Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-615

615. országos illés 1896. máj*s lén, pénteken. 385 ismer, csak merész, olyan fantáziával lehetne beszélni, mely egyáltalában nem számol a helyi körülmény ékkel. A legális alap tehát, amelyen belügyminiszteri engedélyijei és nem törvényhozási úton az egyesítés kimondatnék, merőben hiányzik. De, t. ház, egy ilyen, talán önmagában véve a nagy kormányzati akezió szempontjából szubordinált jelentőségű dolognál abszolúte nincsen szükség arra, hogy törvénytelen úton történjék az - egyesítés még akkor is, hogyha azt akár közigazgatási, akár törvénykezési, közrendészeti, vagy közegészségügyi frázisokkal indokolni lehetne is. Arra legkisebb szükség sincsen, hogy egy generáezión át megmaradjon abban a népben az a tudat, hogy minket a törvény kikerülésével törvénytelen úton egyesítettek óhajunk ellenére. És. mit találunk, t. ház? Látjuk, hogy az a képviselőtestületi közgyűlés, a melyből ez a furcsa egyesítés iránti határozat a főszolgabírónak vezetése alatt, annak elnöklete alatt, szóval par ordre de Mufti hozatott ott egy képviselőtestületi határozat a főszolgabírónak sic volo, sic jubeo-ja alapján. Tudjuk, hogy a főszolgabíró a képviselőtestületi közgyűléseken csak két esetheti elnökölhet; bár a kérvény csak egy esetet mond. Az egyik az, midőn tisztújító gyűlés van, a melyre a törvény őt egyenesen kirendeli, hogy ott elnököljön; a másik az, hogy ha községi számadások vizsgálata tekintetében tartanak ülést, a mely esetben természetesen a főszolgabírót illeti a gyűlés vezetésének joga. De már most, midőn egyesítési kérdésről van szó, a legsürgősebb követelmény, hogy annak a községnek peticziója törvényesen alakúit gyülekezet kebeléből indult legyen ki. Én nem tndom, t. képviselőház, hogy Új-Szőuy községnek képviselőtestülete, ha törvényesen alakúit gyűlésen tanácskozik — értve annak adó szerinti többségét, mert hisz a törvény ezt szabja meg — ily alapra fog-e helyezkedni. Meglehet, hogy az egyesítés mellett lesz; azonban e pillanatban csak annyit látok, hogy az egyesítés iránti kérelem ily közgyűlési határozatból keletkezik, a mely nem törvényesen konstituált közgyűlésnek határozata, a mennyiben nem a képviselőtestületre nézve legaliter előírt elnöklés mellett hozatott meg, hanem csak a kivételes elnöklésre utalt vagy jogosított főszolgabíró elnöklése mellett. Arra tehát semmiféle ok sincs, t. képviselőház, hogy ily egyesítés, a mely azonkívül a kedélyekben is minden esetre sok keserűséget hagy maga után, még a törvénytelenség bélyegét is viselje magán. De, t. képviselőház, hogy mennyire felületesen volt előkészítve ez a kérdés, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a belügyi kormányzattal megtörtént az a, furcsa véletlen, hogy, ezzel az egyesítéssel, ha a peticzió be KKPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXXII KÖTET. nem következik, oly területek is Komáromhoz egyesíttettek volna,, a melyek nem Uj-Szőnyhöz, hanem O-Szőnyhöz, részben Nagy-Igmándhoz tartoznak. Ott van tudniillik a Csillag-sánez és a nagy-igmándi erőd, a mely szintén egyesítendőnek mondatott ki a belügyminiszteri határozatban, holott ez a két terűlet egyáltalán nem tartozik ITj-Szőny községnek határához. Már most, t. képviselőház, mikor ez a dolog a bizottság elé kerül, akkor a miniszter úr azt mondja, hogy ez írás- vagy sajtóhiba, vagy micsoda, denique hiba és ő azt majd reparálni fogja. Hogy hogyan reparálta, nem tudom, mert nem fekszik a törvényhozás előtt az a jelentés, a mely szerint ezek a terűletek az egyesítésből kihasíttattak volna. Es csak éppen illusztrácziója annak, hogy az ily törvénytelen módon megalakult közgyűlésből keletkezett határozat mily anomáliákra is vezet. Már most, t. ház, Jröviden be is fejezem avval, hogy azt mondani; az ipar fejlesztése a czél oly helyen, a mely várövbe esik, tiszta képtelenség. Komárom városának prosperálását talán senki sem kívánja őszintébb szívvel, mint magam, a ki gyermekkorom javát ott töltöttem. De a ki azt hiszi, hogy O-Szőnynek egyesítésével Komárom városának az ipara fejlődhetik, az talán illúziót táplál, mert Ő-Szőny maga is benne van a várövben. Hiszen ki ne tudná, f hogy a monostori várerőd és O-Szőny meg az igmándi sánezok sokkai messzebb vaunak, mint Uj-Szőny községe. Az ipar és gyártelepek keletkezésének természetes akadálya maga a vár institucziója, mert senki sem akarja kitenni magát annak, hogy várostrom esetén összes vagyona elpusztuljon és tönkre tétessék. Az a vár rendszernek természetes folyománya, hogy ott gyártelepek, legalább nagyobb mértékben nem építethetők. A mi már most azt illeti, hogy közegészségügyi, vagy rendészeti szempontból könnyebb a kezelés, ha a község Komárom városával egyesíttettetik, ez az argumentum az egész országra ál! és ha az egész országot czentralizáljuk, akkor közegészségügyi és rendészeti szempontból könnyebb lesz az ellenőrzés. Ezek tehát frázisok. Én a törvényesség álláspontjára helyezkedve, nem akarok annak vitatására anyagot szolgáltatni, hogy az egyesítésből üj-Szőnyt milyen anyagi hátrány éri és milyen nem, hanem egyszerűen abból indulva ki, hogy a törvényhozás nem szankczionálhat olyan dolgot, mely törvénytelen a maga keletkezési csirájánál fogva: kérem, méltóztassék a jelentést visszautasítani a bizottsághoz azzal, hogy Uj-Szőny képviselő testülete legaliter megalakulván, megkérdeztessék, s ha azután e legális megalakulj