Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-581

78 581. országos ülés 1896. márczius 11-én, szerdán. rek, hogy majd a földmíves osztályt, a földbir­tokosságot is részeltetni fogják a grémiumban és mikor életbelépett e törvény, kijátszották azt, egyetlen-egy földbirtokos sincs a börze tanácsban, hanem csupán börzespekuláczióval fog­lalkozó börziáner, a kik ott élők és holtak fe­lett bíráskodnak az általuk megállapított statú­tumok alapján. Hát, t. ház, az igazságügyminiszternek meg kell azt érteni és a törvényhozás előtt az iránt neki felelnie kell, hogy megenged­hetőnek tartja-e azt egy országban, hogy alakúi egy konzorczium, — nevezzük azt akár kereskedőnek, akár földmívelőnek, de itt vélet­lenül csak kereskedőkből alakúit — egy konzor­czium, mely alkot magának szokványokat, melyek egészen mások, mint a kereskedelmi törvényben és alkot a nélkül, hogy ahhoz akár az iparka­marának, akár a kereskedelmi kamarának, akár magának az gazságügyminiszter úrnak csak hozzászólása is volna. És egyszerre észrevesszük, hogy Magyarországon a börze útján egészen más kereskedelmi jog keletkezik, mint a mit a kereskedelmi törvény magában foglal. Ilyenformán a börzebíróság egy retor­tája annak, hogy contra legem álljon fenn egy joggyakorlat, a melynek szentesítésére megvan a tőzsdebíróság. Hát a t, igazságügyminiszter úr nem látja szükségesnek, mikor egész Európa szükségesnek látja, hogy épen azért, mert a tőzsdebíróság a tőzsdénél, mint vásárintézmény­nél, nem szabad, hogy szűkkeblűén csak a spe­kuláczíó érdekeit képviselje, hanem kell, hogy az ipar és földmívelés érdekeit is képviselje. (He­lyelés a szélsőbalon.) ezen tőzsdebíróság szervezete olyan legyen, hogy ha már érdekképviseletről szó van, abban a közgazdaságnak minden ténye­zője, az ipar, kereskedelem és földmívelés egy­iránt jogosult képviseletet nyerjen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Az érdekbíróság egyáltalában nem valami szerencsés gondolat. Ugyanakkor, midőn a törvény körtílsánczolja bírói függetlenségét, azt mondván, hogy a bírónak nem szabad sem­miféle üzlettel foglalkoznia, midőn a bírót el­zárják még attól is, hogy politikai testületeknek tagja legyen, mert függetlenségét csak úgy tudja megóvni: ugyanakkor, t. ház, alkotunk egy bíróságot a börziánerek számára börziáne rekből, hogy a földműveseket és a földmívelés­sel foglalkozókat ott kifosztogathassák. Hát mire vezet ez, t. ház? Itt van egy konkrét eset, csak röviden hozom fel. A börzén nyílt titok, (Halljuk! Halljuk!) hogy a napokban a börze­bíróságnak, a börzetanácsuak több tagja á la baisse engagement-ben volt búzában. (Halljuk! Halljuk!) Mert, t. ház, következett a felmondá­sok ideje. Itt vannak kezemben a börze-statu- | tumok. A börze-statuturaok szerint a fölmondás az utolsó 5 napra szól és az utolsó 2 napon a felmondásiív mindenesetre aláírandó. Érdeké­ben állott egy pár börzematadornak a búza árát mesterséges módon, habár csak néhány kraj­czárral is, lenyomni. Most már mi történt, t. ház? Azt mondja a börze-statutumok 98. §-a: (Olvassa.) »A felmondási-ív forgása a tőzsdén a felmondás napján, a mennyiben e napon befejez­hető nem volna, a következő tőzsdei napon déli 12 órától délutáni 2 óráig tart, tőzsdén kivíík — méltóztassanak meghallgatni, nagyon érde­kes —« és a most megjelölt időn túl a felmon­dási-ív forgása tilos.« Tehát a. második napnak délutáni 2 óráján túl a felmondó ívnek forgása a tőzsdén tilos a saját statútumaik értelmében. Most mi történt — talán 4 vagy 5 napja leg­feljebb? A tőzsdén nem bírták lenyomni a búza árát, daczára annak, hogy mesterséges felmon­dásokkal éltek, vagyis felmondtak oly gabona­ügyleteket, a melyeknek háta megett egy véka búza sem állott. Nem bírták kellőkép lenyomni a gabona árát, és mi történt? A statútumok vi­lágos rendelete ellenére egyszer csak kihirde tik a börzetanácsnak határozatát, délután 2 órakor, hogy délután folytatni fogjuk a felmon­dásokat. Hát a második nap délután 2 órája után saját börzestatutumaik nyilvánvaló meg­szegésével, azoknak világos tilalmat tartalmazó rendelkezéseit lenézve csinálták a felmondásokat és önök nagy meglepetésükre olvasták másnap reggel, hogy a búza ára 5 krajczárral mester­séges módon igy le lett nyomva. (Egy hang a ssélsőbaloldalon: Hol volt a Mrzebiztos?) Börze­biztos ? Arról ne beszéljünk; az csak délután 2 óráig kap fizetést, tehát nem bolond, hogy két órán túl ott maradjon. (Derültség.) Már most mi következik ebből? Most próbáljon valami perrel nekimenni és azt mondani, hogy azt a felmondást nem akezeptálom, mert statutumellenes. Akkor odajön a per a börzebíróság elé, azon börzetanácsosok elé, a kik saját érdekükben rútul cserben hagyták saját statútumaikat és el­rendelték, hogy délután is legyen felmondás. Hát, t. képviselőház, és igen t. miniszter úr, csakugyan nincs ezen börzén semmi refor­málni való? (Tetszés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Csak igazságügyi szem­pontból akarok néhány mozzanatot felemlíteni. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy 8 ki­küldte Nagy Ödön urat, a kereskedelmi bíró­ság elnökét, hogy referáljon neki. Hát, t. ház, ez a Nagy Ödön nagyon érdekes princzipinmot juttat nekem eszembe. Először is az igazságügy­miniszter úr kiadott neki 3 kérdést, tehát ő egy kötött marsrutával indult el és másról nem beszélhetett, mint erről a három kérdésről. Az­után kit küldött ki a miniszter úr? Félreértés

Next

/
Oldalképek
Tartalom