Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-581
581. országos ülés 1896. márczius 11-én, szerdán* m sítja őket az iroda-igazgatóhoz, az a tapintatnak a legkisebb mértékével sem rendelkezik. De, hogy csattanósan mutassam ki, hogy ez az úr mennyire nem rendelkezik az elnöki tapintattal, erre nézve felhozom, hogy midőn a Csolics féle merénylet ügye jött végtárgyalás alá, Fayer Lászlónak, a ki a mi bűnügyi irodalmunknak egyik kitíínősége, az egyetemen tanár, a» JogtudományiKözlöny«-nek szerkesztője, azon férfiú, a ki csak tiszteletet érdemel mindenki részéről, és a kinek szerénységét mindnyájan ismerjük, én már körülbelül 28 esztendeje ismerem, az államtitkár úr is bizonyosan ismeri, mert egy időben tanították a jogot, midőn belépő jegyet kért a Csolics féle tárgyalásra, azt mondotta Zsitvay Leó úr : »Nem adok, mert szaklapoknak ott helye nincs* ! (Mozgás a szélső baloldaon.) Kinek van tehát a nyilvános tárgyalásoknál helye, ha nem a szaklapoknak ? (Tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Ez nem történt titokban, mert hisz a ^Jogtudományi Közlönye, mint saját sérelmét panaszolta az egész ország előtt és nem kerülhette el a miniszter úrnak sem a figyelmét. Rabos ügyek ma is, a melyekben felebbezés van 8—4—6—8 hétig hevernek a budapesti büntető törvényszéknek kiadóhivatalában, a helyett, hogy azonnal felterjesztetnének a felső bírósághoz, hogy elintézését nyerjenek. És kérdem a t. miniszter urat: mit tud arról, hogy 1895-ben az elnöki letétek nem kellő rendben kezeltettek ? Tud-e valamit erről és ha nem, igyekezni fog-e erről felvilágosítást szerezni magának ? De, t. ház, a ki mint elnök, az egész közönséggel szembeszáll, a ki oly erőszakosan és zsarnoki módon bánik el másokkal, annak saját teendői végzésében a legnagyobb pontosságot kellene tanúsítania. Hivatkozom az 1885-ben 6636. igazságügyi szám alatt kiadott azon rendeletre, mely szerint, ha a kir. táblák a letartóztatásban levő vádlottakat szabad lábra helyezik, a bíróságnak ezt a lehető leggyorsabban kell elintéznie, az ülés elnöke és előadója együttesen kötelesek az ügyészséget haladéktalanul ezen Ítéletről és az ennek következtében meghozott végzésével értesíteni. Ez nemcsak magábau áll fenn, hanem fennáll a Sárkány József budapesti kir. táblai alelnök által 1888. febr. hóban kiadott azon szigorú utasítás, hogy mindazokban az esetekben, mikor a kir. tábla vádlottat szabadlábra helyezni rendeli, e határozat még azon ülés folyama alatt leirassék. Ha pedig ez a határozatnak terjedelménél fogva nem lehetséges, akkor az ügy előadója tartozik bejönni a határozat aláírása végett, a kiadóhivatal pedig aznap tartozik a határozatot az arra illetékes bíróságnak expediálni. Mi történt mégis, t. ház? Az, hogy 1892 Julius 2-án a budapesti törvényszék fenyítő osztálya — akkor még nem volt külön büntető törvényszék — 25.945. sz. alatt rablás bűntettével vádolt Madlek János és Madlek József ellen a kir. tábla szabadlábra helyezést mondván ki, a törvényszék június 2-án a végzést meghozta és ennek daczára vádlottak még tiz napig maradtak börtönben, mert az előadó albíró, Nagy Kálmán a már június 1-éu meghozott és június 2-án kijavított végzést a tárgyalás elnökének, Zsitvay Leónak átadta, ki azt asztalán tiz napon keresztül hevertette. Mikor aztán ez az eset kitudódott és benne vizsgálat indíttatott, daczára annak, hogy az 1885-iki 6636. száma igazságügyminiszteri rendelet azt tartalmazza, hogy a tárgyalás elnöke és előadója együttesen tartoznak intézkedni, a fegyelmi vizsgálatot csak Nagy Kálmán ellen indították meg. Midőn a fegyelmi vizsgálat rendjén, melyről itt vannak az ügyiratok, melyet a fél ügyvédje kezébe juthattak és kellett, hogy jussanak, kiderült, hogy a hiba nem Nagy Kálmánt terheli, mert ez már június 2-án szabadsága élvezetébe lépett és minthogy 3-ika vasárnap volt, azon ügy elintézése semmi esetre sem Nagy Kálmánt terhelte, hanem azon ülés elnökét, ki az iratokat asztalán feledte és a kir. tábla Ítélete által szabadlábra helyezett vádlottakat még tíz napon a börtönben tartotta. Erről ott vannak az akták, az igazságügyminíszter úr is értesülést nyert róla, mikor a tanúk vallomása nem az előadó bíró — Nagy Kálmán ellen fordult, hanem a hatalmas protekczióban részesülő Zsitvay ellen, akkor hivatalos módon beszüntették az egész fegyelmi eljárást és eltemették. Azt kérdem én a t. háztól, hogy már magában ezen adatok nem elégségesek-e arra, hogy megmutassák, hogy egy Zsitvay Leó úr sem modoránál, sem képességénél fogva nem alkalmas arra, hogy az igazságügyet, mint egy büntető bíróság elnöke szolgálja ? (Ugy van ! Ugy van! balfelől.) Ha neki magas jogi képzettsége van, tessék neki oly alkalmazást adni, a hol csak önmagával veszhet össze, csak önmagával gorombáskodhatik, de a hol a felekkel és a nagy közönsé-rge! nem kell érintkeznie. Mert nagyon jól tudjuk, hogy a bírák az igazságért, de egyúttal a közönségért is vannak, mert a közönség keresi az igazságot és az ország nem azért fizeti a bírót, hogy a védőügyvédekkel gorombáskodjék, a közönséggel durválkodjék és terorrizálja a tanúkat, hanem, hogy az igazságot derítse ki, azon módon, mely méltó egy bíró tekintélyéhez és elfogulatlanságához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)
