Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.
Ülésnapok - 1892-613
613. országos ülés 1896. április 29-én, szerdán. 379 jesztett javaslatoknak és ma reggel megérkezett a nemzet osztatlan örömére hazánk fő- és székvárosába, (Bosszantartó; meg-megújuló élénk éljenzés.) hogy résztvegyen mindazon ünnepségekben, melyek az. ezredév ..fordulóját... vannak hivatva megünnepelni s a melyek a jelenlegi kormány által, mint javaslatok, ő Felsége kegyes színe elé terjesztettek. De ezek az ünnepségek, t. ház, csak olyanok lehetnek, ha a nemzet igaz érzetét is ki akarják fejezni, a melyek midőn megdicsőítenek egy ezredéves múltat, egyszersmind kell, hogy zálogát képezzék egy hatalmas és szép jövőnek. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A koronás király n agyar népéhez jött, ahhoz a néphez, a mely egy ezredéven át tagadhatatlanul mindig a legerősebb támasza volt a trónnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De csak akkor volt igazi támasza a múltban, és csak akkor lehet az a jövőben, ha az a rajongás, tisztelet, melylyel a nép e trónt körűiveszi, viszonoztatik is azzal a királyi kegy és akarat által, a mely a nemzet alkotmányának, jogainak, szabadságának, törvényeinek törhetetlen fentartásában áll. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De nemcsak ezt bizonyítja, bizonyít még mást is, azt, hogy a magyar nemzet mindig lojális volt, ha jogai tiszteletben tartattak és kardja sohasem villant meg a trón ellen, csak akkor, az egész ezredéves történelem folyamán keresztül, ha jogai esoibíttattak, ha szabadságai vétettek el. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Néhány nappal ezelőtt a főrendiház termében egy beszéd hangzott el, egy beszéd, t. ház, a melyről gondolkozhatnak ott, a hogyan tetszik, és itt is lehetnek a felfogások különbözó'k, de egy föltétlenül bizonyos, bizonyos az, hogy e beszéd az ezredéves ünnepeknek egyik legmaradandóbb emléke lesz ebben az országban. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl. Egy hang a szélső baloldalon: Aranyszavak !) Igen, sok tekintetben aranyszavak; meglehet, hogy a túlbuzgó hazafiság talán túl fájó szavakat adott a szónok ajkára, de bizonyos igaz, hogy a magyar nemzet többségének kifejezője volt az a beszéd. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondás és zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) T. ház! Egy ezredéves történelem még azt is bizonyítja, hogy a jó királyok mellett, a kik a nemzet jogait, törvényeit, aspiráczióit, szívérzeményeit felfogták és értették, többnyire ott állottak a jó tanácsadók is és rendesen a legjobb akaratú királyok is akkor hagyták elveszni a nemzet jogait, szabadságait, midőn oly tanácsadók állották köríll, kik nem a királyi alkotmányos hatalom erősítését, nem a nemzet nagyságát, de egyedül és kizárólag a maguk hatalmi vágyának nagyobbítását iparkodtak elérni tanácsaikkal. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A miniszterelnök úr itt és a főrendiházban is burkolt szavakban kétszer szólalt már Tel és kinyilatkoztatta azt, — a mit azonban egész világosan meg nem értettem, — hogy ő Felségének koronás királyunknak sem előterjesztést nem tett, sem tanácsot nem adott arra nézve, hogy necsak a látványosságok és ezifra felvonulások közt lássa a nemzet a magyar királyt, hanem lássa törvényhozása termében, a hol a király a nemzetgyűléssel együtt mondja ki: »És ezt a törvényt elfogadjuk és elfogadtatni kivánjuk mindenkivel,* (Igaz! Úgy van! a balés ssélső baloldalon.) T. ház! Mielőtt mi ünnepelni kezdenénk és igaz magyar szívünket oda vinnők a trón zsámolya elé, egy kérdéssel tartozunk, hogy tudja meg azon nép, minő tanácsadók azok, kik körülállják a magyar király trónját. 1\ ház! Az ünnepélyek kezdetén én nem akarván zavarni e hangulatot minden nagyobb emoczió nélkül egy egyszerű kérdést intézek csak a miniszterelnök úrhoz, hogy mondja meg egész ősziütén és nyíltan, egyetlen egy szóval, igen-e vagy nem, tett-e a Felkégjelé oly előterjesztést, mely a nemzet jogos kívánatát kifejezte, adott-e tanácsot arra nézve, hogy jelenjék meg a koronás király a képviselőház és főrendiház együttes ülésén, és együtt ünnepelje Magyarország ezredéves fennállását? (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon. Felkiáltások: Már megmondta!) S ezért egy egyszerű ínterpellácziót adok be az igen t. miniszterelnök úrhoz és kérdem: »Tett-e előterjesztést és tanácsolta-e a koronás királynak, hogy az ezredéves országos díszgyűlésen résztvenni kegyeskedjék, igen vagy nem?« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Elnök: A miniszterelnök úr kíván nyilatkozni, B. Bánfiy Dezső miniszterelnök: T. ház! Azt hiszem, ho^y legkevésbbé felel meg annak az összhangnak, annak a lelkesedésnek, melyet óhajtottunk a múlt napokban, és azt hiszem, óhajtunk ma is, hogy az ünnepségek rendjén kifejezést nyerjen, az, hogy a t. képviselő úr ép a mai napot, midőn királyunk együtt érezve, örvendve, ünnepelve a nemzette], itt, honában, fő- és székvárosában megjelent, használta fel arra, hogy e kérdését megtegye. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Azt hiszem, t. ház, ha tárgyilagosan, nyugodtan méltóztatnak a kérdés felett gondolkozni, nekem adnak igazat abban a tekintetben, hogy a kérdésnek ily alakban most való feltétele az összhangra, az együttérzésre, az együtt 48*
