Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.
Ülésnapok - 1892-632
632. országos ülés 1895. junius 2-in, kedden. 201 nyéket alkossunk, a melyek esetleg a politikai szabad néí:etnyilvánítás fejlődése, a politikai eszmeharczok elé bármi tekintetben akadályokat gördíthetnének. (Általános helyeslés.) Én elismerem, hogy a politika tág mezején magában véve már a szabad mozgás érzete egyes esetekben határt bont, és minél nagyobb a szabadság e téren, annál gyakrabban és annál nagyobb mértékben fordulhatnak elő a túlkapások és visszaélések. Ezeket kell megakadályozni, ezeket a visszaéléseket kell megtorolni; (Helyeslés.) a megtorlás mérvének alkalmazásánál azonban már igen nagy óvatossággal kell élnünk, mert azon cselekmények alkatelemei közt, a melyek a választások alkalmával rendszerint előfordulni szoktak, az erkölcs alapelveibe ütköző aljas momentumokat a legritkábban találjuk meg, azokat a momentumokat, a melyek alapján egy eselekményt a büntető törvénykönyv elvei szerint dehonesztáló cselekménynyé lehet minősíteni és dehonesztáló büntetéssel kell sújtani. Ez a törvényjavaslat, t. képviselőház, kombinálva a büntetőtörvénykönyv rendelkezéseivel és más idevágó törvényeinkkel, minden a választásokból eredhető megtorlást igénylő cselekményekre a megfelelő megtorló intézkedéseket kontemplálja, azonban óvakodik attól, hogy oly cselekményeket, a melyek az erkölcsiség alapelveibe nem ütköznek, a melyekben aljas momentumok elő nem fordulnak, dehonesztáló büntetéssel sújtson, mert ezzel azután politikai életünknek szereplő férfiai lennének becsületükben és erkölcsi reputácziójukban ok és szükség nélkül sújtva. Ezek voltak azok az irányelvek, a melyeknél fogva gr. Apponyi Albert t. képviselő úrnak a btintetőtörvénykönyv revíziójára vonatkozó és ezzel kapcsolatos indítványát- a kormány és a bizottság úgy és abban az alakban, a mint ő azt javasolta, elfogadhatónak nem találta. Azokra a cselekményekre, a melyek a választásoknál rendszerint elő szoktak fordulni, büntetőtörvénykönyvünk megfelelő megtorló intézkedéseket tartalmaz. (Felkiáltások a szélső baloldalról: De nem tartják meg!) Arra is rá fogok térni. Nem fordult még arra eset elő, hogy egy bűncselekményt, a mely választásoknál előfordult s a bíróságnál vád tárgyává tétetett, a bíróság megfelelő büntetéssel nem sújthatta volna csupán azért, mert a büntetőtörvénykönyvben arra vonatkozólag megtorló intézkedés nem foglaltatott volna. (Helyeslés a jobboldalon.) Felhozatott ugyan ez ellenében az, hogy ezen cselekmények csak igen ritka esetekben tétetnek a bíróság előtt vád tárgyává, és ha tétetnek is, akkor sem részesíttetnek a megfelelő megtorló elbánásban. Én nem tudom, igaz-e ez az állítás, nem is vizsgálom, elfogadom ezt az mÉPTH. NAPLÓ. 1892—97. XXXIII. KÖTET. állítást igaznak, valónak; de ebből én nem azt következtetem,hogy büntetőtörvényünket revideáljuk, hogy újabb dehonesztáló bűncselekményeket és büntetéseket konstruáljunk, hanem a mi közelebb fekszik, azt tudniillik, hogy olyan úgynevezett választási visszaélések, a melyek a büntetőtörvénykönyv elveibe ütköznek, talán még sem fordulnak elő oly nagy mennyiségben és mértékben, mint az itt igen gyakran állíttatott. Következtetem továbbá azt, hogy azon cselekményekben, a melyek a bíróság előtt vád tárgyává tétetnek, a bíró nem találja meg azokat az ismérveket, a melyek alapján egy cselekmény dehonesztáló büntetéssel sújtható volna. Ha pedig ennek a jelenségnek az volna az oka, a mi szintén hangsúlyoztatok, hogy ezeket a cselekményeket a felek óvakodnak a bíróság előtt vád tárgyává tenni, ebből sem a büntető törvénykönyv revíziójának szüksége következik, hanem az, hogy végre kell hajtani a törvényt, hogy gondoskodni kell intézkedésekről, a melyek a törvény végrehajtását biztosítják. (Helyeslés a jobbóldalon.) És, t. ház, ennek ez a javaslat is egyik hathatós eszköze lesz, mert olyan esetekben, a mikor valamely választási törvényessége a kúria előtt támadtatik meg, és a midőn ez vizsgálja meg azon eseményeket és cselekményeket, a melyek a választásnál előfordultak, és ha a kúria ezen cselekményekben büntetésre méltó momentumokat észlel, azok a bíróságot nem fogják elkerülni. Én, t. képviselőház, miután a választásoknál előforduló büntetésre méltó cselekmények megtorlásának mérve tekintetében a javaslat teljesen kielégítő rendelkezéseket tartalmaz, azt e részben is elfogadásra ajánlom. A megtorló intézkedések mérve megállapításának kérdésénél fontosabb az a kérdés, hogy melyik hatóságra bízassék a választások törvényessége felett való bíráskodás ? Alkotmányunk ezt a jogot, tudniillik a választások törvényessége fölötti bíráskodás jogát a ház jogai közé sorozza. Az 1874: XXXIII. tcz., a mint itt már többször elmondatott, elvileg kimondja, hogy a választások törvényessége felett a kúria ítél. A javaslat az e törvényben elfogadott alapelvek keretében mozog. Alapos aggályok merültek fel azonban az ellen, hogy a választások törvényessége felett való bíráskodás a kúriára ruháztassák át s ezen érvek felhozattak nemcsak a képviselőház, hanemk a kúria érdekének szempontjából is. Azok felfogása, a kik azon érveket a képviselőház szempontjából érvényesítették, abban összpontosul, hogy ha a képviselőház ezt a jogot egy rajta kivfíl álló testületre ruházza át, ezáltal jogában sérelmet szenved, és ha a rajta 26
