sem a maga érdekeit szolgálja, hanem azon választó vagy választókerületét, vagy végső esetben szolgálja az egész nemzetét. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát hogy ő szolgálhasson, ezt ő még pénzéit vegye meg? Épen azokat fizesse meg, a kiknek érdekében szolgál? (Ügy van! a seélső baloldalon.) A képviselő feláldozza a maga idejét, a maga tanulmányait, a maga békességét. Kiteszi magát a közvélemény előtt gyanúsításnak, rágalmazásnak; mindezt ha elviseli, ha még ezért fizet is, lehetetlen elzárni azt a gyanút, hogy ennek nagy kárpótlását (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) kell valami módon kapnia. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem is méltányos, t. képviselőház, hogy ilyen föltevésekre módot és alkalmat nyújtsunk. Hiszen az megvan a javaslatban, hogy menynyit szabad fizetni, de az nincs meg, hogy kinek szabad és ki köteles fizetni? Valószínűleg akármiféle csűrés-csavarás útján visszahárúl a fizetés kötelezettsége magára a képviselőjelöltre. Már most egy ember jobban birja azt a fizetést és kiadást, mint az egész választóközönség? Hiszen az a képviselő öt álló éven át ideje*, tanulmányát, gondját a közügy szolgálatára fordítja; elhanyagolja a maga gazdálkodását, hivatalát; foglalkozik olyan tanulmányokkal, a melyekkel máskép nem foglalkozott volna. Ne tehetné meg azt egy választó, hogy öt esztendőn egy napon át a maga költségén éljen, holott otthon is a maga költségén él?! Ha pedig nem a kép-