Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-612

372 012. országos ülés 1896, április 28-áu, keiden. ben, t. ház, a tulajdonképeni való a következő. A belügyminiszter úr 5-6 nappal a választás előtt (Halljuk! Halljuk/) feljelentésben értesítve lett azon visszaélésekről, a melyeket ott a stomfai választásnál elkövettek. Én nem akarok a ház türelmével visszaélni, ámbár, ha méltóztatnak kívánni, felolvasom az egész feljelentést. Urányi Imre: Nem kell! Sima Ferencz: Azt tudom, hogy a t. képviselőtársamnak nem kell ! De ha nem kell, akkor mégis felolvasom. Tehát 6 nappal a választás előtt a t. belügyminiszter úrhoz a következő feljelentés tétetett: »Nagyméltóságúm. kir. Belügyminiszter Úr ! Beszterczén első-, Dévényújfalún másodízben megtörtént, hogy a község elöljárósága az 1874-iki 33. törvényczikk 104. §-ának világos rendelkezése ellenére, a pártgyűlés^ megtiltotta, a helyett, hogy a bejelentést tudomásul vette és a pártgyűlésen magát képviseltette volna. Ezen tilalom, mely írásbelileg is 2/. alatt ki adatott, a községi jegyző, illetve szolgabíró úr által egy alispáni rendeletrel indokoltatott. Tekintve azonban, hogy a pártgyíílés megtartása a hivatkozott törvény rendeletének értelmében meg sem tiltható, hanem a jelentés egyszerűen tudomásul veendő ; tekintve, hogy a pártgyűlés községi megbízott által ellenőrizhető, és rendőrileg feloszlatható, ha annak folyamában valamely törvényellenesség tapasztaltatnék : azért az alispán és a községi közeg, illetve a. szolgabíró eljárása az alkotmányilag biztosított személyes szabadság törvényellenes megsértését képezi. A megyei főispán úr, a megyei törvényhatóság alispánja, fő- és aljegyzői, az árvaszéki ülnökök, az árvaszéki főpénztárnok, és a járási fő- ésszolgabírák, valamint a törvényhatóság területén lévő egyéb megyei vagy községi közegek és királyi hivatalok tisztjei Prileszky Tádé képviselőnek halálozási napjától a liberális pártnak választási mozgalmaiban szakadatlan szolgálatában állanak, a választási kerületben tartózkodnak szakadatlanul és korteskednek, az ellenpárti választókat a csendőrökkel őriztetik, bezárással fenyegetik és így a népei" öntudatában sérelmezve, folyton izgatják — sőt még.a választás eredményét azzal is befolyásolni iparkodnak, hogy a választók névjegyzékének betekintését és lemásolását megtagadják. Miuhogy pedig a közigazgatási hatóságok és királyi hivatalok rendeltetése a pártok fölött állani, nem pedig egy párt ezéljainak előmozdítása érdekében a pártmozgalomba bocsátkozni, azért ezen tapasztalatok után kérem Nagyméltóságodat: miszerint egyrészt a pártgyűléseken az 1874: XXXIII. törvényczikk 104. §-án belül leendő szabad megtartását és a programmbeszédek szabadságát megvédelmezni és a pozsonymegyei alispán úrnak távirati ,úton meghagyni méltóztassék, hogy a törvénynyel ellenkező rendeletét vonja vissza. Minthogy továbbá a törvényhatósági és kerületi közegek kortesfeilépése nemcsak sérti a közigazgatás pártatlanságát, hanem a liberális áramlattal ellenkező, politikai meggyőződésű népet sérti és izgaija, azért kegyeskedjék eme hivatalos korteskedést megtiltani.* Mikor nekem ezt beküldték, azt írtam az illetőnek, hogy hozzá nem szólok a dologhoz, míg hivatalos okmányból meg nem erősödöm, hogy e beadvány csakugyan azon időben elérkezett a belügyminiszter úrhoz. Nos, itt a pozsonyi postahivatal bizonyítványa (olvassa) : »Folyó hó iO-én kelt folyamodványára értesítem ügyvéd urat, hogy a pozsonyvárosi pt. hivatalnál 1895. évi november hó 29-én 141. szám alatt feladott, »Perczel Dezső, Budapest* czínuí expressz ajánlott levél a pozsonyvárosi királyi posta-, távírda- és távbeszélő hivatal felvételi könyvében bevezetve előfordul s az rendeltetése helyére beérkezvén, czímzett meghatalmazottjának, Könye ajtónállónak 1895. évi november hó 30-án kézbesíttetett.« Én, gondolom, 1896. január 21-én interpelláltam, hat héttel a stomfai választás után; s a belügyminiszter úr azt mondta, hogy neki semmi tudomása sincs az ottani visszaélésekről. Nos, kérdem, t. képviselőház, minden szemrehányás nélkül a t. belügyminiszter úr ellen, hogy szabad-e egy miniszternek, ha saját államtitkárának választásáról van is szó, az országgyűlésen ily nyilatkozatot tenni, midőn az itt felmutatott hivatalos okmányok épen az ellenkezőt bizonyítják? S ha ez megtörtént, lehetséges-e, hogy a parlament elfogulatlan tagjai, kiket nem merev pártszempont, hanem teljes tárgyilagosság vezérel, bizalommal legyenek egv ilyen miniszter iránt, kinek akkori nyilatkozatában, ellenzék és kormánypárt egyaránt teljes megelégedéssel nyugodott meg? Az ilyenek után csak egy bizonyos: az, hogy a legközelebbi országos képviselőválasztásnál a legmesszebbmenő visszaélésekre számíthatunk. Igaz, hogy Grajári Ödön t. képviselőtársam azzal akar minket vigasztalni, hogy mi meg a reakczionárius irányzattal való [szövetkezésben nyerünk bizonyos erőt és támaszt a kormánynyal szemben. Ez nekünk vigasztalást nem nyújt, ha pedig ez szemrehányás, egyátalán híján van minden pozitív és elfogadható alapnak. Nem szabad oly könnyelműen élni a szemrehányással, mert mi könnyen azzal felelhetnénk t. képviselőtársamnak, Gajári Ödönnek ezen antiliberális irányzattal minket vádoló