Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-630

630. országos ülés 1896. május 29-éii, pénteken. 153 garancziát akar létesíteni; elfogadott belőle egy bekezdését, — megengedem — (Halljuk! Halljuk!) a legkevésbbé erősét, de azoknak az intézkedéseknek, azoknak a preczizirozó szabályoknak a legnagyobb részét, a melyeket erre nézve szükségesnek tartottam és javasoltam, nem fogadta el a t. bizottság; nem fogadta el még azt a részét sem ebbeli módosítványomnak, a mely a hivatalnokoknak politikai szabadságát a]hivatali felebbvalők befolyásával szemben akarta volna biztosítani. Pedig, t.. képviselőház, erre én nagyon kíváncsi voltam — megvallom — és nagyon kíváncsi vagyok, hogy a t. ház minő álláspontot fog elfoglalni, ha majdan _ én vagy t. elvbarátaim közül valaki a részletes tárgyalás során ezt a módosítványt meg fogjuk újítani. Mert valahányszor a hivatalnokoknak illetéktelen befolyása ellen szólottunk, mindig felhozták velünk szemben, hogy a hivatalnokot nem szabad páriává tenni, (Derültség a baloldalon.) hogy a hivatalnoktól, mint a magyar intelligencziánuk egy önérzetes tagjától, nem szabad megtagadni azokat a jogokat, a melyeket minden állampolgár élvez. (Úgy van! jobbfelöl) Hát, t. képviselőház, ha a hivatalnok emberi és honpolgári méltósága iránti buzgólkodásuk őszinte és mély, akkor valóban zárkózzanak el az elől az elvi követelmény elől, hogy a hivatalnokot nem szabad páriává tenni. Pedig higyjék el nekem, a politikai jogok gyakorlása terén a hivatalnok ma pária ; (Úgy van ! Úgy van ! a balés szélső baloldalon.) a hivatalnokot emanczipálni kell az ő egyén jogainak gyakorlásában ; nem abban kell az ő emberi méltóságát, nem abban kell az ő hivatali tekintélyét, nem abban kell az ő honpolgári jogának megóvását látni, hogy ő másokat terrorizálhasson, hanem abban, hogy ő maga minden terrorizáló befolyástól meneküljön. (Helyeslés. Úgy van! bal felől.) És továbbra mellőzte az igen t. bizottság az én indítványaimnak azt az egész részét, mely a büntetőjogi intézkedéseknek és szabályoknak, a megtorló intézkedéseknek szigorítására vonatkozik. A kisebb dolgokat mellőzöm, csak a legfőbbeket emelem ki. Idetartozó javaslataimnak sorából kettő az, melyre különös súlyt helyeztem. Az egyik az, hogy a választási elnököknek és a választásnál közreműködő egyéb közegeknek rosszhiszemű visszaélései, azok, melyekben az a dolózus szándék érvényestíl, hogy a választás eredményét meghiúsítsák vagy meghamisítsák, büntetőjogi felelősség alá vonassanak. Ezt a t. bizottság azzal az indokolással utasította vissza, hogy az én indítványomban jogilag konstruálható tényálladék nem foglaltatik. Meglehet, t. ház, hogy az én formulázásom gyarló, meglehet, hogy nem találtam meg annak a módKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXXIII. KÖTET. ját, hogy a konstruálandó tényálladékot körülírjam; de akkor a tisztelt bizottságnak jogásztagjai tették volna meg nekem vagy nem nekem, tették volna meg az országnak, az ügynek, azt a szívességet, hogy ők egy jobb formulát állítottak volna fel. Mert hogy maga az elv helyes, hogy a választások vezetésével megbízott közeg, az a közeg, a kinek kezében oly roppant diszkréczionális hatalom van letéve és kell, hogy letéve legyen ; van pedig letéve azon ezélzattal, hogy a honpolgárok szabadságainak legfőbbikét, a képviselőválasztások szabadságát megvédje, hogy az a közeg azután, ha a diszkréczionälis joggal szándékosan, a törvénynyel ellenkező irányban, visszaél, hogy tudniillik egyes választókat törvényadta jogaiktól megrabol és így az alkotmányos jogok gyakorlatának eredményét meghamisítja, hogy ezért a tényeért, a dolog természeténél fogva, büntetőjogi felelősséggel tartozik, ezt, t. ház, gondolom, senki sem vonja kétségbe, (Élénk helyeslés bal felől.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: A rosszhiszemű meg van büntetve a büntetőtörvénynyel! (Úgy van! jobbfelöl. Mozgás a bal-és szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert:. Ha a tisztelt igazságügyminiszter úr a vita folyamán szíves lesz meggyőzni bennünket arról, hogy a rosszhiszemü'leg eljárt választási küldöttségi tag eljárása már a ma fennálló törvények szerint is büntetőjogi megtorlás alá van helyezve, akkor szívesen bele fogok nyugodni abba, hogy indítványom felesleges. Nem fogadta el a bizottság indítványomnak aat a részét sem, a mely a büntetőjognak egy általános elve alól akar kivételt tétetni a választók jogai ellen elkövetett bűntényekkel szemben, tudniillik az alól az elv alól akartam kivételt tétetni, mely szerint — rendkívül enyhítő körülmények fenforgása esetén — a bíróságnak jogában áll a törvényben előírt büntetésnem helyett az azt közvetlenül követő büntetési fokozatot alkalmazni, például fogság helyett pénzbüntetést. Indítványomnak czélja az volt, hogy a választók szabadsága ellen elkövetett vétség alkalmából a fogházbüntetés semmiesetre se legyen pénzbüntetéssé átváltoztatható. (Helyeslés balfelől.) T. képviselőház! Ennek az én javaslatomnak indokolása annyira kézzelfogható, hogy szinte feleslegesnek tartom ismételni. (Helyeslés balfelöl.) Pénzbírság ezekben az esetekben egyáltalában nem birhat a büntetés természetével; annak a lehetőségnek fentartása, hogy a választók szabadsága jogaival szemben garázdálkodó tisztviselő csupán pénzbírsággal büntettessék, csak annyi, mint ezekkel a bűntényekkel szemben az immunitásnak biztosítása. (Helyeslés a bal- és so