Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-610

332 filO. országos ülés 1896. április 24-tín, pénteken. A miniszter úr ugyanis azzal kívánta indokolni azt, hogy az általános bérletjegyek árát nem tekintheti magadnak, hogy 1894-ben hivatali elődje a csopotbiztosoktól kapott egy memorandumot, a melyet a minisztérium elfogadott, tehát a határozat ezen alapszik. Ezt én azonban a magam részéről el nem fogadhatom, mert nem a csoportbiztosok azok, a kik az országos kiállítás vezetésére és főkérdéseinek megoldására jogosítottak, hanem egyedül a miniszter úr; tehát az, hogy mi történt a csoportbiztosoknál és mit tett elődje, úgy tartom, nem lényeges, mert ha ő belátta volna abban az időben, hogy a közönséget erősen érinti ez a díj és ha figyelembe vette volna azt, hogy a megelőzőhöz képest 27'2-szer nagyobb, azt hiszem, bizonyára kötelességében állott volna azt az általános díjat leszállítani főképen azért, mert ez nem egy közönséges kiállítás, hanem egy nemzet ezredéves múltját jelképező kiállítás, a melyre nézve a minisztériumnak az lett volna a kötelessége, hogy mennél több állampolgárnak tegye lehetővé azt, hogy azon a kiállításon megjelenhessék, ott lelkesedjék és onnan hazafiságot mentsen és vigyen haza. Ennélfogva én azt, hogy az 1894 ken az így lett megállapítva, annál kevésbbé ismerem el oknak, mert hiszen ismerik a magyar közönségnek azon szokását, hogyha valamit két évvel előbb állapítanak meg, azzal akkor nem igen törődik, hanem csak akkor, a mikor a jegyeket meg kell venni. Ezt a körülményt, hogy akkor állapították így meg, felhozni nem lehet, mert az a mi természetünkkel nem egyezik meg, hogy csak ezután következő dolgok ellen, már két évvel előbb remonstráljunk. Á miniszter úr felhozta, t. ház, azt is, hogy a díj azért sem magas, mert más kiállításnál, pédáúl a párisinál 100 frank, a bécsinél 100 forint volt a bérletjegyek ára. Egészen jogosan volt a bérletjegy ára 100 frank, illetőleg 100 forint, mert ott nem volt összezsugorodva az állam, a mely kiállítást rendezett; azok világkiállítások voltak és így lermészetesen az egész világ előhaladásátképviselték. Minálunk azonban, a hol csak országos kiállítást rendezünk, természetes dolog, hogy azzal, hogy a világkiállításon miféle belépti-díjak voltak, érvelni egyáltalában nem lehet. (Ügy van! balfelől.) De hiszen a t. miniszter úr beismerésben is van, hogy úgy fejezzem ki magamat, mert elismerte azt, hogy kisebb kiállításoknál, — mint a milyen a mienk is, ipari és kereskedelmi szempontból — 12—20 frt volt a díj. Ha ilyen volt a díj más kisebb kiállításokon, én nem tartom helyesnek, hogy a miniszter úr a maximumhoz szegődik, inkább a minimumhoz kellett volna szegődnie. De azt sem tudom helyesnek elfogadni, hogy ez a kiállítás nagyban különböznék a megelőző kiállítástól, mert az, hogy egy kiállításon több kiállító vesz részt, (Zaj. Elnök csenget.) vagy az, hogy ott másra vannak fektetve a kiállítási momentumok, vagy ha ott magyar történelmi kiállítás rendeztetik: semmi körülmények közt nem indokolja a díjaknak két és félszeresre való felemelését. Ha valami felemelést indokolnak is, de azt, hogy kétszeresre és kétszeresnél is többre emeltessék, semmi esetre sem indokolják. Ebből kifolyólag, t. ház, a miniszter úrnak első kérdésemre adott válaszát, sajnálatomra, nem vehetem tudomásul, nem pedig azért, mert érvei nem állnak meg és mert nem látom ma sem megvédelmezve a nagy közönség érdekét azzal a díjjal, a mit akár csoportbiztosok útján, akár maga állapított meg a miniszter úr és én még nem is arra kérem a miniszter urat, legyen szíves ezt fontolóra venni és még ezután is intézkedni az iránt, hogy a nagy közönség, később legalább, olcsó jegyekhez juthasson. De, t. ház, még azt is fel kell említenem, hogy ezekkel a jegyekkel a publikumot némi részben rá is szedték; vannak képviselők, kik magukat rászedetteknek érzik. Ki lettek például állítva ezek a jegyek ezelőtt egy-két hónappal és ezekben szó sincs arról, hogy ezek a kiállítás megnyitására nem érvényesek. Sok képviselő megváltotta a jegyet családtagjai számára is azzal, hogy a kiállítás megnyitásán részt vehetnek, és most, mikor a jegyük már megvan, jön az értesítés a lapokban, hogy ezek a jegyek akárkinek birtokában vannak is, a kiállítás megnyitására nem érvényesek Szerintem ez helytelen eljárás, mert ha az volt azintenczió, hogy ezek a jegyek nem érvényesek a kiállítás megnyitására, ezt jelezni kellett volna akkor, mikor az illetők a jegyet megvették. Mint említettem, a miniszter úrnak az első pontra adott válaszát nem vehetem tudomásul, mert az ezredéves kiállításra a belépő jegyeket még olcsóbbá kellett volna tenni, mint a megelőző kiállításnál. Második kérdésemre, melyben azt emeltem ki, hogy a kisiparosok és segédek, vagy ingyenes vagy kedvezményes jegyeket kaphassanak, a t. miniszter úr szíves volt azt a választ adni, hogy én tévedésben voltam, a mennyiben a kisiparosok és segédek számára is kivételes kedvezmények létesíttettek és ha tízen egy csoportban kívánják a kiállítást megtekinteni, azon esetben 20 krajezáros belépési díj mellett látogatják meg, sőt a vidékiek vasúti kedvezményben is részesülnek. Az igaz, hogy nekem az volt az óhajtásom, hogy az iparosok legalább egy héten egyszer teljesen ingyen bocsáttassanak be az iparkiállítás megtekintésére; de