Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-581

581, országos ülés 1896. márczius 11-én, szerdán. 75 Erdély Sándor igazságügyminiszter: Nem ! Polónyi Géza: Hát most hogy folynak a perek, melyek azelőtt a katholikusok és katholikusok, görögkeletiek és görögkeletiek között folytak a szentszék előtt? Ki az illetékes bírája ezeknek a válópereknek ? Sajnálom, hogy nem hoztam magammal a rendeletet, de a miniszter ár azt sem tudja, hogy mit rendelt el. Abban a rendeletben, — nagyon sajnálom, hogy nincsen kezeim között, hogy felolvashassam, — világosan hivatkozik a miniszter úr a perrendrendtartás 36. §-ára és azt mondja, hogy a szentszékek előtt folyamatban volt perek tekintetében az aktákat tegyék át a szentszékek a megfelelő törvényszékhez. — Ha ezt letagadja a miniszter ár, ez oly áj momentum, a melyre nézve én rednkívűl sajnálom, hogy nem szoktam hozzá a vitatkozás e modorához. Folytassuk csak egészen objektíve a kérdés tárgyalását. Mit mondok én ? Azt, hogy rendelettel nem szabad Magyarországon kompetencziát sem megváltoztatni, sem megállapítani; erre a miniszter úr azt mondja, hogy az természetszerű dolog volt, mert a sommás eljárásról szóló törvény világosan megmondja, mely esetek tartoznak sommás bíróság elé és midazok, a melyekre ott rendelkezés nincsen, tartoznak a tör vényszékek kompetencziájához. Hát ez mind igaz t. képviselőház, de egyet elfelejt a miniszter úr. Midőn ugyanis a sommás eljárásról szóló törvény életbelépett, talán lesz oly kegyes a miniszter úr elismerni, hogy az egyfelekezetüek közötti szentszéki bíráskodással biró feleknek házassági köteléki perei a szentszék kompetencziája elé tartoznak; Erdélyben, mind Magyarországon a római katholikus latin és görög szertartású katholikusokra, azután az unitáriusokra fennálló szentszékek bíráskodása alá tartoztak a köteléki perek. Most a kompetenezia a házassági jogról szóló törvény életbeléptével megszűnt, mert a törvény kimondja — s ez életbe is lépett, — hogy ezentúl a kir. bíróságok ítélkeznek a köteléki perekben. Már most miről van szó? Az a kérdés, hogy melyik bíróság fog itélui a szentszékek helyett ezen perekben? Ennélfogva törvényhozásilag kell elintézni azt a kérdést is, járásbiróság-e, törvényszék-e? Hiszen méltóztassanak visszaemlékezni, az igazságügyi bizottságban mennyit diskuráltunk arról, hogy nem volna-e czélszerü a járásbíróságok elé utalni a köteléki válópereket? De ha még nem is kellene a szentszéknek fennállott kompetencziáját mással restituálni, még akkor is határozni kellene illetékesség szempontjából — ha már törvényszéki kompetencziát fogadunk is el, melyik törvényszék legyen a felekre az illetékes ? Elv, hogy a felek utolsó együttlakása szerint illetékes törvényszék legyen a competens; de meg ennek a törvényes elvnek analógia útján való alkalmazásához is törvény szükségeltetik, mert a szentszékeknek megszűnt a kompetencziája, ezeknek a pereknek pedig más kompetens bírót kell állítani. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mintán pedÍ£ az alaptörvény azt mondja, hogy ezt nem lehet és nem szabad mádként, mint törvény által megcsinálni, nyilvánvaló tenát, hogy a t. miniszter úr a legsúlyosabb mulasztást követte el, a midőn ezt a törvényjavaslatot be nem nyújtotta. És már most, t. képviselőház, én nem azért, hogy argumentácziómat megerősítsem, a mire jogász és joghoz értő emberek előtt szükségem nincs, minthogy egy világos törvényre hivatkozom, — hanem azért, hogy az intencziók tekintetében is bebizonyítsam, hogy nekem van igazam, hivatkoztam többféle dologra. Hivatkoztam arra, hogy az igazságügyi bizottságban, midőn a házasságjogról szóló törvényjavaslat tárgyaltatott senki előtt sem volt kétséges, hogy a házassági köteléki perekre vonatkozó eljárás törvény által fog szabályoztatni, (Helyeslés a szélsőbalon.) Másodszor hivatkoztam arra, hogy maga az a jelentés, melyet benyújtott e tekintetben a bizottság, ezt kiemeli. Többet is mondottam és felhoztam azt a hírlapi közleményt és ez az, a mire nézve a t. miniszter úr védekekezésére majd röviden reflektálok — a mely közlemény akkor jelent meg, midőn a miniszter úr államtitkár volt Szilágyi Dezső igazságügyminiszter idejében. Felolvastam azt a hírlapi közleményt, a mely félhivatalos úton közzé tette hogy ez a törvényjavaslat, már kész is és 1894. év őszén a ház által le fog tárgyaltatni. T. ház! Hogy Erdély volt államtitkár úr akkor a félhivatalos kommünikében igazat mondott-e vagy sem, az nem tartozik rám, de az a tény, hogy az a félhivatalos kommüniké megjelent, bizonyos, és az is tény, hogy az a javaslat be nem nyújtatott, hanem e helyett egy rendelet bocsáttatott ki és ezt kifogásolom. Az én határozati javaslatom semmi mást nem czéloz, mint a lojális állapot létesítését, (Ugy van! a szélsőbalon) tudniillik, hogy ezen kérdésben egy nyilván törvénytelen rendelet helyett esetleg ugyanazokat az elveket törvény által szabályozzuk, kívánom ezt a házasság jogról szóló törvény érdekében, ne hogy a felsőbíróságok előtt is bárkinek eszébe jusson annak a rendeletnek törvényességét kifogásolni és ez által lehetővé tenni azt, hogy az évek óta húzódott válóperekben érvényes bírói Ítélet ne keletkezhessek. De másrészt, t. képviselőház, felhoztam ezt azért is, mert megvádoltam volt a miniszter 10*