Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-581

5S1. országos ülés 1896. márczius 11-én, szerdán. 71 juk! Sálijuk! Elnök csenget.) Hogy mi módon lett megbüntetve, annak közlése, azt hiszem, nem tartozik ide a ház elé. (Felkiáltások a szélsőbalon : Dehogy nem ! Halljuk! Halljuk !) A mi a képviselőházban most legújabban felmerült eseteket illeti, én igeu szeretném, t. képviselő urak, ha egyes olyan konkrét esetek vannak, — mindenesetre szükséges ez ahhoz, hogy az ember eljárhasson, — adminisztratív úton méltóztassék azokat nekem akkor tudomásomra hozni, mikor megtörténnek, mikor előfordulnak, és méltóztassanak meghinni, hogy a legkérlelhetetlenebbűl és erélyesen utána fogok nézni (Mozgás a szélsőbalon ) és megtorlóm azt a dolgot. Hanem így kérem, hogy ide méltóztatnak jönni a képviselőházba és már évekkel ezelőtt felmerült eseteket vagy újabban felmerült eseteket méltóztatnak felhozni, a melyeket én nem tudok megfogni, így nincs elegendő támpontom arra, hogy megindíthassam a vizsgálatot. Mert annak alapján, hogy milyen benyomást tesz egy ember viselkedése a végtárgyalás alkalmával, hogy milyen impresziót tett az valakire, nem indíthatok meg semmi eljárást. Egy képviselő úr volt nálam és mondta, hogy nem jól bánt vele az elnök. Utána néztem a dolognak és méltóztassanak elhinni, a legjobb akarattal sem tudtam mást kisütni, mint azt, hogy a képviselő úrra az ő saját személyi izgatottságánál fogva nem tett jó impressziót, a képviselő úr impreszsziója volt olyan, hogy nem jól bánik vele az elnök. Utána néztem a dolognak, kérdezősködtem más emberektől és nem tudtam semmit megállapítani arra nézve, hogy az elnök vele kellemetlenkedett volna; míg ellenben hivatkozhatom képviselő urakra, kik abban a bizonyos perczben meg voltak híva a tárgyalásra mint tanúk, hogy ne kellessék nekik a többi tanúkkal együtt lenniök, az elnök a saját szobájába vezette őket és kérte, hogy ott várjanak. Mindig hallok ilyen dolgokat, és ha valaminek utána nézek, mindig másképen üt ki a dolog. Megbocsássanak tehát, de nem voltam abban a helyzetben, hogy azt az embert, a kit mint tárgyaló bírót egészen helyén valónak tartok, a kit olyannak ismertem és teljes meggyőződésemből olyannak tartok, hogy kineveztethessem, mellőzhettem volna. Ebből azonban ne méltóztassék semmi makacsságot vagy a közvéleménynyel való harczot kihozni. (Helyeslés jobb felől. Nagy mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Kizárólag egy megfelelőnek tartott bíró kinevezése volt ez és semmi egyéb; kizárólag az ügy jól felfogott érdeke volt az ok, mely engem vezetett ezen cselekményemben. (Helyeslés jobb felől. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Okolicsányi t. képviselő ur a kodifikaezió tekintetében tett észrevételeket, de erre nézve már itt a vita folyamán méltóztattak értesülni, hogy az micsoda stádiumban van. A mi azt a fizetés meghagyási dolgot illeti, melyet a képviselő úr felhozott, nem ismerem az ügyet, hogyan áll, utána fogok nézni és természetesen, ha meggyőződést szereztem, azon vagy adminisztratív úton, vagy ha máskép nem lehet, törvényhozás utján is segíteni kell. Visontai képviselő úr tegnapi beszédében, miután ő maga a Vörös tengernek hullámaiból kiszabadult, azokat a hullámokat az én nyakamba zúdította abból a ezélból, hogy elseperjenek. Azt állította a t. képviselő_úr, hogy — különben nem tudom, ezt ő mondta-e vagy más — a számoknak nem tudom micsoda csoportosításával én azt állítottam és úgy tüntettem fel a magyar igazságszolgáltatást és különösen a büntető igazságszolgáltatást, hogy az minden tekintetben teljesen rendben van, hogy én elhallgattam hiányokat és hibákat, melyek talán expozémat nem tüntettek volna fel oly fényes eredményűnek. Hát, t. ház, mit mondtam én? Azt mondtam, hogy büntető igazságszolgáltatásunk terén is némi haladást lehet konstatálni. Ezt az állításomat támogattam az ügyviteli szabályok eredményével, a mire természetesen ő nem nagy súlyt helyezett, de kétségbe nem vonta és támogattam a vizsgálóbírói intézmény által elért eredményekkel. Azt mondtam, hogy a vizsgálóbírói intézmény következtében vizsgálataink ma már megbízhatóbbak és pontosabbak és hogy ezen intézmény következtében a vizsgálati foglyok száma évről-évre apad. A t. képviselő úr ezt aem vonta kétségbe, következőleg ez az állításom sem lehet szépítgetés, ferdítés, vagy nem tudom micsoda. Azt mondta azonban: elhallgattam azt, hogy mily hosszú ideig terjednek Magyarországon a vizsgálati fogságok, hogy mennyi ember vitetik vizsgálati fogságba, a nélkül, hogy az törvényes alappal birna, hogy mily hosszú ideig tartanak a vizsgálatok, hogy mily hosszú a perek lefolyása; hogy én ezeket mind elhallgattam. Hanem azután a maga állításának bizonyítására ő adatokat szedett az én jelentésemből, a mely közkézen forog, nyilvánosságra van bocsátva, a melyből ezek az adatok kitűnnek. És mit mondtam tovább ? Azt mondtam, hogy bűnügyeink menete igen sok kívánni valót hagy hátra, hogy az az állapot, a melyben vagyunk, az a rendszer, a melyben élünk olyan, a melyből minél előbb menekülni kell. Ebből a szempontból sürgettem a büntető perrendtartás megalkotását és kértem, hogy engem ebben esetleg soron kívül való tárgyalással is támogassanak. Nem hallgattam el tehát sem-