Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-630

150 630. országos ülés 1896. május 29-én, pénteken. hogy a kik parlamenti tekintélyüket egy ily törvény létrehozására használják fel, azok ezzel egyszersmind erkölcsi kötelezettséget is vállalnak arra, hogy a végrehajtás terén is ugyanaz a szellem fogja őket vezetni, a mely a törvényalkotás terén vezette. A legnagyobb sajnálattal kell azonban konstatálnom, hogy ez a javaslat, a mint előttünk fekszik, úgy a kérvénynyel megtámadott képviselőválasztások elbírálására, mint a választási törvény intézkedéseinek módosítására vonatkozó részében a legjobb felfogás szerint is félrendszabálynál egyébnek nem tekinthető. Megvallom, t. képviselőház, hogy egy nagy politikai gondolatot fűztem e reformhoz. Én e^t a magyar parlamentarizmus meggyógyításának, megszilárdításának kiindulási pontjául akartam volna megalkotni. Mert ne ámítsuk magunkat, t. képviselőház, és ne akarjuk takargatni az állapotokat és a helyzetet. Magyarország képviselőválasztásaiban tényleg oly állapotok fejlődtek ki az éveknek során, a melyek lehetetlenné teszik, hogy addig, a míg azok nem orvosoltatnak, ez a képviselőház a magyar nemzet, vagy mondjuk, akár a magyar választóközönség többségének igaz kifejezéséül legyen tekinthető. (Helyeslés balfelöl.) Mindenki tudja, hogy a vesztegetések és a választási korrupcziónak mindenféle neme választásról-választásra úgy extenzív, mint inteuziv tekintetben növekedik. Mindenki tudja és senki sem csinál tulajdonképen titkot belőle, hogy a hivatalos hatalomnak illetéktelen befolyása a választó közönséggel szemben oly nagy, hogy mindenki nevetségesnek tartja azt a gondolatot, hogy a mai Magyarországban a kormány valaha választásoknál kisebbségben maradjon. (Helyeslés a bal- ssélsö baloldalon.) Addig, míg a választások terén ilyen állapotok vannak, az alkotmányosságnak csak formái állanak fenn, de a szellem ezekből a formákból kiköltözködött, és ezeknek az állapotoknak valótlan volta, a melyet több-kevesebb öntudatossággal átérez ennek az országnak minden fia, a legutolsó, legmuveletlenebb paraszt emberig is, mérgezőleg hat az egész közszellemre, mérgezőleg hat a törvényeknek tekintélyére, mérgezőleg hat az államhoz való ragaszkodásra. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De van ennek a dolognak egy, talán még komolyabb oldala is. Éu tudniillik azt tartom, hogy ez a nemzet a maga alkotmányos nemzeti és állami önállóságának biztosítékát saját erkölcsi erejében birja. (Helyeslés balfelől.) Minden egyéb biztosíték, a melylyel rendelkezhetünk, ideiglenes természetű, egyes embereknek életéhez van kötve s csak az állandó, az megdönthetetlen, a mi ennek a nemzetnek és a nemzet összes tényezőinek erkölcsi erejében, független véleménynyilvánítási szabadságában rejlik. (Helyeslés balfelől.) Igen sokan rövidlátóan a hivatalos hatalom bizonyos érvényesülését a választásoknál a magyar nemzeti állam egyik szükségszerű biztosítékának tartják. Én pedig azt mondom, t. ház, hogy a magyar államnak, a magyar nemzeti önállóságnak egész jövője kérdésessé van téve, ha a magyar választóközönséget a hivatalos hatalom pressziójának kiszolgáltatjuk, ha őt az alól fel nem mentjük. A mi sajátságos közjogi viszonyaink közt soha sincs kizárva az a lehetőség, hogy az a központi hatalom, a mely ma már mindenhatóvá vált a választóközönséggel szemben, mindenkor magyar nemzeti irányt fog képviselni, mindenkor a magyar nemzeti iránynak kezeiben lesz. (Igás! Úgy van! balfelöl.) És, t. képviselőház, ennek az alapbetegségnek, a választások meghamisításának, számtalan következménye nyilvánul a mi parlamenti életünkben lépten-nyomon. Panaszt tesznek gyakran a t. túloldalról oly jelenségekre nézve, a melyek az ellenzéki oldalon merülnek fel és a melyek csakugyan a helyes parlamenti tanácskozásnak és eljárásnak, a többség akarata iránti tiszteletnek elveivel nem mindenkor egyeztethetők össze; ezt én készségesen elismerem. De mi ezen jelenségeknek mélyebb indoka? Az, hogy az ellenzéki padokon nem táplálhatjuk azt a hitet, a legjobb akarat mellett sem erőszakolhatjuk magunkra azt a meggyőződést, hogy a pártoknak a számaránya, hogy az az eredmény, a mely szerint a mi ellenfeleink a többséget, mi pedig a kisebbséget képezzük, az ennek a választóközönségnek szabad és őszinte akaratnyilvánításából ered, (Ügy van! Úgy van! a balés ssélsö baloldalon.) úgy, hogy ilyen módon a többség teljes joggal gyakorolja a parlamenti többséggel járó összes formai jogokat, de azzal az imponáló tekintélylyel nem bir és nem birhat, a mely egy kétségtelenül őszinte, kétségtelenül szabad választás alapján keletkezett többséget méltán megillet. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez a helyzet, t. képviselőház, önökre nézve bizonyára épp oly súlyos, mint miránk nézve, így tehát, ha mélyebben, ha magasabb szempontból fogjuk fel a dolgot, ha a tényeknek minden leplezése nélkül azoknak szemébe nézünk, ha nem a pillanatnyi pártérdeket tekintjük, hanem a magyar nemzet jövőjének, a magyar nemzeti biztosítékoknak nagy szempontjára helyezkedünk, akkor kétségtelenül egyike a legszükségesebb, a legüdvösebb reformoknak volna a választási állapotoknak javítása, még pedig úgy a választási törvény intézkedéseinek megfelelő módosítása, mint a bíráskodásnak megfelelő

s szabályozása, mint a végrehajtás terén egy, a szabadság- és jogtiszteletnek szellemétől