Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-615

394 616. országos ülés 1896. május 1-én, pénteken. másfelől pedig ezek és az állampolgárok egyéni jogai közötti vonatkozásban intézményes biztosítékokkal legyen körülvéve, melyek a törvény intézkedéseinek tárgyilagos, az uralkodó politikai áramlat befolyásától, az egyéni kedvezós vagy ellenszenvtől mentes alkalmazását egy, a bírói hatalom kellékeivel felruházott független testület ítélkezéséhez fűzik, annyira a modern jognézlet követelményeként jelentkezik, hogy ágy az általános közvélemény, mint az országos pártok mindenike, kivétel nélkül egyetért abban, hogy a biztosítékok iránti óhajnak a közigazgatási bíróság felállításával eleget tenni a mellőzhetlen és sürgős törvényhozási feladatok közé tartozik. E feladatot kivánja a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat megoldani s nem zárkozhatom el annak elismerése elől, hogy a javaslat, a mint azt az előadó úr tüzetesen kifejtette, a feladat teljes színvonalán álló tervezetet képez és csak azt kell hozzáfűznünk, hogy a mily általános az óhaj magának az intézménynek elvi megalkotására nézve, ép oly fontos az a körülmény, hogy a javaslat vezérintézkedéseiben oly megoldást keressünk, mejy az intézménynek a gya korlati életben való érvényesülését már előlegesen a megnyugvás lehetőleg általános érzetével vezeti be. (Helyeslés.) A vezérintézkedéseket maga a javaslat, nagyon helyesen, három részre tagolja: a szervezet, hatáskör és eljárás kérdéseire. A mi ezek közül az elsőt és talán a legfontosabbat illeti, (Halljuk!) maga a bizottsági jelentés előadja, hogy a bírósági szervezet tekintetében s nevezetesen arra nézve, hogy fokozatos fórumokat képező közigazgatási bíróságok szerveztessenek-e vagy pedig csak egy egységes, az ügyek összeségére nézve végérvényesen ítélni hivatott fórum, és ha a fokozatos fórumnak rendszerén állunk, milyen legyen az elsőfokú bíróság összeállítása, nemcsak a szakférfiak között nincsen meg a teljes összhang, hanem a bizottság tárgyalásain is ellentéles nézetek merültek fel. E kérdésekre vonatkozó állásfoglalás aztán természetszerűen kihat az eljárás és kisebb mértékben a hatáskör megállapítását czélzó intézkedésekre is és eredményében okává válhatik annak, hogy az a már jeljelzett megnyugvás, mely ily fontos törvényjavaslatnál a gyakorlati életben való helyes beilleszkedés szempontjából nem lényegtelen tényező, az ellentétes felfogások harczában ha nem is enyészik el teljesen, de tetemesen csökkenhet. Meg vagyok győződve arról, hogy a jelzett ellentétek, ha már azok a bizottsági tárgyaláson is érvényesülést kerestek, a jelen javaslat képviselőházi tárgyalásánál még élénkebben fognak előtérbe lépni és az ezek közötti küzdelemből az ügy érdeme annál kevesebb hasznot húzna, a mennyiben bizonyos, hogy a képviselőház nagy testületi gépezete nem alkalmas nagyobb mérvű módosítások szabatos keresztülvitelére, holott reménységem van arra, hogy újabb tárgyalás esetén a gyakorlati követelményeknek az elméletileg kontroverz álláspontokkal való helyes egyensúlyba hozatala nemcsak nincsen kizárva, de reménységem van arra is, hogy az ezen javaslat tárgyalására kiküldött bizottság képes leend az ellentétes nézeteknek egyeztetése fonalán oly javaslatokkal állni elő, a melyek az alapelvében általánosan óhajtott reform valósításának útja elől az akadályokat lehetőleg elhárítják. Ezt, nézetem szerint, annyival inkább teheti, mert az elsőfokú közigazgatási bíróság szervezete, ha az jelenleg megalkottatik is, csak átmeneti jelentőséggel bírhat, mert a közigazgatás általános reformjának során esetleg annak más alapokra való helyezése fogna bekövetkezni. Épen azért s mert a parlament irányadó tényezői parlamenten kívüli eszmecseréjéből azon reménységet merítem, hogy itt bizonyos kö.zmegnvugvást keltő intézmények fognak létesülhetni, a nélkül, hogy a magam álláspontját e kérdésben körvonalazni óhajtanám, sőt fentartva azt, hogy esetleg a bizottság újabb megfontolásának eredményével szemben felfogásomat szab don érvényesíthessem, a nélkül, hogy prejudikálni akarnék annak, hogy esetleg a bizottság újabb megfontolása folyamán elénk kerülő javaslattal szemben minő álláspontot foglalok el, bátor vagyok egy határozati javaslatot benyújtani, a mely nem kivánja a képviselőházat már jelenleg bizonyos állásfoglalásra bírni, nem kivan már jelenleg bizonyos határozott konkrét utasításokat adni, hanem teljesen szabad kezet enged arra, hogy a saját bölcseségéből és szakismeretéből kifolyólag az általam jekett közmegnyugvást előidézni alkalmas javaslatokat terjeszthessen elő. Határozati javaslatom a következő: »A képviselőház a közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság szövegezésében a 734. számú jelentés kapcsán előterjesztett törvényjavaslatot újabb megfontolás végett a kiküldött bizottsághoz utasítja.« (Helyeslés.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Megfogják engedni, hogy a tárgyalás jeleu stádiumában röviden, csak azon álláspontot jelezzem, a melyet Mohay Sándor t. képviselőtársam imént beadott határozati javaslatával szemben elfoglalok, illetőleg a kormány elfogI lal. Azt hiszem, hogy épen azért, mivel nem csak nem ellenzem ezen határozati javaslatot, hanem azt a kormány résaéről is elfogadtatni