Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-609

(>09. országos ülés 1896. április 23-én, csütörtökön. 291 Horánszky Nándor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én a csongrádi állapotokat sem közvetve, sem közvetlen tapasztalatból nem ismerem. (Halljuk! Halljuk!) A mi a csongrádi állapotok felől nyilvánosságra jutott, arról én csak a sajtóból értesülök, de a sajtóból való értesüléseim alapján két dolgot a magam részé­ről minden körülmények között konstatálhatok. Az egyik az, hogy itt egy hajsza folyik Sima Ferencz képviselő úrral szemben. Jogosúlt-e az vagy nem, azt nem tudom: de a hajsza folyik, a melyben két tényező szerepel állandóan: az egyik Sima Ferencz úr, a másik a hatóság. A mi bizonyos továbbá másodsorban, az az, hogy ezen hajszának a megnyilatkozásában Sima Fe­rencz úrnak olyan ténykedéseivel szemben for­dulnak elő jelenségek, a melyeket ő mint képvi­selő teljesít. Helyes-e Sima Ferencz úr eljárása. vagy nem: ezt én nem vizsgálom ; e felett én ítéletet nem mondok, de a ki a sajtót objektív figyelemmel kíséri, az láthatta és láthatja azt, hogy ebben a perzekuczióban egyfelől a képvi­selő és az ő ténykedései, másfelől pedig a cson­grádmegyei hatóságok szereplése fordul elő. Ily körülmények között, t. ház, objektíve tekintve a dolgot, mégis csak lehetetlen, hogy azt ne lássa az ember, hogy itt egy képviselő az ő kötelességének teljesítésében,—a mely hogy he­lyes-e vagy nem, az rám nem tartozik, — találkozik olyan eljárással, a melyre most felhívom a köz­figyelmet és a mely igazán nagyon csodálatos, a csongrádi állapotokra vonatkozólag pedig nagyon szánalmas és szomorú. Ily körülmények között azt gondolom, t. ház, hogyha ezen ügy­ben objektive kívánunk eljárni, ha ez ügyben a képviselői eljárásában intimidálni vagy intimi­dáltatni engedni nem akarunk, más eljárást nem követhetünk, mint azt, hogy a mentelmi jogot ne függesszük fel. (Helyeslés a bal- és szélső bal­oldalon.) E szempontból csatlakozom Ugron Gábor t. barátom nézetéhez. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Chorin Ferencz: T. ház! Sajnálom, hogy Ugron Gábor t. képviselőtársam, ki a házban Sima Ferencz úr mentelmi jogsérelmét bejelentette volt, kit tehát a házszabályok értelmében az indítvány­nál fogva a bizottságban megilletett a felszó­lalás, többszöri felhívás daczára a bizottság előtt nem jelent meg, és így a bizottság nélkü­lözvén az '(,, valamint az érdekelt képviselőnek, Sima Ferencz úrnak felvilágosításait, ki több­szöri megidézés daczára szintén nem jelent meg, kizárólag az előtte fekvő tényállásból meríthette meggyőződését. Ha a t. képviselő úr azt hitte, hogy a Sima képviselő úr ellen'intézett orvtá­madás és Sima képviselő úr képviselői műkö­dése között bárminő összefüggés konstatálható, neki, illetve Sima képviselő úrnak kötelessége lett volna a szükséges felvilágosítást nyújteni, bennünket tájékoztatni, nem pedig itt meny­dörögni és kötelesség-mulasztást vetni szemünkre. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget. Hall­jnk! Halljuk! Egy hang a szélső baloldalon : Csavarás!) Határozottan visszautasítom ezen ki­fejezést. (Zaj.) Méltóztassék objektive meghall­gatni és dönteni a kérdésben. A bizottság mit konstatálhatott? A bizott­ság az előtte fekvő tényállás alapján konstatált kettőt: Egy orvtámadást Sima képviselő társunk ellen intézve egy szolgabíró által és konstatált egy közönséges bűncselekményt, mely annak útja és rendje szerint a bíróság előtt elintézve lett. Azt méltóztatnak tudni, hogy a képviselő­nek, mint magánszemélynek személybiztonsága, testi és vagyoni épsége ellen elkövetett sértések és támadások a közönséges büntető törvénykönyv oltalma alatt áll s hogy a képviselőt a men­telmi jog különös oltalma csak akkor illeti meg, ha beigazolható vagy legalább valószínűsíthető, hogy a képviselő szólásszabadsága, működése ellen intéztetik, hatósági vagy magánszemély által e támadás. Az iratok, melyek előttünk feküdtek, a tanúvallomások, magának Sima Ferencz kép­viselő úrnak vallomása semminemű támpontot nem nyújtottak arra nézve, melyből legtávolabb­ról lehetne következtetni, hogy az elkövetett támadásnak indoka Sima képviselő urnak a házban követett magatartása volt. Igen helyesen méltóztatnak megjegyezni, hogy a megyei élet­ben felmerült viszályok kifolyása volt azon orv­támadás, melyet egy szolgabíró Sima képviselő úr ellen elkövetett. Ily viszonyok között egyáltalán nem lehet a bizottságnak szemére lobbantani azt, hogy a mentelmi jogot nem ismerné, és nem lehet mon­dani, hogy Sima képviselő úrnak személyi biz­tonsága képviselői hivatása gyakorlásában támad­tatott meg. Miután itt egyetlenegy ténykörülmény, állítás vagy jelenség sem merült fel, mely leg­távolabbról igazolta volmi, hogy a szolgabíró orvtámadása és az illető képviselő úr hivatásá­nak a házban mikénti teljesítése közt összefüg­gés van, a bizottság egyebet nem tehetett, mint jelenteni a háznak, hogy a mentelmi jog szem­pontjából további intézkedésre szükség egyál­talán nincs. Magától értetődik, hogy tiltakoznom kell ellene és egyáltalán nem helyeselhetem a kép­viselő úr ellen intézett orvtámadást, mert ez egy közönséges bűncselekmény, mely a bíróság által lesz elítélendő. A mi pedig az illető szolgabíró ellen indított fegyelmi eljárást illeti, az nem tartozik reánk. Természetes dolog, t. 37*

Next

/
Oldalképek
Tartalom