Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-608

2g4 608. országos ülés 1896, i. április 22-én, szerdán. veszeti múzeum helyiségeiben elhelyezzük, a melyre nézve én is azon nézeten vagyok, hogy a magyar történelmi képcsarnok organizatórius szempontból egészen külön intézmény. Régi és modern müvekkel kiegészítve szépművészeti muzeumunk hatalmas fellendülést adhat a magyar képzőművészet fejlődésének. Ugron Gábor t. képviselőtársam felemlítette azt is, hogy nagyon toldozva és foltozva csinálták ezt a tervet, ezt a konczepcziót. Hát nem, t. képviselő úr! 3.200,000 frtot vettek fel, és pedig úgy osztották fel a konczepczió alkalmával, hogy 1.200,000 frt az építésre, 2 millió pedig bevásárlásra fordíttatik. Az a 20.700 frt, a mi bérleti összegképen ma a különböző képtárakért kiadatik, kezdettől fogva mindig számításba vétetett az épület emelésénél. Kezdettől fogva így állapíttatott meg tehát a konczepczió, és épen nem utólag jött hozzá, mint a képviselő úr jónak látta megjegyezni, hanem eredetileg így volt. Ezzel a helyreigazítással mindenesetre tartoztam a toldozás, foltozás vádjával szemben. Igenis abból a feltevésből indultak ki a konczepczió alkalmával, hogy az épület számára a helyet a főváros fogja adni és remélem, hogy a főváros ez elől nem is fog elzárkózni, mert hiszen oly nagy fontosságú intézményt, milyet a fővárosban emelünk, mindenütt az egész világon, hol ilyen intézmények létesíttetnek, azokat a fővárosok áldozatkészségükkel támogatják. Én ezen ügyben meg is indítottam a tárgyalásokat a fővárossal és remélem, hogy azok kedvező eredményre fognak vezetni; igen természetes, hogy magas falaktól körülzárt, vagy mélyebb fekvésű nedves telket ily czélra nem használhatunk. T. ház! A bevásárlásokra vonatkozólag, azt vagyok bátor tájékozásul felhozni, hogy 600,000 frtot szántam a millenáris bizottság véleménye alapján a régibb müvek, megszerzésére, a többit jjedig modern művek bevásárlására kell fordítani. És tekintettel arra, hogy a vásári munka nyűgéből megszabadítsam magyar művészeink egy részét, már az előző évben előlegeket is adtam, hogy az ezredéves kiállításra magyar művészek bizonyos műveket megkészíthessenek. E dologban a képzőművészeti tanácsot természetesen meghallgattam, mely a lehető legnagyobb szigorúsággal tette meg a maga kritikáját és ennek alapján előterjesztését. Tájékozásképen felolvasom azon művészek névsorát, a kiknek munkáit elfogadtam és a kiknek előleget is adtam. így: Roskovics Ignácznak »Unió« czímíí, Pataki Lászlónak »Zrinyi Ilona feladja Munkács várát* czímíí, Spányi Béla »Jaicza vára<? és »Porto Ré«, Koroknyai Ottó: » Mátyás Bécs előtt«, Keleti Gusztáv: »Bessenyői erdő« czímű festményeit; Kiss-György: »Faun« czímű szobormintáját, Zemplényi Tivadar »A megvakított Vazul Szt. István előtt« czímű, Grünwald Béla: »A tatárjárás után«, Burger Lajos: »Petőfi halála*, Margittay Tihamér: »Hoppon maradt menyasszony*, Tornay Gyula: »Hunyady János végperczeie, Kardos Gyula: »Felolvasása« czímű munkáit fogadtam el olyanokúi, a melyekre bizonyos mennyiségű előlegeket adtam, hogy azokat készítsék el az ezredéves killításra. Kijelentem, hogy én előlegeket ezután, kivéve az ezredéves kiállítás szempontját, adni nem fogok, — hanem csakis az időszaki kiállításokon fogom vásárolni azt, a mi legjobb, de az ezredéves kiállítás sikere szempontjából szükségesnek tartottam a vásári munkától lehetőleg megszabadítani művészeinket és ezért kivételesen előlegeket is adtam nagyon szigorú feltételek alatt. Méltóztatnak tudni, hogy a millenáris bizottság véleménye szerint a millénium évében 200.000 frt használtassák fel. Most azért is felszólaltam, hogy a t. háznak tudomása legyen arról, hogy én az egész 200,000 írtnak elköltésére azért, hogy ez a budgetbe fel van véve, kötelezettségét nem vállaltam. Miért? Azért, mert áruvásárlásoknál nem lehet másként eljárni, mint, alkalomszertíleg tenni meg a vételeket, és nem lehet az utalványozást elévülési határidőkhöz kötni, az az: uem lehet, hogy bizonyos idő elteltévé! elveszítsem az utalványozási jogot. Igen természetes dolog, hogy ez az eljárás műtárgyak vásárlásánál lehetetlen T. ház! Az eddigi bevásárlások ügyében előfordult sajnos esetre vonatkozólag annyit kell a t. háznak tudomására hoznom, hogy^ — miként megígértem, — kimerítő jelentést teszek úgy a múlt bevásárlásokról, mint a jövendőben eszközlendő beszerzésekről, a szervezetről stb. és ezen jelentésemet annak idején, a ház elé terjesztem. Az adminisztratív vizsgálatra kiküldött bizottság elnöke jelentését április 17-én beterjesztette s én azt épen ma átadtam a büntetőbíróságnak a szükséges okmányokkal együtt, a többi a büntetőbíróság hatásköréhez tartozik. Annyit azonban kiemelek, hogy a múlt év október 24-én kiutalványozott és el nem számolt összegekből konstatált hiány fedezve van annyiban, a mennyiben Pulszky Ágost t. képviselőtársunk azt az összeget, a mely hiányzik, a miniszterelnök úrnál letétbe helyezte; így tehát a hiány fedezve van. (Egy hang szélső balfelől: Mennyi az?) Ezzel is szolgálhatok: 56.040 frt, de meglehet, hogy kevesebb, mivel ezzel szemben vannak még kisebb számlák, a melyek még elszámolva nincsenek,, és más nem tisztázott kisebb vételi ügyek, tehát ez az öszszeg még esetleg kevesebb is lesz. Ezen hiányon kívül sem az Esterházy képtárban, sem pedig az újonnan beszerzett