Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-635

085. országos ülés 1896. június 12-én, pénteken. 261 kettőre szakadt, tudniillik kormánypárti ég ellenzéki, liberális és konzervatív ligára. Mit jelent ez? Azt, hogy a kormányon lévő párt egy nagy részének ligája és az ellenzék ligája versenyez egymás között és Magyarországnak nem hagy békét és nyugalmat. Mikor ilyen versenyzés van, akkor azt mondani, hogy Romániában viszonyaink nagyon megjavultak, mert nekünk hivatalosan nem szórnak vastag gorombaságokat szemünkbe, de tényleg ott mindenki gyűlöl, diplomacziánk tehetetlen és a nélkül, hogy ezeket a kérdéseket latolgatnók és mérlegeinők, — és így mehetnék tovább Bulgáriára és másokra, — egyszerűen az osztrák albizottság előtt tett expozét tudomásul venni és annak a magyar delegácziókban való előadását meg nem követelni: ez annyit tesz, mint magunkat aprópénzzel és látszattal kifizettetni akarni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, nem találom sem a törvényben, sem a házszabályokban módját annak, hogy az országos bizottságnak ilyen eltörpülése, a nemzet jogainak ilyen feladása ellenében miként védekezhessünk és azért itt a nyilvánosság előtt felhívom a figyelmet rá és felkérem magát az elnök urat, hogy lépjen érintkezésbe a főrendiház elnökével és együttesen — miután az országgyűlésnek közös bízott sága a delegáczió — tegyék meg a szükséges lépéseket, hogy a törvénynek azon intézkedései, a melyek nyilvánvalók, mint például az 1867 : XII. törvényezikknek 89.§-a, hogy a közös külügyminisztérium mindegyik bizottságnak különkülön adja elő előterjesztéseit, ezen bizottság által foganatosíttassanak és szigorúan érvényesíttessenek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A mi az elnökséghez intézett felszólítást illeti, az országos bizottság nem áll a ház elnökének felügyelete alatt. (Ügy van! jobbfélől. Sálijuk! Halljuk! a bal és szélső baloldalon.) A törvény egy bizonyos fokig azt a bizottságot önállósította 5 az magának választ elnököt. De a bizottságban történtek abból a szempontból, hogy a törvénynek megfelelnek-e, bizonyos korlátok közt igenis, a házban kellő időben és módon szóvá tehetők. Sem a főrendiház elnöke, sem a képviselőház elnöke ilyennemű beavatkozást törvény alapján nem gyakorolhat. (Ügy van! jobbfelöl.) Tisza Kálmán: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha méltóztatnak megengedni, nem kívánok az előttem szólt t. képviselő úr beszédének minden részére kiterjeszkedni ; de miután egyenesen reám utalt, mert az albizottság elnöke én voltam: talán méltóztatnak megengedni, hogy a tényállást úgy a mint történt, helyreigazítsam, mert a képviselő úr felszólalásának az a kitétele, melyre a legfőbb súlyt fektette, hogy tudniillik az el nem mondott expozét a bizottság tudomásul vette, a tényállásnak nem felel meg. (Halljuk!) A külügyminiszter úr, felszólalva, legelső ben is azt mondta: ha kívánják az urak, kész vagyok . . . Várady Károly: Nevetséges! Tisza Kálmán: Itt semmi nevetséges nincsen, csak az ilyen beleszólás az. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondta: ha az urak kívánják, elmondom, de természetesen csak azt mondhatom ebben a delegáczióban, a mit tegnapelőtt elmondtam a másikban. (Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Tisza Kálmán: Nem azt proponálta, hogy tudomásul vegyék, hanem azt mondta: ha az urak mindnyájan olvasták, vegyék azt tárgyalási alapúi. Erre igenis az a kérdés tétetett, hogy azt, a mi a hírlapokban megjelent, elfogadja-e olyannak, mint a mi az általa mondottaknak megfelel. Magyar ember kérdezte, olyan ember, ki a magyar szöveget is olvasta, sőt azt hiszem, csak is azt olvasta, síit azt hiszem, a delegáczió minden tagja ezt olvasta. S így teljes joggal mondhatta az albizottság, a nélkül, hogy a legkisebb sérelmet követné el, hogy mivel azt, a mi lapjainkban megjelent, a külügyminiszter elismeri olyannak, a mi az általa mondottaknak megfelel: azt tárgyalási alapáJ veszszük és arra alapítjuk a részünkről teendő kérdéseket és hozandó határozatokat. Ez az egyszerű történet, a mi ott végbe ment. A bizottság nemhogy egyszerűen tudomásul vette volna a miniszter úr nyilatkozatait, hanem épen egyes pontokra nézve a delegáczió egyes tagjai részéről történnek felszólalások, követeltettek felvilágosítások és egyáltalán megtörtént mindaz, a mi megtörténhetett volna, ha az illető miniszter úr ugyanazt a dolgot ismét elmondta volna. így tehát a külügyminisztert, a ki megajánlotta az elmondást, semmi esetre sem illetheti a kötelességmulasztás vádja. (Helyeslésjobb felől.) De szerintem nem illetheti az albizottságot sem, mert épúgy, sőt nagyobb megfontolással tanácskozhatott a fölött, a mit minden tag már egy nappal előbb elolvashatott, mint tanácskozhatott azon, a miről csak egyszeri hallásból értesült. (Ügy van/ jobbfelöl. Ellenmondás a szélső baloldalon.) De különben ba már ez ok miatt kötelességszerűen felszólaltam, meg kívánom jegyezni, hogy az 1867 : XII. tcz. rendelkezései bizonyára a delegáczió minden tagja előtt ismeretesek. S a mit Ugron képviselő úr felolvasott, hogy tudniillik mindegyik delegácziónak külön adatnak be az előterjesztések, megtörtént most is az első ülésen épúgy, mint megtörtént máskor. Az nem egyes nyilatkozatokra vonatkozik,