Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-616

406 el6 « országos ülés 1896- május 6-áu, szerdán. az, hogy egy másik esetlen, a hol kétségte­lenül rajtunk Bérelem követtett el, tovább menni kívánjak, mint a mely messze az adott körül­mények között indokoltnak, szükségesnek és tapintatosnak — értem alatta érdekeinket is, — elmenni szükségesnek látom. (Helyeslés a jobbol­dalon.) Hát, t. ház, azon lobogó — ne méltóztas­sék ezen kicsinylést igen szigorú elbírálás alá venni •— nem volt sem konzulátusunk, sem kö­vetségünk lobogója, (Nagy zaj a bal- és szélső bal­oldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: De nemzeti volt!) egy lobogó volt, . . . (Folytonos zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Kérek csendet ! (Folytonos közbe­szólások a szélső baloldalon.) A képviselő uraknak úgyis joguk van felszólalni. B Bánffy Dezső miniszterelnök: . . . a mely az elégetés czéljára készült, nem volt hivatalos lobogó, a mely megtépetett és meg­sértetett, a mely akár a konzulátuson, akár a követségen lett volna kitűzve. Hentaller Lajos: Hát mikor a monito­rokra lőttek! Akkor tisztelegtek a fekete-sárga zászló előtt! Elnök: Hentaller képviselő urat figyel­meztetem, ne zavarja a szónokot. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Elis­merem, t. ház, azt is, hogy ha akár a konzu­látus, akár a követségnél, a hol a Magyaror­szág színeit viselő zászlónk ki van téve . . , Bartha Miklős: De nincs! B. Bánffy Dezső miniszterelnök : De van. (Egy hang a szélső baloldalon: Hol?) Bel­grádban épúgy, mint más helyütt, a hol kö­vetségeink vannak. Bartha Miklős: Én nem láttam ! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: ... az a t. képviselő úrnak szerencsétlensége, hogy nem látta és mondja, én láttam és úgy mon­dom. Szíveskedjék külföldre menni és megfogja látni, meg fogja találni, hogy a nagykövetsé­geknél mindenütt ki van tűzve a standurd mellé egyfelől a fekete-sárga, másfelől a magyar nem­zeti zászló; továbbá meg fogja látni azt is a követségeknél, hogy a két zászló: a három színtí nemzeti és a sárga-fekete parallel van kitűzve, tehát e tekintetben sérelemről szó nem lehet. (Igaz! Űgy van ! jobbfelől.) Ha akár követségi, akár konzulátusi épü­leten feltűzött zászló letépéséről, elégetéséről lenne szó, lehetne nemzetközi elégtételadásnak továbbmenő módját is követelni,, minthogy azonban ez alkalommal, t. ház, az elégetett zászló egy magánjellegű zászló volt, (Ellenmondások a szélső baloldalon.) mely színeinket viselte, én elégnek tartom azt, ha az illető kormány intézkedik az iránt, hogy megbüntettessenek azok, a kik ezen sértést elkövették. Elégnek tartom, ha intézkedik továbbá az iránt — azonnal, megkeresés nélkül, — hogy a mulasztást elkövető hanyag tisztviselők állásuk­ból elmozdíttassanak ; végre elégnek tartom azt, hogy ezen tény, ezen eljárás felett szigorú bí­rálatot mond, ezt elítéli és sajnálatának ad ki­fejezést. Mindezekre tekintettel ismételten kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kívánnak a t. képviselő urak élni zárszó jogukkal? Ugron Gábor: Én igen. T. képviselőház! A miniszterelnök úr vála­szában arra fekteti a súlyt, hogy az a zászló nem volt konzulátusi zászló, nem volt valami követségi épületre kitűzve. Hát nzt várja meg a magyar nemzet, inig a saját hatóságai fogják odaadni a nemzeti zászlót, hogy azon sértés követtessék el? (Ellenmondások jobbfelől.) A miniszterelnök úrnak van a fölött ké­telye, hogy ez a zászló, mely a magyarnemzet színeiből állíttatott össze, csak azért állíttatott össze és abból a czéíbúl, abból a szándékból, abból az elhatározásból, hogy a magyar nem­zet megsértessék és inzultáltassék ? Ebben kétség nem lehet; azoknak az ez­reknek, a kik látták Belgrádnak terein a zász­lónak elégetését, szemei megteltek a megvetéö sel Magyarország iránt, a melyet ekként lehet inzultálui. Ennek csak egy elégtételadása van, az, hogy sokkal több, ezer meg ezer embernek látása és szeme világa teljék meg azzal az ün­nepélyességgel, a melylyel ott egy szerb ezred elvonul és tiszteleg a magyar lobogónak, (He­lyeslés a szélső baloldalon,) hogy ismerjék meg, hogy a magyar államot a szerb államnak tisz­telnie kell, és ha a szerb alattvalók megsértik a magyar zászlót, azzal szemben egyes magyar alattvalók elégtételt nem vehetnek, azért a szerb államnak kell elégtételt adnia, a mint hogy a magyar állampolgárok által elkövetett sértése­sekért is a magyar államnak kell elégtételt adni. A Szerb állam pedig nem adhatja nekünk az elégtételt abban, hogy egy néhány embert megbüntet, hanem nemzetközi aktusban kell, hogy a?.t megadja. Ezt pedig csak egy ünne­pélyességgel lehet végrehajtani, a mely ünnepé­lyesség nélkül elégtétel nincs és az összes euró­pai népek közt ezután a magyar nemzet lobogója és becsülete lesz az, a mely legolcsóbban meg­sérthető. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : Felteszem a kérdést. Tudomásul veszi-e a ház a Kossuth Ferencz és Ugron Gábor képviselő urak interpellácziójár;t adott feleletét a miniszterelnök úrnak? Igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, kik tudomásul veszik, állja-

Next

/
Oldalképek
Tartalom