Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.
Ülésnapok - 1892-616
406 el6 « országos ülés 1896- május 6-áu, szerdán. az, hogy egy másik esetlen, a hol kétségtelenül rajtunk Bérelem követtett el, tovább menni kívánjak, mint a mely messze az adott körülmények között indokoltnak, szükségesnek és tapintatosnak — értem alatta érdekeinket is, — elmenni szükségesnek látom. (Helyeslés a jobboldalon.) Hát, t. ház, azon lobogó — ne méltóztassék ezen kicsinylést igen szigorú elbírálás alá venni •— nem volt sem konzulátusunk, sem követségünk lobogója, (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: De nemzeti volt!) egy lobogó volt, . . . (Folytonos zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Kérek csendet ! (Folytonos közbeszólások a szélső baloldalon.) A képviselő uraknak úgyis joguk van felszólalni. B Bánffy Dezső miniszterelnök: . . . a mely az elégetés czéljára készült, nem volt hivatalos lobogó, a mely megtépetett és megsértetett, a mely akár a konzulátuson, akár a követségen lett volna kitűzve. Hentaller Lajos: Hát mikor a monitorokra lőttek! Akkor tisztelegtek a fekete-sárga zászló előtt! Elnök: Hentaller képviselő urat figyelmeztetem, ne zavarja a szónokot. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Elismerem, t. ház, azt is, hogy ha akár a konzulátus, akár a követségnél, a hol a Magyarország színeit viselő zászlónk ki van téve . . , Bartha Miklős: De nincs! B. Bánffy Dezső miniszterelnök : De van. (Egy hang a szélső baloldalon: Hol?) Belgrádban épúgy, mint más helyütt, a hol követségeink vannak. Bartha Miklős: Én nem láttam ! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: ... az a t. képviselő úrnak szerencsétlensége, hogy nem látta és mondja, én láttam és úgy mondom. Szíveskedjék külföldre menni és megfogja látni, meg fogja találni, hogy a nagykövetségeknél mindenütt ki van tűzve a standurd mellé egyfelől a fekete-sárga, másfelől a magyar nemzeti zászló; továbbá meg fogja látni azt is a követségeknél, hogy a két zászló: a három színtí nemzeti és a sárga-fekete parallel van kitűzve, tehát e tekintetben sérelemről szó nem lehet. (Igaz! Űgy van ! jobbfelől.) Ha akár követségi, akár konzulátusi épületen feltűzött zászló letépéséről, elégetéséről lenne szó, lehetne nemzetközi elégtételadásnak továbbmenő módját is követelni,, minthogy azonban ez alkalommal, t. ház, az elégetett zászló egy magánjellegű zászló volt, (Ellenmondások a szélső baloldalon.) mely színeinket viselte, én elégnek tartom azt, ha az illető kormány intézkedik az iránt, hogy megbüntettessenek azok, a kik ezen sértést elkövették. Elégnek tartom, ha intézkedik továbbá az iránt — azonnal, megkeresés nélkül, — hogy a mulasztást elkövető hanyag tisztviselők állásukból elmozdíttassanak ; végre elégnek tartom azt, hogy ezen tény, ezen eljárás felett szigorú bírálatot mond, ezt elítéli és sajnálatának ad kifejezést. Mindezekre tekintettel ismételten kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kívánnak a t. képviselő urak élni zárszó jogukkal? Ugron Gábor: Én igen. T. képviselőház! A miniszterelnök úr válaszában arra fekteti a súlyt, hogy az a zászló nem volt konzulátusi zászló, nem volt valami követségi épületre kitűzve. Hát nzt várja meg a magyar nemzet, inig a saját hatóságai fogják odaadni a nemzeti zászlót, hogy azon sértés követtessék el? (Ellenmondások jobbfelől.) A miniszterelnök úrnak van a fölött kételye, hogy ez a zászló, mely a magyarnemzet színeiből állíttatott össze, csak azért állíttatott össze és abból a czéíbúl, abból a szándékból, abból az elhatározásból, hogy a magyar nemzet megsértessék és inzultáltassék ? Ebben kétség nem lehet; azoknak az ezreknek, a kik látták Belgrádnak terein a zászlónak elégetését, szemei megteltek a megvetéö sel Magyarország iránt, a melyet ekként lehet inzultálui. Ennek csak egy elégtételadása van, az, hogy sokkal több, ezer meg ezer embernek látása és szeme világa teljék meg azzal az ünnepélyességgel, a melylyel ott egy szerb ezred elvonul és tiszteleg a magyar lobogónak, (Helyeslés a szélső baloldalon,) hogy ismerjék meg, hogy a magyar államot a szerb államnak tisztelnie kell, és ha a szerb alattvalók megsértik a magyar zászlót, azzal szemben egyes magyar alattvalók elégtételt nem vehetnek, azért a szerb államnak kell elégtételt adnia, a mint hogy a magyar állampolgárok által elkövetett sértésesekért is a magyar államnak kell elégtételt adni. A Szerb állam pedig nem adhatja nekünk az elégtételt abban, hogy egy néhány embert megbüntet, hanem nemzetközi aktusban kell, hogy a?.t megadja. Ezt pedig csak egy ünnepélyességgel lehet végrehajtani, a mely ünnepélyesség nélkül elégtétel nincs és az összes európai népek közt ezután a magyar nemzet lobogója és becsülete lesz az, a mely legolcsóbban megsérthető. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : Felteszem a kérdést. Tudomásul veszi-e a ház a Kossuth Ferencz és Ugron Gábor képviselő urak interpellácziójár;t adott feleletét a miniszterelnök úrnak? Igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, kik tudomásul veszik, állja-
