Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-615

3'.)0 615> országos ülés 1896. május 1-én, pénteken. többség csendes elhatározásának jogát és eredményét, elnököl mint törvényes elnök, meg lesz a törvényes határozat és hiszem, hogy akkor egy hang sem fog emelkedni az egyesítés ellen. Ily értelemben és felfogással támogatom Polónyi képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Senkisem kíván, a vitát bezárom. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Kötelességemnek tartom az előttem szólott képviselőtársaim nyilatkozataira reflektálni s azért rövid néhány szó elmondására kérem a t. ház engedélyét. (Halljuk! Halljuk!) Holló Líijos képviselő úr azt mondja, hogy ily dolgokat csak közmegnyugvással lehet megcsinálta. Ha ezt úgy állítjuk fel, mint thézist, akkor biztosíthatom a képviselő urat, soha egyesítést Magyarországon keresztülvinni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl. Egy hang a szélső baloldalon: De törvényesen/) Erre később térek át, most a közmegnyugvásról szólok. Mert bármily eklatanter szóljanak, bármily könnyen felismerhetők és úgyszólván tenyéren fekvők legyenek is az érdekek a két községre nézve, ép ebből folyik, hogy lesznek oly körök, lesznek egyesek, a kiknek magánérdekeit az egyesítés sérti. Ez mindig így lesz és a jelen esetben is így van. Ha nekem legkisebb kétségem lenne az iránt, hogy a 80 százalékot meghaladó adó szerinti többség nem áll fenn ma, vagy nem állt fenn akkor, vagy hogy a szintén ily nagy, vagy ennél még nagyobb, mert 84 százalék szavazati többség nem áll fenn, akkor keresnék magamnak — habár nehezen menne — utat, hogy erről meggyőződést szerezzek magamnak de teljesen meg vagyok győződve ezen többségről. De méltóztassék épen Polónyi és Holló képviselő uraknak, kik elméletileg is foglalkoznak jogi és közigazgatási dolgokkal, megfontolni, hová vezet az, ha én az 1894. augusztus havában meghozott miniszteri rendeletet, mely kézbesíttetett és melyre nézve már huszonötször is letelt a felebbezési határidő, mint utód, hatályon kívtíl helyezem, felbolygatom és új eljárást rendelek el? Hiszen akkor nemcsak ezen kérdésben, hanem más dolgokban is, a fő- és székváros, vagy Féíegyháza dolgaival is fogom ezt tetetni, mert azt hiszem, más mértéket nem kívánnak alkalmazni. Méltóztassék meggondolni ennek konsequencziáit. Ki fog engem hatáskör túllépésével legelőször vádolni az igen helyes ellenőrzés szempontjából, mint épen a t. képviselő urak? (Úgy van! Tetszés jőbbfelöl. Zäj balfelól.) De még egyben nagyon téved Holló képviselő úr. 0 azt mondja, hogy elvileg tökéletesen igazat ad a belügyi kormányzat azon intenczióinak, hogy a szellemi góczpontokat, a városokat fejleszteni akarja, de azután felállít egy thézist: hogy ezen egyesítés csak teljesen homogén köríílmények között élő községek lehet, ég nem lehet egy várossal egyesíteni egy falusi községet, a hol a kurális, a mezőgazdasági viszonyok a túlnyomóak. T. képviselő úr, akkor nem fog ismét egyetlen egy esetben sem egyesíteni, ha csak nem akarja, Pozsonyt Komárommal, Nagyváradot Debreezennel, Szabadkát Szegeddel egyesíteni, mert a város környezete a dolog természete szerint eltér a város viszonyaitól, melyek egészen mások. Úgy látom tehát, hogy a képviselő úr itt is nem helyesen fogta fel az intencziót, melyből kiindulok, vagy tisztán teoretikus alapon oly tételt állított fel, mely a gyakorlati kritikának követelményeit ki nem állja. (Helyeslés jőbbfelöl.) Mindezeknél fogva, t. ház, én nem vagyok abban a helyzetben, hogy egyebet kérhessek a háztól most újonan is, mint azt, hogy méltóztassék jelentésemet tudomásul venni és azt hasonló czélból a főrendiházzal közölni. (Helyeslés a jobboldalon.) Holló Lajos: T. ház! Azt mondotta a t. miniszter úr, hogy én közmegnyugvást óhajtanék létesíteni, az pedig semmiféle egyesítésnél el nem érhető. Én tudom azt, hogy az ellentétes nézetek meg vannak; de nem ez volt szavaimnak értelme, hanem az, hogy a közmegnyugvás akkor keletkezik, mikor az ellen zék is meg van győződve arról, 'hogy a többség eljárásv törvényes formák között történik meg. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassék elhinni, hogy annyira az alkotmányos érzület ki van fejlődve a magyar népben, hogy tudja tisztelni a többség akaratát és elhatározását. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) és alá tudja magát annak rendelni, de ezt azzal a megnyugvással kell neki látnia, hogy az a többség helyes, hogy törvényes formák közt jött létre. Ázt mondja továbbá a t. miniszter úr, hogy mit szólnék én és talán más képviselő társaim, ha ő 1894-iki határozatokat megsemmisít, az pedig, a mit mi kívánunk, ily régi határozat megsemmisítésével járna. Ezt se így értettük mi. Miért hozta ide és miért kell ide hoznia a t. miniszter úrnak ezen határozatot vagy ezen jelentés tudomásul vételét, ha nem azért, hogy a ház esetleg meg is tagadhatja a tudomásul vételt s ez által meggyőződjék a miniszter úr határozatának meg nem felelő voltáról. Ha egyszer — a mint czéloztuk, — az volt ezélja felszólalásunknak, hogy a ház ne vegye tudó-