Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-621

621. országos ülés- 1896. május 13-áii, szerdán. ÍÖ Ez is ürügy!) Semmi ürügy, ez tény! (Felkiál­tások a szélső baloldalról: Báfógás!) Meszlény Lajos: Vörös széken tetszik ülni, nem olyan nagy baj. (Derültség, zaj bal­felől.) Perczel Dezső belügyminiszter: Vörös székben ülök, de azért zöld dolgokat is meghall­gatok. (Derültség jobbfélől.) Midőn a teljes kímé­lettel, teljes udvariassággal, teljes tapintattal tartott, ismételt felhívásnak és figyelmeztetésnek nem volt sikere, (Nem igaz ! Nem igaz ! a szélső balol­dalon.) a rendőrség megkísérlette megakadályozni azon utczáknál, a hol a betorkolás van a Kerepesi­útra, a beözönlést, de erre nem volt képes. Mél­tóztassék figyelembe venni, maga Visontai kép­viselő úr is hangsúlyozta, miért különösen alkal­mas az újvásártér, mert terepe olyan, hogy mintegy esillagszerűleg folyik abba minden ut­eza. Sajátságos, hogy a jelenlevők 95 %-a mégis a Kerepesiútra ment. (Nem áll! Ez sem áll! a szélső baloldalon. Zaj.) Az ismételt rend­őri figyelmeztetésnek nemcsak, hogy sikere nem volt, hanem ép ellenkezőleg, annál inkább cso­portosultak és még azt sem tartották meg, hogy kisebb csoportokban haladjanak, hanem össze­verődve, elfoglalták nemcsak az egész kocsiútat, de mindkét oldalon a járdát is. Bemete Géza: Az sem nagy baj! Perczel Dezső belügyminiszter: Midőn a rendőrök ti zas zlókat el akarták távolítani, akkor történt, hogy a 241. számú gyalogrendőrt, Kocza nevűt, úgy verték fejbe, hogy rögtön el­borította a vér és most is életveszélyes koponya­töréssel fekszik a kórházban. (Nagy zaj!) Erre ki volt adva a jelszó; támadni a rendőrséget; zsebkendőbe kötött^ nem is egyes kövek repül­tek a rendőrök felé, husángok, botok kerültek elő és a rendőrök közű! hármat-négyet botokkal úgy megvertek, hogy ma is a kórházban van­nak. Erre a rendőrök parancs nélkül önvéde­lemből kardot rántottak. Midőn ezt a vezénylő Krecsányi kapitány és a többi tisztek látták, rögtön jöttek és a hol lehetett, igyekeztek a rendőrséget visszatartani, de a rendőrség csak az önvédelem határain belül maradt. Bartha Miklós: Hazudtak a miniszter úr­nak! (Nagy gaj a jobboldalon.) Elnök: Bartha Miklós képviselő urat rendre­utasítom. (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon. Éljen Bartha Miklós! Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk !) Perczel Dezső belügyminiszter: Egy munkás az Erzsébetkörúton letépett egy nemzeti szinti zászlót, ebből összetépte a fehér és zöld színeket, a vöröset pedig rákötötte egy nála levő botra s ezért a többiek körűíállották s tüntetőleg megéljenezték. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Ha nem hiszik, méltóztassanak meg­kérdezni egy képviselő kollégámat. (Folytonos mozgás és zaj. Elnök csenget.) Ablakokat törtek be, magukkal hozott kövekkel. Itt vau a 82. számú ház, melynek nagyon sok ablakát be­verték. Polónyi Géza: Hallatlan egy eset. (De­rültség a szélső baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: Mél­tóztassék meggyőződve lenni, (Folytonosan tartó zaj. Elnök csenget.) hogy abszolúte semmi érde­kem nincsen, hogy bűnösöket védjek. Ha bárki túlmeut a batáron, vagy vétket követett eb min­den esetre lakolni fog, de azt, hogy általános­ságban, hogy egyik mondja a másiknak, hogy röpke módon direkt terjesztessék, a rendőrség úgy állíttassák oda, mint brutális, vérengző, mé­szárló, azt nem engedhetem, mert méltóztassék nekem okát adni annak, hogy mi ezélja lett volna annak, hogy a rendőrség egy mészárlást inazczenirozzon ? (Folytonos zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek. Perczel Dezső belügyminiszter: A?t hiszem, azt senki komolyan fel nem teheti, hogy a rendőrség a maga mulatságára a saját életét és állását koczkáztassa és ok nélkül védtelen polgárokat megtámadjon. Ép oly valótlan a fő­kapitány jelentése szerint az is, hogy a rend­őrök pléh-tábláikat le vették volna, valamint az, hogy egy nemzeti színíí lobogó a rendőrség ré­széről széttépetett volna. Lukáts Gyula: Nem most történik elő­ször! Minden tüntetéskor megteszik. Mindig meg szokták tenni. (Nagy zaj a szélső balol­dalon.) Elnök: Lukáts Gyula képviselő urat má­sodszor vagyok kénytelen rendre útasítni. (Nagy zaj. Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: Hivatalosan hazadnak. Perczel Dezső (belügyminiszter: Mind ezek után t. képviselőház, azokhoz (Nagy zaj. Elnök csenget.) . . . a miket az előttem fekvő hivatalos jelentések alapján a t. háznak tudo­mására hoztam, még egyet kell hozzá tennem : hogy nekem még eddig egyetlen egy esetről sincs tudomásom, — pedig kutattam utána, — hogy akár asszony, akár gyermek megsérült volna. Egyetlen egy kórházba sem vittek egyet sem, senki sem tud róla semmit. Azt azonban tudom, hogy rendőr fekszik a kórházban, egy életveszélyesen, bárom pedig többé kevésbé súlyosan megsérülve. (Zaj a szélső baloldalon.) Az pedig önként következik, hogy a mennyiben a kifejtendő vizsgálat alapján ki fog derülni, hogy akár a rendőrség vezetői, akár pedig . . . (Folytonos zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Perczel Dezső belügyminiszter: a rendőrség közegei részéről bün, vagy vétek r

Next

/
Oldalképek
Tartalom