Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.
Ülésnapok - 1892-630
156 630. országos ülés 1896. május 29-én, pénteken. Apponyi Albert képviselő úr felszólalása könynyebbé tette feladatomat, mert már eleve is kijelenthetem és készséggel ki is jelenteni, hogy azokhoz, a miket "gróf Apponyi képviselő úr a törvényjavaslatra nézve elmondott, magam részéről egészükben hozzájárulok. Csupán azt vagyok kénytelen kinyilatkoztatni, hogy még hozzátenni valóm van ahhoz, a mit a t. képviselő úr mondott. De ismétlésektől lehetőleg tartózkodni kivánok és így a törvényjavaslatnak azon részei tekintetében, melyeket ő beszédében érintett, elégségesnek tartom röviden jelezni azt, hogy azokhoz magam is hozzájárulok s azon aggodalmakat és elvi kijölentéseket magam is helyeseknek tartom. A mi már most a törvényjavaslatot illeti, az első sorban, egy nagy múlt adósságának lerovása a képviselőházzal szemben, egy régi tartozás. Nem akarok a hisztorikum tekintetében részletekbe bocsátkozni és elmondani azon eseményeket, melyek szemem előtt folytak le: miként lett egy hasonló törvényjavaslat és két más elegzkomotirozva a politikai pártéletretortáin keresztül. Azok törvényerőre nem emelkedtek, de azt hiszem a jelen javaslatnak ez idő szerint más sorsa lesz. Általánosságban jelzem, hogy magam és a párt, melyhez tartozni szerencsém van, ezen javaslatot általánosságban elfogadjuk, noha annak elvi diszpoziczióira nézve, és pedig sok tekin tétben igen súlyos aggodalmaink vannak; hogy mégis arra tökéltük el magunkat, hogy e törvényjavaslatot általánosságban elfogadjuk, azt beszédem végén röviden érinteni szándékozom. A mi az előttünk fek\ő törvényjavaslatot illeti, konstrukeziója tekintetében azt két részre kell osztanom. Ez a törvényjavaslat hagyaték, az előbbi igazságtigyminiszter úrnak hagyatéka egy részében és ezen részére vonatkozólag ki kell jelentenem, a nélkül, hogy a hízelkedés gyanújába akarnám magamat keverni, hogy az e gy jól fegyelmezett agynak a kaznisztikába erősen belekeveredett, de minden esetre jeles terméke. Hát, t. ház, ezen rész az, mely bizonyos mértékig engem arra ösztökélt, hogy e javaslatot, a mely önmagában véve — hogy drasztikusan fejezzem ki magamat — nem végleges törvényalkotás, hanem egy kísérletezés, egy törvényhozási probirinamzell, magam részéről mégis elfogadjam. A mi a kérdést magát illeti — hogy rátérjek a törvényjavaslatra — a parlament prerogativáinak ezen a téren való csorbításából beszélnek, én pedig magam részéről azt tartom, hogy itt oly prerogativának a bíróságra való átruházása forog fenn, melyről a képviselőháznak, ba tekintélyét végleg tönkretenni nem akarja, okvetlenül le kell mondania A ki, t. ház, azt mondja — mert ezek a főérvek — hogy a kérvénynyel megtámadott választások feletti kúriai bíráskodásnak behozatala a pártszenvedélyek uralma alatt könnyen meghibbantja és veszélyezteti a kúriai bírói tekintélyt, az tévedésben van, mert ha a bírói kinevezéseknél nem a pártmotivumok lesznek dominálok, hanem, mint szívesen feltételezem, a független, az igazságos és pártatlan bíró emelkedik arra a méltóságra, a melyet legfőbb ítélő bírósáp. jelent, akkor nekem nincs aggodalmam az iránt, hogy a jog és igazság kiszolgáltatásában ez a bíróság tekintélyében nem veszteni, hanem emelkedni fog. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Van azután, t. ház, egy oly aggodalom is, a mely azt mondja, hogy különösen alkotmányviszályok, vészek vagy viharok idején ä legfelsőbb bíróság esetleg befolyásolható s magát az alkotmányt is létalapjaiban veszélyeztető eljárásra indítható. Nem szándékozom akadémikus vitával a t. képviselőházat terhelni és türelmét igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) de egy történelmi példára utalok azokkal szemben, akiket ilyen aggodalom bánt. Olvassák el a deczember 2-iki államcsíny történetét és ott meg fogják találni, hogy akkor, a midőn az állami organizmusnak minden szerve kompromittálva és korrumpálva volt, egyedül a főügyész és a legfelsőbb bíróság volt az, a mely Napóleonnak államcsinyi hatalmával is szembeszállni mert. Ez, t. képviselőház, történelmi tény; az ellenkezőre történelmi példát állítani senki nem fog. Ott, a hol parlamentáris rendszer van ; ott, a hol felelős kormányzati rendszer van; ott, a hol a bíróságok kinevezésénéi nem mellékérdekek, különösen pedig nem pártszenvedély és politikai érdekek mértékadók: ott egy legfőbb bíróság mindig hatalmas védbástyája volt és marad az alkotmánynak és instituczióinak. (Úgy van ! Úgy vanj a szélső baloldalon.) Különben is, t. képviselőház, azok a politikusok, a kik alkotmány válság idején arra vannak, hogy a bíróság legyen az a végvár, a mely az államnak politikai instituczióit, különösen pedig alkotmányát megvédeni képes legyen, rosszul számítanak. (Igás! a szélső baloldalon.) Mert ilyen kérdéseknél a hatalom, az erő az a tényező, a mely egyedül dönt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A forradalmi tendencziákkal szemben, vagy az alkotmány ellen intézett támadásokkal szemben a bírói hatalom nem elégséges védelem. A bírói hatalom csak arra jó, hogy annak törvénytelenségét stigmatizálja és annak a jövendők számára való elrettentő példáját kodifikálja, illetőleg ítélet alakjában támadja. Arra a bíróság sohasem alkalmas, hogy önmagában, mint instituczió az alkotmányt magát vészek és viharok idején megvédelmezhesse; (Úgy van! a szélső baloldalon.)
