Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-635

635. országos ülés 1896. június 12-én, pénteken. 271 és lemenő ágbeli rokonok és sógorok, a testvérek, unokatestvérek és ezeknél még közelebbi rokonok.« Tudniillik egy nagybátya közelebbi rokon a fokozatok szerint. (Zaj. Derültség szélsőbal felől.) Azt hiszem, ezzel a t. képviselő úr kifogása megdőlt. Ennélfogva nem azért, mert, a hogy mondják, az indítványokat elfogadni nem akarjuk, hanem azért, mert ez az indítvány is teljesen indokolatlan, azt (Zaj a szélső baloldalon.) nem fogadom el. (Helyeslés jobhfelöl.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Az előadó urat illeti a szó. Mohay Sándor előadó: Azok után, a miket a t. miniszter úr előadott, elállók a szótól. Elnök: Felteszem a kérdést. A kik a Szalay Károly képviselő úr módosítváuyában érintett kifejezéseket kihagyatni kivánják, kérem, álljanak fel. (Megörténik. Felkiáltások balfelől: Többség !) Kérem azokat, a kik ezen kifejezéseket a törvény szövegében benn akarják tartani, álljanak fel. (Megtörténik.) A többség fentartja. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a 7. §-t). Schreiber Frigyes! Schreiber Frigyes: T. liáz! A képviselőválasztást szabályozó törvények kiválóan közjogiak s azért ezeknél inkább, mint másutt, általános elvek érvényesülése forogván fenn, a helyi viszonyok figyelembe vételének az összesség érdekével szemben háttérbe kell lépnie. A szőnyegen levő törvényjavaslatnál ezt szem előtt tartottam. De arra, hogy a 7. §-nál nemcsak a gyakorlat gyökeres javítását követelő közjogi elmélet vezet, hanem helyi szokásra, az illető választók eddigi felfogására való tekintetek is indítanak. A megyémbeli választókerületekben — eddig legalább így történt — néhány vezérférfi, kiben a közbizalom összpontosul, mert a köz ügyet önzetlenül szolgálják, keresi a kijelölendőt, megállapodását tágabb értekezlet elé viszik és az ott elfogadott jelöltet a választók közgyűlésének javaslatba hozzák. Az ekként jelölt egyén programmbeszédének meghallgatása után rendesen vita nélkül képviselőnek megválasztatik. Lehet, hogy ezen zajtalan eljárás lassúbb vérkeringésre vall, egy kissé egyszerű, de azt hiszem, hogy a képviselőház az ekként választottat szívesen befogadja tisztelt soraiba. (Tetszés jobhfelöl.) A szavazatok vásárlása, a választók útiköltség megtérítéssel és ellátási ígérettel való becsődítése ott szokásban nem volt. Ha már most a törvény maga figyelmezteti a választókat, hogy a hazafiúi kötelesség teljesítésével s egyszersmind egy fontos jog gyakorlásával netán járó utazási kiadás és időveszteségért fnvardíjt és ellátást követelhetnek a jelölttől, félő, hogy az alkalmas jelöltek kiszorulnak és a mandátum felett lassankint nem a bizalom, hanem kevésbbé tisztességes érdek fog dönteni. Ebből pedig továbbra merő visszásság támadhat, azért szerettem volna, hogy ha már annak szüksége fenforogni látszik, hogy hasonló intézkedés megtétessék, a nagyközönség felvilágosítása végett ez intézkedés czélja meggyőzően kimutattatnók. Lakatos Miklós jegyző: Szalay Károly ! Szalay Károly: T. ház! Nem volna helyes tagadnunk, hogy népünknek túlnyomó mértékben való jó tulajdonságai mellett vannak gyöngéi is. Kétségtelen, hogy fajunk általában vendégeskedésre hajlandó. Ez már régi idők szokása, hogy ne mondjam, nyavalyája. Ezért a régi időkben nem volt választás, mely esze in iszommal s mindazzal ne járt volna, a mi ennek természetes következése. Meg-megújultak a törvények, hogy a választási etetés-itatás szűnjék meg. S ime, midőn az igazságügyi államtitkár úr klasszikus tanúsága szerint az ily törvények soha sem hajtattak végre. Plősz Sándor államtitkár: Nem igaz! Nem mondtam! Szalay Károly : Nemcsak magam hallottam ! S a midőn a végrehajtás elmulasztása miatt az etetés-itatás esetei nemcsak szaporodtak, hanem annak következményei mindinkább előtérbe léptek, most az ezredeves fennállás nagyobb dicsőségére az etetés-itatás s a választók megvesztegetésének szabadsága törvénybe iktattatik. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Gyalázat!) Ha a legjobb szándékkal szövegezték is e szakaszt s a legjobb szándékkal akarnák is végrehajtani, a mi bizony a legritkábban fog megtörténni: ennek következménye nem az lesz, hogy az etetés-itatás megszűnik, vagy kisebb mértékre szoríttatik, hanem fordítva, még tágabb tere lesz. Szokás különbséget tenni törvényes és törvénytelen költségek között, de még nem találtam olyan embert, a ki e kétféle költség között a határvonalat meg tudta volna vonni. Van annak egy mértéke: az egyéni és társadalmi tisztesség azok között, a kik ott összeütköznek. De más mértéke annak nincs. És hiába méltóztatnak más mértéket törvénybe iktatni, ha azt a tisztességet nem tudják, vagy nem akarják a társadalomba belevinni, akkor törvényt hiába alkotnak. Minden ilyen törvény csak a bűnnek nagyobbodására fog szolgálni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondják, hogy szokás elszállítani a választókat, tehát helyes, hogy a választás helyére való szállítás és visszaszállítás megengedett dolognak tekintessék. Igen, de tisztességes