Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-608

280 608. országos ülés 1896. április 22-én, szerdán. felállíttatni terveztetnek, kifejezik azt, hogy az ország áldozatok és események által ezen földnek minden egyes pontját megszentelte és azt feltétlenül megvédelmezendőnek tartja, hirdetve ezt honfinak és idegennek egyaránt. (Tetszés.) A mi pedig a képzőművészeti muzeumot illeti, ez azt hiszem, azon magasabb kiképeztetésnek, — mely a czivilizáczió legszellemibb, legemelkedettebb régióihoz tartozik — fejlesztésére és a nemzet összes rétegeinek, különösen pedig a hivatott tényezőknek e magasabb régiókba emelésére vau czéiozva, melynek jelentősége egy nemzet egész életére, a mint ezt más nemzetek története bizonyítja, folytonos szokott lenni, úgy szellemi, mint végeredményében anyagi tekintetben is, mert tudjuk, hogy a hol a képzőművészetek kifejlődtek, megizmosodtak és megerősödtek, ott más tényezők is könnyen biztosíthatók és könnyebben elérhetők voltak a nemzet magasabb szellemi műveltsége által. A mi a népiskolákat illeti, az a legalsóbb, legbiztosabb és legtermészetesebb alap, melyen egy nemzet szellemi emelkedése nyugszik, melyen fejlődnie, haladnia kell, hogy kezet fogva, az alsó rétegek emelkedése a felsőknek magasabbra szállása által, a nemzet baladása egészséges és egységes alapon biztosítva legyen. Ezek az eszmék vannak ezen művekben letéve, s azt hiszem nincs a képviselőháznak, nincs e nemzetnek tagja, ki ezeket ne helyeselné. Ajánlom a törvényjavaslatot általánosságban elfogadásra. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Hévizy János jegyző : Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház ! Ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával kell, hogy véle menyemet elmondjam és felvilágosításokat kérjek az ezredéves ünnepségek lefolyásának tervezetéről és az eddig történtekről. (Halljuk! Halljuk!) Mindnyájunkat mélyen sújtott az a hír, hogy június 8-án, midőn a képviselőház és a főrendiház együttes ülést fog tartani, nem lesz a nemzet oly szerencsés, hogy az ő uralkodója és királya a gyűlésen megjelenjék. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Semmi különben ki nem fejezhette volna e nemzet alkotmányának természetét, mert ezen nemzet, a trónt, a koronát nem Isten kegyelméből juttatja az uralkodóknak. Választási monarchia volt; mint választási monarchia, midőn az örökösödést életbe léptette, a választás minden feltételét és minden biztosítékát megtartotta. (Igás! Űgy van! a szélső baloldalon.) Itt a nemzet és korona között szerződéses viszony van, mely egymáshoz annál szorosabban csatolja és fíízi a nemzetet és koronát, mert önkéntes, mert tisztán a nemzet érdekéből és a nemzet hagyományából támadt. A nemzet óhajtotta volna bemutatni, hogy az ő közjogi állása Európában, daczára annak, hogy kis nemzet, más nemzetek közjogával felér; hogy az ő közjogi állása azon vívmányokkal már évszázadok óta egyenrangú, a melyekért Európának népei e század alatt, mint a franczia forradalomnak elvi következményeiért küzdöttek és harczoltak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Annál inkább fáj tehát, hogy a korona az országgyűlés tárgyalásaiban részt nem vesz, mert ennek semmi okát feltalálni nem tudja. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sokkal magasztosabb lett volna, ha a hódoló felvonulás akként megy, hogy a királyt kiséri és a király vezeti. Ha az a hódoló felvonulás csak akként és oly korlátok között történik meg, mintha itt Európának valamely hűbéri jogok alapján felemelkedett trónusa állana: ez nem felel meg sem a nemzet közjogi állásának, sem a nemzet óhajtásának. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Keressük ennek okait és nem találjuk. Látjuk, hogy urunk, királyunk megjelenik Zágrábban a városi képviselőtestület egy díszgyűlésén; látjuk, hogy megjelenik jótékonyságot kifejtő intézetek díszgyűlésein, csak a magyar nemzet országgyűlése az, a hol nem jelenik meg. (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) Jól tudjuk mi azt a múltból, hogy a mi királyaink az országgyűléseket együtt tartották az ország rendjeivel. Jól tudjuk, hogy az újabb megváltozott viszonyoknál, miden a 60-as években az új képviseleti rendszert életbeléptették és a 48-iki hagyományok szigorúan respektáltalak, páholyt készítettek a király számára azok, a kik ezen ideiglenes hajlékot a törvényhozás számára emelték. Tehát azok is, a kik a 67-iki alapon a kiegyezést megalkották, a kik az 1848-iki törvényeknek teljes restituczióját követelték, a kik az 1848-iki törvényeknek szellemében éltek, azért annyit küzdöttek és sokan annyit szenvedtek ; abban a tudatban voltak, hogy az országgyűlés és a király együtt lehetnek, mert a királynak páholyt emeltek. (Ügy van! a szélső baloldalon.) A t. miniszterelnök úr nekünk, midőn súlyos vádakkal illetjük és tőle azt kérdezzük, hogy mindazoknak a botlásoknak daczára, ine^lyeket elkövetett és a melyeket bizonyára még el fog követni, meddig fog azon a helyen ülni, mindig azt feleli, addig, míg a képviselőháznak és a királynak bizalmát bírja. Folytonos dicsekedésnek képezi tehát tárgyát az a bizalom, a melylyel a korona őt kitünteti. Ámde, ha ez így van, azt kérdem tőle, ha ily bizalomban részesül, miért nem áll nyiltau a Felség elé és miért nem tolmácsolja előtte a nemzet óhajtását ? (Élénk helyeslés a $zélső baloldalon.) Miért