Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-612

612. országos ülés 1896 respektálja, tönkre teszi az országban a törvény tekintélyét és oda vezet, hogy a társadalomban megrendül a hit a kormányzásban és elveszti tekintélyét az alkotmányosság. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház ! Azt hiszem, hogy az előadottak is bizonyítják, hogy a mostani kormánynyal szemben mi csak bizalmatlanságot táplálhatunk és igazolják azt, hogy a költségvetési vita rendén a legéberebb, a legtartósabb ellenőrzést gyakoroltuk. Ha tovább megyek és tekintem a kormánynak befolyását a közéletre és a társadalomra, az a bizalmatlanság, melyet kormányzása iránt érzek, a maga igazolását megtalálja. Mert míg a politikai életben a nemzet alkotmányos vértezetének pikkelyeit tépik le és távolítják el, addig a társadalmi életben és a közéletben a megrontásnak minden szekö/.ét működésben tartják. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Magyarországon épen azért, mert a törvényt nem tisztelik, a törvénynek érvényt nem szereznek s a törvénynek csak annyi értelme és anynyi hatálya van, a mennyit neki a kormányzás szíveskedik nyújtani, azért az emberek nem a törvényben, nem a jogban bíznak, nem arra fektetik eljárásukat, (Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem szívességet, kegyelmet és protekcziót keresnek. (Úgy van! Élénk helyeslés bálfelöl.) Ma már az emberek még a tanulás terén sem arra törekednek, hogy minél többet tanuljanak, esak az egészen szegény és társadalmi állás nélküli ember ki az iskolában nagy szorgalommal és buzgalommal tanúi. Mert mit látunk? Azt, hogy a tudás, a képességek, az ész és akarat egybefolyása, hogy az ismeretek megszaporíttassanak, az ebben az országban mind nem ér semmit. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Az alázatos tudatbnság többet ér el, mint akármilyen önérzetes tudás. (Zajos tetszés és helyeslés balfelöl.) De, ha tekintjük, hogy a közéletből a legalsóbb rétegig, egészen a községig, hogyan vész ki a törvénynek tisztelete iránt való érzés, hogyan vész el a morál s hogyan pusztul, a mi eddigelé még a közéletet is meg tudta védelmezni, még a morált is tudia tartani: a szemérmetesség. Az a szemérmetesség, hogy valaki önmaga előtt szégyenli a helytelen és igazságtalan dolognak elkövetését, az ma elveszett az országban, mert mint együgyű jámbort nevetik és gúnyolják ki, a kit a szemérmetesség és igazságosság érzete valamely, rá nézve hasznos, cselekedet elkövetésétől visszatart. Hiszen, t. ház, az a morál megfejthetetlen valami, olyan épen, mint az atmoszférái levegő, a melynek jelenlétét észre sem vesszük, de mikor meggyérül, már kellemetlenné válik ránk nézve az életműködés, vérünk keringésében zavarok állanak be és ha egészen hiányzik, bekövetkezik a halál. (Úgy 8. április 28-áu, kedden. 365 van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Es mi már Magyarországon ott vagyunk, hogy érezzük, hogy ez az éltető levegő, a melyet a morál foglal magában, megritkult és meggyérült, (Úgy van! balfelöl.) hogy mind gyérebb lesz és mind jobban fogy és félünk és rettegünk, hogy a nemzeti halált fogjuk elérni. (Úgy van! balfelöl.) Hiszen nézzen a t. ház körűi, hogy az eddigi kormányok vezetése alatt hová jutottunk el: a társadalom működése nélkül az állani működése élettelen, erőtelen. (Úgy van! balfelöl.) Az állam csak akkor tud erős és maradandó sikereket felmutatni, ha a társadalom a maga tevékenységében őt támogatja. Az állami élet ma ^a társadalmi életnek legnemesebb princzipiumaival összeütközésbe kerül. Azóta a társadalom külön folytatja a maga munkáját, az állam külön folytatja a maga munkáját. (Úgy van! balfelöl.) Sőt azt tapasztaljuk, hogy az állami élet és a hatalom mindéi erejét, minden elővigyázatosságát, minden éberségét arra fordítja, hogy az a társadalom ellene fel ne lázadhasson ós őt el ne seperhesse. (Úgy van! balfelöl.) Ily ellenkezésben állott egy jól szervezett és erkölcsös társadalom állandóan ezen most folyó kormányzásnak az elvév 1. (Úgy van! balfelől.) S az a törekvés, az az igyekvés, hogy a kormány a társadalmat mind jobban igájába hajtsa, csak úgy érhető el, ha a társadalom megromlik. (Úgy van! balfelöl.) És ma azt tapasztalom, hogy nincsen meg többé a társadalomnak az az ellenálló ereje, hiányzik belőle az öntudat. És hogyne hiányoznék, midőn az, a mi az alkotmány egyik legfőbb biztosítéka, a sajtó, jelentékeny részben megvásárolva, (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) mérgezi mindennap a közönség lelkét, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) tisztességes dolognak, becsületesnek hirdetvén olyanokat, a mikért pirulni kell, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) és inegmételyezőnek, elítélendőnek, kárhoztatandónak és mindenekfelett nevetségesnek tüntetvén fel mindent, a mi önfeláldozás, a mi tevékenység, szabadság, igazság és a mi törekvés a a jóra és az erényre ? (Élénk helyeslés, tetszés és taps a szélső baloldalon) Hiszen nézze meg a t. ház az irodalmat magát. Ezelőtt 50 évvel költők voltak, kiknek versei hallatára ma is megdobban a szivünk. Az egyik megírta a szózatot, a melynek felséges poéziséhez a hallgatni leszállott angyalok szárnyaikkal csapták az ütemet, a másik, Petőfi megírta verseit, a melyekben halljuk a hadseregek dobogását, ágyfik dörgését, látjuk a kardok villogását, a vértanúk halálát. (Zajos helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) És most mit hallunk? Apró-cseprő csicsergést, dajkák danáját, szerelmi léhaságokat, pajzán czikornyákat, de nem látjuk egy egész-